Első könyvemről

Érezd magad jól itt, kedves látogató! Nézelődsz? A nejem is így szokott nézni, amikor későn érek haza. Most azonban van egy kis előnyöm. Te nem ismersz engem. Nem kell izgulnom, hogy bejön-e a szövegem, vagy sem. Nem baj, ha nem. Otthon sem szokott. Kicsit kikapcsolódni jöttél? Én is azért járok ide. Igen.
Ilyenkor a nejem kénytelen kikapcsolni a kutyaláncot. Nem panaszkodom. Elég sűrűn levisz sétálni. Néha ugatok, de csak kicsit. És feleslegesen. Közelítünk a természethez. A tévében is egyre több állatot látni. Én társasházban lakom. Több állat nem fér el ott rajtam kívül. Azért csak bátran. Etetni lehet engem. Nem vagyok éhes, de éhezem … az emberibb szavakra, mint Te is.

Feel well here, dear a visitor! Do you look around? My wife like this usual, when I get home late. I have a little benefit however now. You do not know me. I do not have to be anxious about whether my text comes in, or neither. Not trouble, if no. At home usual. To relax a little bit you came? I come here frequently because of that. Me, too. Yes.
At this time my wife obliged to disable the dog chain. Can't complain. Rather densely takes down to walk. I bark sometimes, but only a little. And unnecessarily.
We approach the nature. To see increasingly more animals in the telly. I live in a condominium. More animals do not find room on me there without. Because of that only valiantly. It is possible to feed me. I'm not hungry, though hunger … onto the more human words. Just, you too.

2013. november 17., vasárnap

Hapsi-bácsi adózna

- Jó napot kívánok!

Gondoltam, behozom személyesen ezt a szép nagy borítékot. Ne kelljen szegény postásnak ezt is cipelnie. Mi van, kérem? Így nem lesz nyoma, hogy elküldtem a bevallásom? De hiszen itt vagyok! Hölgyem. Higgye el, ha én járok valahol, annak nyoma van. Milyen sorszámot kérjek? Ugyan már! Én azonnal sorra kerülök. Az itt dolgozók többsége a rokonom. Én tartom el őket. Mi más lenne ez, ha nem rokonság?

Miért vannak ilyen sokan? Nem az ügyfelekre gondoltam. Mire vállalkozzam? Nem. Én nem vagyok vállalkozó. Akkor korán jöttem? Kérem, ha később jövök, nem végzek karácsonyig sem. Tényleg, ha már itt vagyok, kérdeznék valamit. Létezik még vállalkozás másodállásban? Bár, az állást nem nagyon bírom. Valami ülőmunka lenne jó. Nem tévedtem el. Nem munkahelyet keresek. Az van. Előbb mondtam. Mire gondolok? Ravasz! Nagyon ravasz, de mégis lehet, hogy elárulom. Nem hinném, hogy ellopja az ötletemet. Gondolom, jól elvan itt.

Szóval, nyitnék egy kis üzletet. Egy boltot. Mondjuk, óra-ékszerkereskedést. Szerződnék egy nagy céggel. Megrendelném a kirakatba való árut bizományba. A sógorom biztosítási üzletkötő. Kötök vele egy nagyon előnyös biztosítást. Az üzlethelyiséget pedig valami külvárosi helyen bérelném. Nem lenne vevőforgalom? Na, és? Főutcán sem élnék meg belőle. Minek kellene vevő? Gondolkodjon kicsit. Arany nyakláncok, karkötők, fülbevalók, márkás órák a kirakatban. Mindez a megfelelő környéken. És a biztosítás.
Igaza van. Nem kivitelezhető. Ilyen csak a mesében van. Akkor mit csináljak? Nekem a munkán kívül csak ilyen ötleteim vannak. Dolgozzam? Pont maga mondja? Na jó. Akkor nem segít a másod állásban? Magának sokkal jobb lábai vannak. Jobban bírná. Önkormányzat? Nem szeretem, ha más vezet. Egyszer ültem a sógornőm mellett. Félre vezetett. Nem lehetne inkább Énkormányzat?

Nézze. Azért akarok mindenképpen munka mellett vállalkozni, mert annyi pénzem van, hogy gondoltam, megszabadulok tőle. Szeretek adózni. Így legalább még több rokonom lesz itt.
Hány éves tetszik lenni? Akkor nem értem. Elhitte? Mi az, hogy ne viccelődjek? Maga kezdte! Illetve maguk. Felbontom otthon ezt a szép, termetes borítékot. Mi van mindjárt az első sorban?
„Tisztelt adózó!”
Ugyan már! Ha bejövök ide, a legjobb esetben legfeljebb ügyfél vagyok, de hallottam már különbet is a hátam mögött.
És akkor ott van még az a szép előre kitöltött sárga csekk. Nem baj. Én is tettem bele egyet abba a borítékba, amit idehoztam. Ráírtam a határidőt is, hogy mikorra kell visszafizetniük a különbözetet. Ha késnek, sajnos kénytelen leszek napi kamatot számolni. A behajtómmal pedig jobb, ha nem kezdenek. Most éppen kiképzőtáborban van. Ha hazajön, kap egy hatalmas velős csontot.

Nos, nem veszi át a borítékot? Akkor megyek a postára. De aztán ne hívjanak be megint, mint tavaly, hogy rossz a bevallásom. A múlt évben, szegény kollégájának én magyaráztam el a változásokat, meg az új jogszabályokat. Honnan tudom? Kérem, én azóta magam készítem a bevallásomat, mióta van ebben az országban adórendszer. Ha gondolja, szívesen megcsinálom a magáét is. Garantáltan vissza fog kapni az adójából. Mennyit kérek érte? Számlával, vagy anélkül? Ugyan már! Ne háborogjon! Maga nem revizor! Vagy mégis? Hoppá!
Éppen ebédidő van. Nincs kedve velem ebédelni? Jöjjön csak, hiszen én nem harapok, csak a behajtóm. Én a „tisztelt adózó” vagyok.

- A többieknek a viszontlátásra!

Hapsi-bácsi és a pozitív gondolkodás

- Jó napot, kedves szomszéd!

Akkor kedvetlen! Tud így élni? Minden tiszteletem az öné. Ne köszönje! Nincs belőle túl sok. Ön is engem? A tiszteletet köszönöm! Na, de mit kezdjek azzal? Megpróbálhatok fizetni vele a boltban, de akkor furcsán néznének rám. Igaz, mikor nem? Nem én vagyok más, csak az emberek nem annak látnak, aki valójában vagyok. Vagy nem azt látják, akit valójában látni akarnak. Mondták már bizonyos helyeken, hogy látni sem akarnak. Kérdem én. Akkor hogyan közlekednek? Nekimennek mindennek és mindenkinek? Igen. Egyre több a baleset és nem csak a közutakon.

Tele van már a … azzal a közhellyel, hogy pénz nélkül is lehet boldog az ember és csak felfogás kérdése, hogy meglássa a szépet. Főleg, ha olyan mondja, akinek gondja egy szál sincs. De az ép eszünk és lelkünk megtartása miatt most szépnek kell látnunk azt is, ami mellett máskor elmennénk. Esetleg bosszantó vagy ijesztő dolgokat tapasztalunk magunk körül. Ki lehet ám ezt kerülni. Annyi iskola van erre, meg sok bölcsesség. Én például annyira optimista vagyok, hogy a rémálmokban is a pozitívumokat keresem!
Tanfolyamokon tanulhat ilyen hozzáállást az ember. Nem. Én nem járok ilyen helyekre. Annyira azért nem vagyok optimista.

Általában az embernek kétféle szomszédja van. Néha három. Nem árulom el, maga melyik, mert ahhoz le kellene rántanom a leplet. Manapság pedig olyan sok a meztelenség. Hogyne! Láttam a király új ruháját. Meseszép. Mese, hogy szép. Viszont jó a propagandája, pedig már varrás közben is foltozni kellett.
Most meg miért mondja, hogy a semmit nem lehet foltozni? A semmit akár építeni is lehet. Az építőipar ugyan nem lendül fel tőle, de akkor is nagy pénzek mozognak a semmiben. A semmi nem egyenlő a légüres térrel. Abban nem terjed semmi. Vagyis, de! Igaza van. A butaság éppen a légüres … térben terjed a legjobban. Azért van ám ennél is nagyobb fogalom. Az irigység. Tudta, hogy sárgaságot okoz? Itthon sem azért van egyre több sárga állampolgár, mert bevándorolnak. Nem tudta, ugye?

Kivándorolni kellene. Na, nem annyira, csak a térre. Nem. Nem a légüresre. A mozgás amúgy is fél egészség. A mozgástól pedig fél az egészségügy. Azért nem halad. Vagy nem fejlődik. Mindegy. Törpenövésű, ezért kap egyre kevesebb támogatást. A lényeg, hogy ki kell mozdulni. Életcélom, hogy elérjem, az emberek ne üljenek nyugodtan a tévé előtt. Sőt! Idegesen se! Mit teszek ezért? Nézzen rám. Elég, ha csak megjelenek! Majd kicsattanok az egészségtől.
Mióta minden apró szolgáltatásért fizetni kellene a rendelőben. Maga sem jár oda? No, ez derék. Derék? Most dicsekszik, vagy panaszkodik? A fájós dereka miatt kérdeztem, mert akinek dereka van, annak gerince is van. Ez pedig ma egyre ritkább. Viszont előre jelzi az időjárás változásait. Az is valami.
Jó lehet önnek, ha már reggel tudja, milyen idő lesz egész nap. Esetleg, hogy mi fog történni ma. Én sokszor azt sem tudom, hogy mi történt tegnap. A holnapról nem is beszélve. Ha lehet, mindent másnapra szoktam hagyni. Így kényelmesen átadhatom magam mindig a mának. Van egy nagyon különleges képességem. Olyan, amilyen senki másnak nincs. Emelt szintű hozzáértésem van a halogatáshoz. Most megleptem, ugye? Vannak egyéb képességeim is.

Tudom, amit tudok. Például, azt is tudom, hogy a szomszédasszony mit süt minden vasárnap korán reggel, mert reggelente én mindig barna vagyok és lassú. Ez pedig egyértelműen a kakaós csigára utal. Később persze már megváltozom. Akkor, amikor felébredek. Illetve, ráébredek arra, hogy az állam kifehérít engem. Túlságosan ellenőrizhető vagyok. A feketegazdaság maximum annyit jelent a számomra, hogy sötétben ásom fel a kertemet. Pedig tudnék ám ügyeskedni! Valahol itt mélyen legbelül él bennem egy kereskedői szellem. Akár a jégkockát is el tudnám adni az eszkimóknak. Hogyan? Hogyan? Megvetetném a gyerekeiknek Barbi-iglut építeni. Ha pedig mégsem kell, elfér ott, ahol amúgy is több a jég, mint az ember.

Na, nem hagyom, hogy továbbra is feltartson engem. Rengeteg dolgom van, amit el kell halasztanom holnapra.

A viszont látásra!

Hapsi-bácsi és a rongyrázás

Jó napot szomszédasszony! Látom, rázza a rongyot. A portól. Kifelé az ablakon. Arra nem gondolt, hogy bemegy az alatta lakó ablakán? Mármint a por. Gondoltam! És az egyéb következmények? Légköri szennyezés? Üvegházhatás? Ózonréteg vékonyodás? Ha tönkre teszik a bőrömet az UV sugarak, magát vonom érte felelősségre!

Annyira rázza maga azt a rongyot. Lassan nem is látni a porfelhőtől a szemközti gangot. Ködösít itt nekem. Nem így kell ám elrejtőzni! Különben is, az adóhivatal átlát a ködön, vagy köbön.

Nem tudta? Jövőre a bruttó keresetnek csak köbét kapjuk majd. Ez lesz az új adóreform. Majd köb-ködhetünk. A portól. Persze, nagy port fog felverni. Nagyobbat, mint amit maga itt csinált. Na attól lesz majd igazán rosszabb a légkör. Meg a kilátási viszonyok. A sugarak pedig majd szabadabban érnek minket. Melegünk lesz, azt hiszem.

Lehet, hogy jönnek majd vissza a régi módszerek. Lesznek ilyen bevalló szobák. Asztal, két székkel, és egy kedves nagydarab kérdezősködő hivatalnok. Feltűrt ingujjal. Igen, annyira meleg lesz. Benn.

Mit szól ahhoz a sok kéregető szervezethez? Egy százalék, nem sok! Nekik csak annyi jut. Szívem szerint az adószámosoknak adnék én tíz százalékot is. A technikai számosoknak? Azok inkább adózhatnának. Szerintem, lenne miből. Akkor segítenének igazán az embereken. Lelkileg is.

Na jó, nem piszkálom magát tovább. Éppen elég baja van a hét gyerekével. Megélhetési gondok, miegyéb. Azért, adnék egy ötletet. Okosabban is csinálhatná. Például, az unokaöcsém és a nagybátyám jól élnek. Nem adóznak, hiszen nem is dolgoznak. Illetve a nagybátyám dolgozik, de…No igen, a szabályok legtöbbje olyan, mint a lomtárnak használt erkély. Például a kirakott wécé csésze. Szem előtt van. Használni nem lehet, és csak útban van. Ráadásul rontja a kilátást.

Elmondom, hogyan csinálják. Az unokaöcséméknek van négy gyereke. Beadták őket állami gondozásba. Illetve, tettek róla, hogy elvegyék őket. A környezettanulmány ezt erősítette meg. Rossz körülmények, segélyből tengődtek…stb. A nagybátyám rövid idő alatt adoptálta a gyerekeket. Az államtól kap anyagi segítséget ahhoz, hogy el tudja őket látni. Ez megéri az államnak is, mert kevesebbe kerülnek a gyerekek, ha kihelyezik őket családhoz.

Rokonaim a kapott összeget megosszák egymás között. Jut elég mindkettőjüknek. A gyerekek pedig természetesen otthon vannak. Naná, a nagybátyám ki nem állhatja a gyerekzsivajt, de a pénzt szereti. Az unokaöcsémék meg mindkettőt. Vagyis a gyereket csak...na igen.

Magának nincs egy megbízható rokona ehhez az akcióhoz? Ha gondolja, én bevállalom. Mármint a tranzakciót. A technikai részét inkább nem. Beszélje csak meg az urával, addig is, a viszontlátásra!

Hapsi-bácsi és a válság

- Jó napot szomszéd!

Képzelje, elérkezett a munkaalapú társadalom. Igen, ide. Most szállt le a buszról. Azért elgondolkodtat, hogy akkor eddig mi volt a társadalmunk alapja? Én naiv. Eddig azt hittem, mindenfajta társadalom alapja a munka. Ez persze igaz is, de államonként, illetve, országonként másképp értelmezik. Egyes helyeken nagyra értékelik a termelőmunkát, de ugyanilyen szinten elismerésre méltatják az ezt kiszolgáló munkaköröket is. Nem csak az effektív munkának van értéke. Mindent a megfelelő szinten értékelnek, kezelnek. Azért azt mindenki tudja, hogy a kenyeret nem hivatalos papírból hajtogatják. Most még.
Vannak azonban országok, ahol mi van helyette? Például, aki harminc éve gyári munkás, annak kell viselnie a legtöbb terhet. Na, ja. Kénytelen bevinni a gyárba a kávét meg az elemózsiát, mert a büfé k.rva drága. A saját kezűleg töltött cigit is. Hogyne! Majd vesz a büfében marbórót, mi? Nem értem, miért kell általánosítani? Nem minden kávbój visel szarvasmarhabőr csizmát. Van, aki egyben hordja ezt a bőrt magán. A felsőbb iskolákban biztosan külön tanítják, hogy aki kék ruhában jön velük szembe, az vagy ostoba, vagy még növésben van.
Lassan olyan felfogás ver gyökeret az emberek gondolkodásmódjában, hogy az dolgozik termelőmunkában, aki hülye volt ahhoz, hogy tanuljon. Megjegyzem, számomra érthetetlen akkor, hogyan képes a vezérigazgató, esetleg a menáger megvenni a tanulatlan munkás által elkészített terméket? És ha éppen élelmiszerről van szó, meg is eszi? Képes rá? Egészségére! Szóval, a közös teherviselés alapú társadalom jobban tetszene nekem. A közmondás az tartja, azt a lovat ütik, amelyik húz. Az alattunk lakót is azért üti a neje, mert nagyot húz. Időnként a pálinkás üvegből. Saját főzésű, hiszen szabad, de azért nem árt, ha ért is valaki ahhoz, amit csinál. Tudom, vannak olyan helyek, ahol ez nem feltétel, de hát nem én  csináltam mindenkit.

Engem nem érdekelt soha, mennyi pénzt keres a munkatársam, a főnököm, esetleg a szemben lakó vállalkozó, mert mindig megéltem a fizetésemből. Most sem érdekel. Inkább azt nem értem, miért tűnik számomra úgy, hogy a gazdasági válságot csak bizonyos rétegek érzik meg? Illetve, a környezetemben élőknek csak egy része? Képzelje, éppen azok nem érzik, akik szinte egésznap otthon vannak. Tényleg lehet valami ebben az úvé sugárzásban.

Nézelődtem az utcán séta közben. Gazdasági válság van? Akkor mi ez a sok autó az úton? Közlekedési lámpa nélküli gyalogátkelőhelyen kizárólag akkor jut át az ember, ha rúdugró. Esetleg született majom. Az autósok meg panaszkodnak a magas üzemanyagárakra. Szerintem, nem magas. Majd akkor lesz az, ha egy havi benzinfogyasztás árából meg lehet venni egy másik autót. Igaza van! Jó ötlet! Az autókat kell olcsóbban adni, nem a benzint emelni.

Lakik itt a házban egy kicsi sárga bőrű ember. Nem találkozott még vele? Igaz, maga egésznap dolgozik. Szóval, a múltkor azt mondta nekem, hogy az egyik legrosszabb érzés, ha az ember azt gondolja, hiába dolgozik becsületesen, hiába fizeti be azt a sok horribilis adót, hiába tartja be az összes törvényt, mégis jobb volna bárhol, mint a saját hazájában.

Azt hiszem, a kesergésből ennyi elég is. Legfőképp azért, mert én életvidám, optimista ember vagyok. Erről jut eszembe, magának olyan megsavanyodott arca van. Nem tartom fel? Hová megy? Megint dolgozni? Délutános? Akkor menjek csak. Amíg maga dolgozik, addig én fogyasztok. Dehogy edzőterembe! Az egészséges ember nem azért eszik, hogy utána meg leadja, amit felszedett.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi és a western

- Jó estét mindenkinek!

Most mit pisszegnek? Már megy a film? Nem híradó van előtte? Ja, igen. Az csak régen volt szokás. Na de, éppen azért járok mostanában moziba, mert itt a film közben nincsenek reklámok. Nem úgy, mint a tévében! Jó, jó, már ülök! Kér egy kis sós mogyorót? Ha nem, hát nem! Mi az, hogy csörgök a zacskóval? Na és? Maga nem is a filmet nézi! Látom, a barátnőjével eszik egymást. Jó étvágyat! Folytassák csak. Nekem meg a mogyoró jutott. Én legalább tudom, hogy annak sós az íze. Nem lesz keserű. Később sem, mert addigra elfogy, mire megkeseredne.

Ez meg milyen film? Honnan tudhattam volna? A jegyre nincs ráírva. Csak vettem egyet, mert nekem téríti a munkahelyem. Igaz, most utoljára, mert adóköteles lett a támogatás. Kulturális támogatás! Igen. Nem hallott még róla? Elég kevés cég vezette be eddig. Lehet így is támogatni a művészetet. No, meg a munkások műveltségének emelését is. Ha már a fizetést nem tudja kellő mértékben. Szép gesztus, nem? Na jó, bevallom, nem kimondottan a mozilátogatást támogatja, de van egy barátom, az imád Múzeumba járni. Jegyet cserélünk, és nekem máris ingyen van a dolog.

Westernfilm? Ajaj! Azon hamar el szoktam aludni. Lesz szíves felkelteni, ha vége van, és esetleg nem venném észre? Köszönöm! Ha horkolnék, akkor csak tessék belenyalni a fülembe. Attól abba hagyom. Nejem is azt szokta éjjel.
Hopp! Látta ezt a jelenetet? Mekkorát bunyózott a főhős, de nem értem! Még csak nem is lett kócos. Hajzselé? Persze, hiszen az unokám is használja. Még viharban is úgy áll a haja, mint … na jó, elnézést! Ebbe most nem merülnék bele.

Hihetetlen! Már a tizedik rossz fiút lövi le a főszereplő anélkül, hogy újra töltené a fegyverét. Milyen pisztoly lehet? Pedig a colt csak hatlövetű. Nem. Én csak szeretnék az lenni.
Na azért az túlzás, hogy így előrántja, és csípőből eltalál bárkit! Lőttek maguk már pisztollyal? Az a kis ólom megy ám mindenfelé, csak arra nem, amerre céloz az ember.

Rendben! Csöndben maradok, de azért ezt mégse lehet! Ennyi valótlanságot! Például most is. Esik az eső. A fickó pedig az imént kúszott elő a bokorból, de egy kis darab sár sincs rajta. Akkor már inkább az olasz westernek. Abban mindenki koszos. Meg borostás. Mindig. Még közvetlenül borotválkozás után is. Ott az a csoda, ha valaki tiszta.

És már megint a túlzások! Csupa csinos nő! Ha így lett volna a valóságban, akkor Amerika még ma is az indiánoké lenne. Hogyne! Halomra ölték volna egymást a férfiak. A fodrász szakma úgy látszik, már akkor a csúcson volt azon a kontinensen.

Na, ez a rész a kedvencem. A vége. Mielőtt meghalna a főhős, azért végig tudja mondani az „Oscar” díjas szövegét. Érdekes, sosem halnak meg mondat közben. A másik variációt ismerik? Amikor a hős már minden gonoszt hidegre tett. Utána búcsúzik a megmentett nőtől, akivel rendesen egymásba szerettek. Na de miért? Hogy lehet ekkora balfék? Ha minden oké, minek áll tovább? Ja persze! Várja őt egy másik város! Újabb rossz fiúk, újabb nő! És persze jöhet a következő rész, mint újabb kasszasiker.

Most mit morognak velem? Nem hallották miattam a filmet? Na, de látták! Higgyék el! Jobban jártak az én szövegemmel, mint a szinkronnal. Én legalább nem szédítettem magukat. Elmondtam a véres valóságot. A filmben úgysem volt elég vér. Legközelebb nézzenek meg inkább egy japán kalandfilmet, de ne felejtsenek el esernyőt hozni. A sok vért fröcsögő, szétszabdalt szereplő miatt.

- A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi feltölt

- Jó estét kívánok!

Ma éjjelre osztottak be. Első nap. Nem tudom, milyen munkára. Igen, én vagyok. Feltöltőnek? Mi vagyok én? Adapter? Csinos az egyenruhája. Én is kapok? Jaj, de jó! Nem ilyet? Kár. Mit keres? Maga csak ne nézegesse az én táskámat. Sérti a szatyrom személyiségi jogait. Miért ne lehetne neki? Ennek a táskának külön élete van. Néha napokig nem tudom, hol keressem? Miféle ragacsokat rak a dolgaimra? Mitricák? Ja, értem. Persze, hogy van ebben a boltban is ilyen. Nappal itt vásárolok. Azért jelentkeztem éjjelre. Mit gondol, mi volna, ha fordítva csinálnám? Éjjel nincsenek is nyitva. Öltöző nem kell. Ez a munkaruhám, ami rajtam van. Köpeny? Jó, azt kérek. Segítsen már, legyen szíves! Hogyan kell ebbe belebújni? Nem akarom itt reggelig forgatni. Bár, ha fizetnek érte?

Milyen nehezek ezek a dobozok? Csak, mert akármekkora súlyt nem emelhetek. Annyit még igen. Merre vigyem? Hová tegyem? Oda? Azt mondta árufeltöltés. Hol van ez a polc a fenttől? Ez inkább áruletöltés. Ha ennyit kell hajolgatnom, oda a derekam!
Már nem kell. Szétszakadt a doboz. A kutyaeledelek pedig begurultak a helyükre. A polc alá. Miért kéne kiszedegetnem? Majd bemásznak érte a kutyák. Na ne! Miért vennének az emberek kutyaeledelt? Én még nem hallottam olyanról, hogy azt ennének. Az emberi táplálék egészségesebb. Vagy nem? Jut eszembe! Kezdek éhes lenni. Merre van az élelmiszerosztály? Nem. Nem hoztam magammal pénzt. Most nem vásárolni jöttem, hanem dolgozni. Nem jár? Ezt nem értem. Tavaly kisegítettem a Pirike vegyesboltjában, és ott lehetett. Pedig saját üzlet. Kisvállalkozó. Ráadásul kicsit drágább is, mint ez a bolt. Felfoghatatlan! Egy ekkora multi, nehogy már tönkre menjen, ha eszek egy kis felvágottat!

Szép. Most már tudom, miért olcsóbb itt minden. Rajtunk spórolnak. Különben pedig nem is kell. Például ennek a szaláminak itt, nincs is meg az igazán paprikás színe. Az íze sem olyan jó. Így másodjára sem. Na! Miért vette ki a kezemből? Csak összehasonlítást végeztem. Dehogy fizetem ki! Tudja, mit művel a gyomrommal ez a fűszeres izé? Feláldozom magam, és még fizessek is érte? Inkább adja a következő munkát.

A bútorosztályra nem kell vinni semmit? Kissé fáradok. Kell? Jaj de jó! Nem. Nincs targoncás vizsgám. Viszont sokszor néztem a sógoromat a gyárban, hogyan targoncázik. Az nem elég? Mi ez a hirtelen váltás? Én nem! Nem csípem önt annyira. Nahát! Ennek az árunak a neve az? Ilyen hülye nevet adni valaminek! Csipsz. Nem csoda, ha a fiatalok félre értik egymást. Kezükben egy ilyen zacskóval. Hopp! És milyen könnyen kiszakad. Azért, több mint a fele benne maradt. Ezt most akkor majd olcsóbban adják? Tényleg? Megehetem? Végre egy jó hír. Minden az enyém lehet, ami sérült? Azt hiszem, holnap átkérem magam az italos részlegre. Italos leszek. Illetve már az vagyok.

Milyen hamar reggel lett! Eddig? A mosdóban voltam. Helyesebben a … Nem. Nem két órán keresztül. Csak tíz percig. Utána eltévedtem. Mit csodálkozik? Annyira egyformák ezek a polc sorok. És milyen sok! Nem csoda, ha még nappal is ezeket pakolásszák. Képtelenség ennyi idő alatt mindent feltölteni. Főleg, hogy egyesek eltűnnek egy-két órára. Micsoda emberek vannak! Magát sem láttam mostanáig. Most mit néz rám ilyen ferde szemmel? Jobban meg kellene válogatni az alkalmazottakat. És, ha megengedi, csak súgva. Néhány közvetlen vezetőt is. Nem képesek összefogni a dolgozókat. Na, de nem tartom fel tovább. Lejárt a műszakom.

A viszontlátásra!

- Jó reggelt drágaságom!
Megjöttem a munkából. Hoztam egy kis pékárut, meg májkonzervet. Ma már teát is főzhetsz a reggelihez. Van filteres is. Ja, és megvan az unokának a szülinapjára az Mp3 lejátszó. Nem. Nem volt drága. Csak néhány olyan izét, matricát kellett beszereznem. Ráragasztottam. A kabátom bal zsebében van még pár darab ilyen ragacs. Ki ne dobd! Nyakunkon a karácsony, tudod!

Hapsi-bácsi lemegy

- Jó reggelt szomszéd!

Egyszerre visszük le a szemetet? Összegyűlt, mi? Azt mondják válság van, de akkor nem értem, mitől telik meg ilyen hamar a konténer? Honnan ez a sok szemét? A tárolóra gondoltam.

Hallotta? Most egy kicsit nehezebb idők jönnek. Nem baj. Rossz a lift. Megint. Fel nem tudnak jönni. Azt is mondják, mindenki érdeke, hogy összehúzzuk a nadrágszíjat. Hehehe. Jókor mondják. Tegnap főztem belőle levest. Bőrragut. Nincs mit összehúznom. Azért érdekelne, a mindenkiben ki van benne? Maradjon már! Mindenki? Mikor volt olyan?
Gondolom, azok akik meg tudják menteni a helyzetet. Hirdetni kellene, mint télen a rendkívüli hómunkát. Be lehetne állni kenyeret sütni, vagy kimenni a földekre. Esetleg odaállni a gyárban a szalagsor mellé. Amíg még van szalagsor. Nem alagsort mondtam! Félrehallotta? Az még akkor volt. Nem most.

Néztem egy hírműsort este. Valami felmérésről beszéltek. Olyan szakmákról volt szó benne, amelyekre most ebben a nehéz helyzetben szükségünk van. Na, mondom magamban, most felsorolnak néhány hiányszakmát. Megmondom magának, melyik van első helyen, de előbb kapaszkodjon meg a lépcsőház korlátjába. Ne abba! Az kijár a helyéről!

Első helyezett az ingatlanügynök! Brávó! Azzal kinn leszünk a vízből az biztos! Megpróbálja kitalálni a második helyezettet? Na? Hogyne! Majd pont a villanyszerelő! A második, a pénzügyi szaktanácsadó. Jó, nem? Mi lesz, ha nem lesz pénz? Akkor sima szaktanácsadó lesz, és kész. A harmadikat már csak kitalálja? Ezek után nem lesz nehéz. Micsoda? Hol él maga? Nem talált. A harmadik, amire nagy szükségünk van az a banki ügyintéző! A cellulóz állítólag hizlal.

Hány éve van magának még a nyugdíjig? Csak kérdezem, mert furcsa, hogy már lefelé is fújtat. Mennyi? Azt maga csak hiszi! Emelik. Azt nem. Azt viszont igen. Még kevés azoknak a száma, akik a munka mellől dőlnek ki. Én tudom ám, mi van a háttérben! Szerződtek Hollywooddal. Majd idejön az a John Woo a stábjával, aztán lassítottban veszi a munkahelyeken a kidőléseket. Bedőléseket is, persze! Nem olyat, maga vén kujon!
Olcsó lesz, és látványos. Amerikai-Magyar koprodukció. Mátripszilon. Akik mégis elérik a nyugdíjkorhatárt, azokat kiállítják az embertörténeti múzeumban, mint ritkaságot. Ugyan! El fog férni egy kisebb sarokban.

Észrevettem, hogy gyengül a vásárlóerőm. Egyre kisebb szatyrokat hozok haza. Nem. Fizikailag bírnám még, de ha ez így megy tovább, akkor nem. Mi lesz, ha elfogyok, mint munkás? Mi lesz a boltokkal? És a boltokban? A … szóval, a többiek nyilván később is vásárolnának, na de mit? Tenni kellene valamit. Valami kézzelfoghatót. Mondjuk, a lónak is vannak kézzel fogható részei. És abból raktáron is van bőven nekünk.

Én nyugodt vagyok! Országunk tele van gazdasági géniuszokkal. Például milyen jó ötlet ez is? Legyen adóköteles a minimálbér, és a … juttatás, meg a …, és legyen gyerekadó. Dehogy. Azok a gyerekek adóznak, akik nem születnek meg. Világos, nem? Már éppen örültem volna, amikor ezt a hírt hallottam, de kiderült, hogy az ötlet Lipótmezőről származik, és az illető, aki kitalálta, már csendesebben viselkedik.

Mondja csak szomszéd! Mit szól ahhoz, hogy a jövőben a buszokon is vigyázni fognak ránk? A bliccelők miatt. Igen. Meg a spriccelők miatt is. Maga szerint, egy-egy buszon hányan utaznak jegy nélkül? Átlagban négy-öt személy? Nézzük csak. Ezentúl lesz egy kalauz, két ellenőr, és két biztonsági őr. Stimmel. Ne féljen! A legújabb modellnek ki sem fog nyílni az ajtaja. Csak végig megy a vonalon. Mutatóba. Úgy legalább nem kopik belül.
Jut eszembe! Olvastam, hogy a Finneknél milyen frappáns a büntetési gyakorlat. Közúti vétségeknél alkalmazzák. Százalékos arányban állítják ki a csekket. A fizetésekhez képes. Elég szigorú, de kibírható. Az ember nem rokkan bele a bírságba. Nem. Itt nem lehet bevezetni. Ahhoz előbb fizetés kellene.

Na, végre leértünk a tárolóhoz. Ejha! Alig van hely a zsákomnak. Mit csinál? Válogat? Látom, nincs rutinja. Most kezdte mi? Én mielőtt lehozom a magamét, még előtte átnézem otthon. Marad elég időm idelenn a többire, de most sietek, mert hallom, hogy jön a postás. Ilyen surrogó hangja csak az ő biciklijének van. Na, jó válogatást!

- A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi naprakész

Jó reggelt, kedves szomszéd!

Milyen csinos kis reklámtáska van a kezében. Szerződött? Nem? Akkor minek cipeli? A maga helyébe én jutalékot kérnék az áruházlánctól. Az üzleti életben azt mondják, egy ember kétszázötven emberrel ér fel. Reklám szinten. Maga felér legalább ezerrel. Annyi felé kujtorog. Főleg így év végén. Gondoljon csak bele! Tömegközlekedik. Vásárol. És a sarki krimóba is beugrik hazafelé jövet. Önnek akkora reklámértéke van, hogy na! Miért nem abból él?

Ha már reklám, hadd kérdezzek valamit! Meg tudná nekem mondani, mi az, hogy teljes kiőrlésű? Napok óta ezen töröm a fejem. Akkor ezek szerint eddig a gazdaság nem végzett rendes munkát? Csak ímmel-ámmal őrölt? Most, hogy teljes kiőrlés, most jobb? Akkor nem értem, eddig miért működött? Azóta meg miért gyengült? Nem csak a gabona.
Erről jut eszembe! Ismeri az „ilyen volt, ilyen lett” reklámokat? Mindent el lehet így adni! Ne mondja nekem, hogy nem. Tudja, mi benne a lényeg? A régi fotó alá tesszük az „ilyen lett” feliratot. A friss fotó alá az „ilyen volt” feliratot. Jó ötlet, nem? Például fogyókúrás hirdetés. Kozmetikai szerek reklámja. És még sorolhatnám. Az egyik rokonom így tudta jó áron eladni a régi lakását. Annak idején beköltözéskor lefotózták. Meg most is, miután lelakták. A fotók alatt csak a dátumokat cserélték fel a hirdetéskor.

Azon sem szabad csodálkozni, ha a mai fiatalok nem mernek szorosabb kapcsolatot kötni egymással. Félnek. Azt a kifejezést, hogy „zsákbamacska”, jobban ismerik, mint mi. Annak idején legfeljebb a vásári forgatagban találkoztunk vele. Most meg már mindenhol belebotlik az ember. Ne mondja! Maga elhiszi, hogy az van mindenben, mint amit a csomagolásra írnak? Ne vicceljen. Maga szerint mi az a sok rövidítés? És azok a betűjelek számokkal kombinálva? Persze! Számítógépes jelszó! Hogyne! Az nem az. Az a vonalkód. Naná, majd Etióp családi fotó! Csak ne nevessen! Lehet, hogy nemsokára nekünk sem kell oldalazva közlekednünk a szűkebb utcákon. Mondjuk, annak is meg lesz az előnye. Legalább nem kell kerülgetni a parkoló autókat. Elég lesz a hely, amit a fal mellett hagynak nekünk.

Szóval, nem csoda, ha egyre kevesebb a gyerek. Honnan tudom? Szintén a reklámokból. Meg egy rövidfilmből, ahol bemutatták, hogy mire képes néhány hozzáértő. Az utcáról bevittek a stúdióba egy átlagos külsejű leányzót. Nem volt ronda! Ezt nem mondtam! Azt mondtam, hogy átlagos! Az átlag sosem ronda. Nézzen meg bármilyen statisztikát! Na ugye!
Tehát, beültették a leányzót egy székbe, és rövid idő alatt bombázót csináltak belőle. No jó, ez túlzás, de amire a fodrász és a kozmetikus már nem volt képes, holott a maximumot adták a szakmájukból, azt a számítógépesek még jobbá alakították. Micsoda technika! Na, ezért félnek a mai fiatalok egymástól! Képzelje el! Elmegy szórakozni. Megtetszik ott egy fiatal leányzó. Felcsípi. Ha sikerül, este ágyba bújnak. Reggel ébredéskor meg rémülten menekül a látványtól. Futás közben pedig azon gondolkodhat, hogy vajon mennyit ivott az este?

Ami a még nagyobb baj, hogy ez fordítva is előfordulhat. Nem-e? És a harmadikon az a bájgúnár? Ha utána száll be a liftbe az ember, tiszta drogériában érzi magát. Szerintem minden este, lefekvés előtt ledobja az arcát a toalett-tükör asztalkájára. Reggel meg újra kezdi a vakolást. Hány arca lehet már? A tükör előtt is. Hogyne. Egyszer véletlenül becsöngettem hozzá. Azt hittem, az apja nyitott ajtót, de később megtudtam, hogy egyedül él. Mondjuk, nem csodálkozom. Látta már az eredeti arcát? Örüljön neki. Aznap egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap is csak akkor, miután megnéztem egy kellemes horrorfilmet. Úgy legalább nem voltak rémálmaim.

Lehet, hogy másoknak is több arca van? Mármint, ilyen leszedhető. Lehet benne valami, mert az egyik kollégám rám szólt tegnapelőtt odabenn, hogy nem ismertem őt meg az utcán. Biztosan nem a munkahelyi képe volt rajta. Már abban sem vagyok biztos, hogy most magával beszélgetek. Vagy maga velem.

Nem tartom fel? Látom, ma nem siet. Nem dolgozik? Értem. Év vége van, de akkor ma ki tartja el az országot? Hová jutunk, ha ilyen sok szabadságot adnak egy évben? Megmaradt, mi? Ha ennyire szeret dolgozni, miért nem szól, hogy kevesebb is elég? Na, minden jót! Megyek, mert be vagyok jelentkezve a fodrászomhoz. Elvégre, szabadságon vagyok! Kozmetikushoz is! Naná!

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi orvosnál

Jó napot kívánok!

Ki előtt következem? Mi az, hogy után? Nem szeretek utolsó lenni. Különben is, időpontra jöttem. Igen. Pont időre. Mit morognak? Ráérnek, nem? Gondolom, betegek. Én nem. Csak lázas vagyok, fáj a torkom, köhögök, és tele az … orrom. Semmiség. Ezzel sokáig el lehet még élni. Meg dolgozni is. Mondjuk, azt nem sokáig. Maga nagyon csúnyán néz rám. Ferde szemmel. Üzemi baleset? Miért nem vigyáz? Igaz, aki dolgozik, az hibázik. Én soha sem hibázom.

Nincs egy üres szék valahol? Járvány van? Ja, székrepedés. Bútoripari probléma. De legalább az van. Mármint probléma. Bútoripar? Csak préselt anyagokból. Az meg nem tartós. Az iparban dolgozók borítékja is préselt. Az sem tartós. Szóródik, mint a polc anyaga. Nem csoda, ha szétszórtak. Vagy szétszóródtak. Gyerekkoromban azt hittem, az asztalos csak asztalt készít. Amikor kérdezték tőlem, mi akarok lenni, azt mondtam, sámlis. Gondoltam kisebb darab, kevesebb munka. Félreértették. Azt hitték, simlist mondtam. Vagy félre hallották.
Mostanában sok a félre hallás. A fülészet még sincs fellendülőben. A fogászat viszont igen, pedig egyre kevesebb a harapnivaló. Illetve … lenne ötletem, kit harapnék meg. Ha volna mivel. Mit mosolyog? Mit mosolyog? Nem a szomszédasszonyra gondoltam. Nála már a daráló is csődöt mondana.

Fenntartanák a helyemet, amíg kimegyek rágyújtani? Hogy, hogy miért? Talán itt is lehet? Na ugye! Jaj már! Maga komolyan elhiszi, hogy káros az egészségre? Higgye el, egy csomó más dolog sokkal károsabb. Például a Hold. Most mit csodálkozik? A nagyapám egész életében dohányzott. Nyolcvanöt évet élt. Egy átlagember dohányozva is elélhet akár hetven évig. Maga szerint egy átlagember meddig élne a Holdon? Na látja! Egyébként semmi sem ártalmas, ami jólesik. Csak az irigyek találják ki. Azok vannak többen.

Olyan értelmesen néz rám. Sugárzik önről az intelligencia. Mondjuk, azért ne jöjjön közelebb, jó? Ilyen tekintetet eddig csak a lépcsőházunkban lakó Fricikétől láttam. Nem tudom, hány éves, mert iskolába sem járatják. Olyan kortalan az arca. Szegényke akkora tuskó, hogyha a hegy lábánál állna hócsuszamláskor, megakadna rajta a lavina. Nem ő tehet róla. Ilyenné faragták. És egyre sűrűbben lehet hallani a baltacsapkodást. Tiszta horror. Én már nem is nézek tévét. Dehogy! Csak elvitte a végrehajtó. Akkor láttam utoljára. Tévét. A végrehajtó már kedves ismerősöm. Néha velünk ebédel. Muszáj kienni a kaját a herendiből, különben nem tudja elvinni.

Amúgy nem csoda, hogy ilyen sokan vagyunk itt a rendelőben. Kutatnak. Meg kísérleteznek. Mindig kiderül egy-egy régi gyógyszerről, ételről vagy zöldségről valami. Akkor pedig betiltják. Fogadjunk, hogy nem hallott még semmi rosszat a zellerről. Én sem, de figyelje meg, arról is ki fog derülni valami. Csak szegény özvegy Zellernét sajnálom.

No de megkezdődött a rendelés. Megyek, mert én következem. Ne sziszegjenek! Használják ki a technika által adott lehetőségeket. Ja, hogy utálják a mobiltelefont? Én is. A nejem szokott időpontot kérni nekem.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi szülői értekezleten

- Jó napot kívánok!

A kis unokám szülei nem tudtak eljönni. Én jöttem helyettük. Hová lehet ülni? Jó. Bocsánat, nem menne kissé odébb? Kevés a hely. Na nem azért, mintha maga olyan kövér volna, hanem kicsi a pad. Hopp ez mi volt? Ez az ön kalapja? Jó, de alatta mi volt? Miért oda teszi ezt a hambu .. izét? Ez már nem lesz kalap többet. Legközelebb ne tegyen az ételbe ennyi paradicsomot. Veszélyes. Savat csinál. Hiába, a mai termékek valahogy nem bírják a gyűrődést. Mint ez a kalap sem. Nem csoda. Egyre kevesebb a szakmunka. Tényleg! Mit is tanítanak ebben az osztályban a gyerekeknek? Nem magyar tetszik lenni? Akkor miért beszél ilyen furcsán? Ilyen szakmát nem ismerek. Mit gyártanak ezek a mená…micsodák? Értem. Illetve, nem értem. Mit pisszeg? Majd elhallgatok, ha bejön a tanár. Már itt van? Hol? Az a nyikhaj? Szépen vagyunk! Jó, jó! Látom, hogy öltöny nyakkendő, de a haja! Nem ragad bele a fésű? Férfi létére ilyen frizurát! Azt mondja, az a lényeg, hogy szeresse a gyerekeket? Nem tudom! Attól függ, hogyan gondolja? Ma már korábban érnek a lányok. Nagy a kísértés.

Mit is mondott éppen ez a … tanár? Miket kell behozni az iskolába? Egy szavát sem értem. Nem lehet, hogy részeg? Csak a szag miatt gondoltam. Ez parfüm? Na, de ennyi? És egy férfin? De, hát ez olyan nyomjelzős, mint a sógorom szilvapálinkája! Szerintem inkább borotválkozáskor magára rántotta a piperepolcot. Van ilyen. Otthon nekem is a deszkába vert szögön lóg a kéztörlő. Régi fürdőszobám van, na! Örvendek. Hapsi. Az előbb azt mondta, Szaniter. Gondoltam én is bemutatkozom.

Jó, hogy kicsit odébb csusszant. Most már kényelmesebben ülök. Megnézhetem, mit írt le eddig? Hátha abból jobban értem, mi is kell a gyereknek. Elnézést doktor úr. Nem diktálná inkább? Nem doktor? Pedig eddig csak recepteken láttam ilyen … betűket. Nem nekem kellett a recept. Dehogy! Nem is emlékszem, mikor látott orvos utoljára. Nem azért! A memóriám még tiszta. Én például tegnap is láttam a háziorvosom. Csak ő nem látott engem. Vak. Illetve, csökkentlátó. Még praktizál. Igen, mert nincs utánpótlás. Illetve van, de mind kimegy. Nem úgy! Kijjebb. Annyira nem.

Én egészséges vagyok. Még dolgozom. Átadnám a stafétát, de mire odaérek, mindig odébb viszik a korhatárt. Lassan olyan messze lesz, hogy a temető lesz közelebb. Hetente kijárok oda sétálni. Szokom a környezetet. Előbb a nyugdíj? Ne haragudjon, de biztos nem külföldi maga? Úgy látom, nem otthonos ebben a témában. Meséljek? Akkor is elmesélem. Tegnap a munkahelyen történt. Jenő barátom megterített a satupadon reggelihez. Már a kávét ittuk, amikor láttuk, hogy még mindig ott ül. Előtte a szalonna. Érintetlen. Közben jött a Lomháné, a takarítónő … nem! Ő már rég nem érintetlen. Illetve … özvegy. Na, de nem ez a lényeg! Most mit lökdös? Akkor nem mondom el!

Tényleg nem segít? Diktálja már le azt a listát nekem. Uram Isten! Milyen hosszú! Ilyen csóró ez az iskola? Ennyi mindent hozni kell? Jó. Írom már. Az mi? Az a … mindegy! A lényeg, hogy sok papír. Apropó! Egy vállalkozó ismerősömnél láttam egy csomó megmaradt szórólapot. Ilyen konzultációs levelek … vagy mik. Annak a másik fele üres. Azt fel lehetne használni. Nem? Kidobni?! Micsoda pazarlás! Pedig mennyire odavannak azzal az újrahasznosítással. Mondjuk, keménypapír. Kissé kellemetlenül dörzsölne.
Na persze! Szemeteljünk szelektíven, vagy valami ilyesmi a jelmondat manapság. Gyerekkoromban úgy tanítottak, sehogy sem szabad. Mondjuk, akkoriban kevesebb volt a szemét. A kuka viszont sokkal több. És nem kellett fizetni azért, hogy elhordják. Most fizetünk. Mindenért. Azért is, hogy elhordják. Mármint a szemetet.

Maga egészen szimpatikus lett nekem. Főleg, amikor nem néz rám. Olyankor sokkal értelmesebbnek tűnik. Van valami a szemében. Ne piszkálja! Nem úgy értettem! Ki tudja, mi minden tapadt a kezére. Eddig. Még elfertőződik a végén, és akkor majd nem lát rendesen. Most meg mi baja? Mit sértődik itt? Gondolja csak végig. Reggeltől estig mi mindenhez hozzányúl az ember! Látom, a szülők készülődnek. Ennyi volt? Elég gyorsan ment. Pedig még csak nemrég ültünk be ide. Látja ez a bajom. Mi lesz, ha a tanórákat is így megrövidítik? Esetleg meg sem tartják mind? Mit fognak tanulni a gyerekek? És mennyit? Most hová siet? Na, ez az! Mindig a rohanás! A szendvicsét nem viszi? Vagy mi is ez? Nincs baja. Csak laposabb lett. Mondja már! Úgyis nagyon magas volt. Legfeljebb könnyebben át tudja majd harapni. Ha nem, hát nem!

- A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi tavasza

- Jó napot kívánok!

Szép napunk van, kedves szomszéd. Csak a tavasz várat még magára. Nem. Nem magára. Nem hall engem? Játszik? Abban a kis vacak mobiltelefonban az is elfér? Nekem a telefonom csak azért van, hogy fel tudjanak hívni. Sosem veszem fel, mert utálom, ha zavarnak. Azt sem tudom, mire képes a telefonom. Lehet, de nekem nagyon megfelel a régi ébresztőm. Bár sokszor hangos, viszont pontos. Nem csörög. Kiabál. Régen csörgött, mikor diszkóba jártunk, mint ifjú házasok. Szép emlékek! Akkor nem akartam felébredni, most meg már minek? Fiatal koromban nem értettem, miért alszanak olyan keveset az idősebbek? Ma már tudom. Nem az alvásigényük csökkent. Csak nem szeretnek sokáig az ágyban tartózkodni. Legalábbis, én már így vagyok vele. A fotelban is lehet aludni.

A többfunkciós dolgokat utálom. Ma már olyan bigyókat gyártanak, olyan … szóval, mindent lehet használni mindenre. Láttam. Tegnap, mikor átmentem a falszomszédomhoz, valami vékony fémlap volt a kezében. Közelebb léptem, hogy jobban lássam. Mobiltelefonnal szeletelte a kenyeret. Utána egy még kisebb, és vékonyabb fémmel belenyúlt a vajas dobozba, és megkente a kenyeret. Azt mondta pendrájv. Mondtam neki, jó az, de csak, ha nem növényi eredetű. A felettünk lakó, pedig a legújabb telefonjával készíti a saját filmsorozatát. Nem pornó. Porhó a címe. Tavasszal majd egybeolvad és nagyfilm lesz belőle.

Tegnap beszélgettem egy fehér kabátos fazonnal. Annyi mindent mondtam neki, hogy elolvadt a szavaimtól. Szeretem a havat, mert látom az emberek lábnyomát. Látom, merre haladnak. Még a lopakodó emberekét is. Nincs pardon. Nem lehet elbújni. Terepszínű ruhában sem. Ha csak nem fehér az is, de akkor viszont nincs baj. Nem a fehértől félek, hanem ha fagy, mert akkor csúszik. A jég nem tesz különbséget. Ahhoz túl hideg, illetve, nagyon síkos. Tegnap is itt fordulok be a sarkon, amikor látom, egy fiatalember hadonászik. Elkaptam, nehogy elessen, hiszen járt szegénynek keze-lába. A haverjai majdnem megvertek. Kiderült, hogy break-versenyt rendeztek.

Jó, hogy nem jön még a tavasz. Ha eltűnik a fehér, minden gaz előbújik. Egyébként utálom a napfényt is. A haszonnövény kókad tőle, a gyom meg virul. Minden csupa zöld boldogság. Pedig a fehér a béke jelképe. A béka a zöld. A békát azóta rühellem, mióta olvastam azt az idióta mesét róla. Hiába csókoltam meg egyet gyerekkoromban. Nem változott királylánnyá. Ezt a békát nem tudom lenyelni. Majd a gólya, de az csak tavasszal jön. Most akkor mégis szeressem a tavaszt? Már nem tudom, melyik oldalra álljak. Tavasz, vagy tél? Fehér, vagy zöld? Bal vagy jobb? Mindegy. Ha bizonytalan az ember, vagy nem tudja, mit akar, akkor menjen tüntetni. Ott annyi mindent megtudhat. Ha majd megérkezik a tavasz, elmegyek tüntetni az állatkertbe. A táblámra meg felírom, hogy:

Olvad a hó, nagyon laza,
Jegesmedve, húzzál haza!

- A viszont látásra!

Hapsi-bácsi tudja

- Jó reggelt kívánok!

Mi történt kedves szomszéd? Azért kérdezem, mert korán reggel van, és maga mosolyog. Ja, értem! Arcidegzsába. Miért pont akkor, amikor jó kedvű volt? Szóval, vicsorgott. Az más. Már gyanakodtam. Válság van. Ilyenkor feltűnő a vidám ember. Azért majd csak lesz valahogy. Eddig is volt. Például, mit szól hozzá? Adócsökkentést ígértek. És tényleg! Egyszerre kettőt is megszüntetnek. Na és, ha rádió? Maga már semminek sem tud örülni? Energiatakarékosság. Kevesebbet kapcsoljuk majd be. A munkáltató örülni fog. Persze, mert a műhelyben állandóan azt hallgattuk. Azért én sajnálom a főnökünket. Rengeteg a baja, és nagy a nyomás fentről. Szegény ember, már alig tud járni. Ezért nekünk is alig jár valami. Hogy mégis tudjon menni, lecserélte az autóját. Dehogy havibérletre! Másikra.

Szóval sajnálom őt. Az a sok rendelet. Újabb kiadások az állam felé. Itt van például ez a reharbarác … rebahác … restabilác … na mindegy! Tehát, megemelték azt a hozzájárulást ehhez a rehabaciizéhez. Majdnem a tízszeresét kell ezentúl fizetnie a főnökömnek, az állam felé, hacsak nem talál a dolgozói között kellő létszámban olyan alkalmazottat, aki nem százas. Nem lesz nehéz dolga. Aki ma dolgozik, az biztos, hogy nem az.

Na, de nem is ez a lényeg. Hogy biztosan meg legyen a létszám, sorsot húztunk. Holnap az Imre bácsi, meg a Ferkó gyerek mennek az orvoshoz. Igen. Sebészhez is. A cég fizeti. Imre bácsi még örül is neki. Mondta, hogy úgysem volt pénze a jobb lábát rendbe tenni. Az utóbbi időben már alig bírta húzni. Ferkó gyerek mondta neki, hogy visszafelé már ne is húzza. Hagyja csak ott. Nem lesznek együtt, mert a Ferkó valami mentholhiénához megy. Eddig azt hittem, csak a szájszag ellen jó a menthol, de ezek szerint az agyra is hat. Viszont ezt nem értem. Ha felfrissítik a gyerek agyát, akkor javulhat az állapota. Pedig most bármelyik orvos papírt adna róla, hogy nem normális. Akár hátszélben, hat kilométerről is.

Kellett nekünk ugye az unió. Mennek kifelé már a szakemberek is. Nem hallotta? Nincs már magyar parkőr. De lehet, hogy virágkötő. Német lapban olvastam, és már sokat felejtettem a nyelvből. Dehogy tanultam németül! Mondom, csak sokat felejtettem! Az is lehet, hogy városgondnok. Tudja, aki a leveleket intézi. Nem, nem írja. Írtja. A falevelekre gondoltam. Maga nagyon tájékozatlan. De ha tovább hadonászik felém, akkor sem jut eszembe ennek a szakmának a neve. Ja? Csak megszédült? Akkor pedig ne jöjjön közelebb. Lehet, hogy elkapott valami vírust. Nekem ne adjon belőle. Inkább az ezresemet adja vissza, amit a múltkor kért tőlem. Mi az, hogy csak ötszáz? És a késedelmi kamat? Tudom, hogy csak holnapra ígérte, de én holnaptól egy hétig nem leszek itthon. Miért, miért? Akkor hogyan kérhetnék késedelmi kamatot, ha időben visszaadja? Látom, nem egy bankár típus!

Mondtam, hogy ne jöjjön közelebb! Nem oltattam be magam. Mi vagyok én? Kutya? Egyébként, pedig nem vagyok fajtiszta. Az oltásokat csak azok szokták kapni. Mármint a fajtiszta kutyák. Ugyan! A többi a maradékot kapja, vagy a kísérleti szérumot, de ne beszéljünk erről. Nem szeretem az állatokat.

Ha akarja elárulok egy titkot, hogy mitől vagyok mindig egészséges. Időnként elmegyek a házi orvosomhoz. Dehogy gyógyít meg! Nem azért! Figyeljen! Először is, bemegyek a rendelő várótermébe. Figyelek, hogy kinek mi a panasza? Amikor sorra kerülök, ezeket mind elmondom az orvosomnak. És pontosan az ellenkezőjét teszem annak, amit tanácsol. Na? Mit szól?


Tudja miből jöttem rá, hogy ezt kell tenni? Az unokaöcsémnek az orvos azt tanácsolta, hogy szokjon le a dohányzásról, és az italról. Viszont ő sohasem ivott, és nem is cigarettázott. Szegénynek rá kellett szoknia, hogy leszokhasson róla. Mit meg nem tesz az ember az egészségért. Nem. Nem halt meg. Most megyek hozzá látogatóba. Elvonókúrán van, tehát még előfordulhat, hogy egészséges lesz. Na, megyek, mert jön a buszom, és előtte még be kell ugranom a vegyes boltba, hogy vigyek neki egy kis szíverősítőt, meg füstölni valót. A kórházi büfében nem adnak ilyesmit.

- Viszontlátásra!

Hapsi-bácsi nagyon vidéken

- Jó reggelt kívánok!

Eljöttem a nagynénémhez kicsit üdülni ide vidékre. Gondoltam, megismerkedem a szomszédokkal. Ezért keltem ilyen korán. Tíz óra? Mondom én, hogy korán van! Messze még az ebéd! Nem kávézunk együtt? Tessék? Miért ne menjek közelebb? Csapdákat állított? Miért? Ki maga? Rambó? Mondjuk, eléggé össze van szabdalva. Nem mondták még magának, hogy ha metszőollóval a díszsövényt nyírja, ne a kerítés túloldalát figyelje? Gyanakodik? Mire? Kire? Ugyan már! Hol él maga? Tudja, hogy milyen évet írunk? Akkor nem értem önt.

Miért nem közeledik a szomszédokhoz? Na, nem annyira gondoltam. A három lépést azért, ha lehetne … Dehogy! Cseppet sem ijesztő látvány. Csak, hát … ez a szag. Nem kellene gyakrabban fürödnie? Úgy hallottam, errefelé elég sűrűn esik az eső. Csak kiáll a kertbe egy darab szappannal … még spórolhat is. Ja, hogy a szomszédasszony is úgy fürdik! Akkor már értem a sebeket. És azt is, hogy miért van annyira megnyírva a sövény. Díszcserje szobrászat. Ez jutott eszembe, amikor megláttam a kertjét. Mit mondjak? Eléggé avantgárd. Bár némelyik bokor, mintha állatot formázva! Vagy testrészt.

Kellemes a levegő. Csak az éjjel valaki nejlont, vagy gumit égetett itt. Nem érezte? Elnézést. Most látom csak, hogy nincs is magának orra. Háborús sebesülés? Nem? Kocsmai? Az a rosszabb. De akkor mi az a borzasztóan hosszú izé ott a bajusza felett? Nahát! Annyi maradt az orrából? Szerintem, ne sajnálja. Cyrano is aratott a nőknél. Miért nem próbálkozik? Szóval mégis próbálkozik. Mivel? Feljelentés? Ilyet még nem hallottam. Új divat? És bejön? Ahá! Ők mennek be. Illetve el. Az idézés miatt. És maga elmegy? Ettől? Végül is, ízlések és pofonok. Jó, jó! Ne hadonásszon felém! A pofonokat nem úgy gondoltam.

Nem korai még, hogy magának kissé pálinkaszagú a lehelete? Menő egy község lehet, ha a csapszék ilyen korán nyit. Be sem zár? Non stop? Tehát csak kopogni kell a redőnyön? Praktikus.

Mit akar? Nem tudom. A nénémnek szerintem nincsen borospincéje. Másmilyen pincéje sincs. Hiába akarja megnézni! Ha inni akar, ne pincézzen! Ha pincézik, ne akarjon inni. Veszélyes. Tavaly a sógorom, amikor kirándult a Lővérekhez, vagy nővérekhez? Mindegy! Ilyen pincéket keresett, meg … izé … katagombákat. Kapott is valamelyik nőszemélytől.

Figyelmeztetem, hogy nagyon közel jött! Tessék kissé hátrébb. Köszönöm. Ne mondja! Nekem nincs is autóm. Nem én álltam a maga kerítése mellé. Csak befordultam a bejáróba, amíg a néném kinyitotta a kaput. Hogy, hogy mivel? Mondtam, hogy nincs autóm. Mikrobuszom van. Nagy a család. Dehogy! Őket nem engedem beülni, de attól még lehet mikrobuszom. Telik rá, na! Magának is jobban menne anyagilag, ha nem jelentgetne állandóan fel mindenkit. Drágák az illetékbélyegek.

Miért nem próbál kedvesebb lenni a környezetéhez? Akár a közvetlen környezetéhez is? Például hátul az ól közelében! Borzalmas, hogy miket össze szenvednek, hangoskodnak magánál az állatok. Egész éjjel hallottam. Kinn volt náluk? Vagy mi? Egy állattal kevesebb, vagy több, mit számít az?

Jellemző! Legjobb védekezés a támadás. Én próbálok magának segíteni, hogy jobb legyen a napja, erre maga? Letámad, hogy letapostam a kinti virágágyását. Ez nem igaz. Ki sem szálltam a buszból, ergo! Nem taposhattam le. Ugyan már! Maga szerint mit lehet látni abban a két nyamvadt visszapillantó tükörben? Az igaz! Láttam, amikor hadonászott, de azt hittem csak integet. Köszönésképpen. Most őszintén! Magának ez jó? Jó magának!

Mit szólna hozzá, ha mától barátok lennénk? Ne idegesítsen! Dehogy akarom megtéríteni! Nem azt mondtam, hogy papok! Papolhatok én önnek estig is!
Erről jut eszembe! Milyen programok vannak itt estefelé? Aha! Máris otthon érzem magam. Nem drága a sör? Értem. És a bor? Baráti kedvezmény? Milyen csatornák jönnek a televízióban? Az mind? Remek. Azt hiszem, inkább hazautazom.

A viszontlátásra!