Első könyvemről

Érezd magad jól itt, kedves látogató! Nézelődsz? A nejem is így szokott nézni, amikor későn érek haza. Most azonban van egy kis előnyöm. Te nem ismersz engem. Nem kell izgulnom, hogy bejön-e a szövegem, vagy sem. Nem baj, ha nem. Otthon sem szokott. Kicsit kikapcsolódni jöttél? Én is azért járok ide. Igen.
Ilyenkor a nejem kénytelen kikapcsolni a kutyaláncot. Nem panaszkodom. Elég sűrűn levisz sétálni. Néha ugatok, de csak kicsit. És feleslegesen. Közelítünk a természethez. A tévében is egyre több állatot látni. Én társasházban lakom. Több állat nem fér el ott rajtam kívül. Azért csak bátran. Etetni lehet engem. Nem vagyok éhes, de éhezem … az emberibb szavakra, mint Te is.

Feel well here, dear a visitor! Do you look around? My wife like this usual, when I get home late. I have a little benefit however now. You do not know me. I do not have to be anxious about whether my text comes in, or neither. Not trouble, if no. At home usual. To relax a little bit you came? I come here frequently because of that. Me, too. Yes.
At this time my wife obliged to disable the dog chain. Can't complain. Rather densely takes down to walk. I bark sometimes, but only a little. And unnecessarily.
We approach the nature. To see increasingly more animals in the telly. I live in a condominium. More animals do not find room on me there without. Because of that only valiantly. It is possible to feed me. I'm not hungry, though hunger … onto the more human words. Just, you too.

2013. november 17., vasárnap

Hapsi-bácsi adózna

- Jó napot kívánok!

Gondoltam, behozom személyesen ezt a szép nagy borítékot. Ne kelljen szegény postásnak ezt is cipelnie. Mi van, kérem? Így nem lesz nyoma, hogy elküldtem a bevallásom? De hiszen itt vagyok! Hölgyem. Higgye el, ha én járok valahol, annak nyoma van. Milyen sorszámot kérjek? Ugyan már! Én azonnal sorra kerülök. Az itt dolgozók többsége a rokonom. Én tartom el őket. Mi más lenne ez, ha nem rokonság?

Miért vannak ilyen sokan? Nem az ügyfelekre gondoltam. Mire vállalkozzam? Nem. Én nem vagyok vállalkozó. Akkor korán jöttem? Kérem, ha később jövök, nem végzek karácsonyig sem. Tényleg, ha már itt vagyok, kérdeznék valamit. Létezik még vállalkozás másodállásban? Bár, az állást nem nagyon bírom. Valami ülőmunka lenne jó. Nem tévedtem el. Nem munkahelyet keresek. Az van. Előbb mondtam. Mire gondolok? Ravasz! Nagyon ravasz, de mégis lehet, hogy elárulom. Nem hinném, hogy ellopja az ötletemet. Gondolom, jól elvan itt.

Szóval, nyitnék egy kis üzletet. Egy boltot. Mondjuk, óra-ékszerkereskedést. Szerződnék egy nagy céggel. Megrendelném a kirakatba való árut bizományba. A sógorom biztosítási üzletkötő. Kötök vele egy nagyon előnyös biztosítást. Az üzlethelyiséget pedig valami külvárosi helyen bérelném. Nem lenne vevőforgalom? Na, és? Főutcán sem élnék meg belőle. Minek kellene vevő? Gondolkodjon kicsit. Arany nyakláncok, karkötők, fülbevalók, márkás órák a kirakatban. Mindez a megfelelő környéken. És a biztosítás.
Igaza van. Nem kivitelezhető. Ilyen csak a mesében van. Akkor mit csináljak? Nekem a munkán kívül csak ilyen ötleteim vannak. Dolgozzam? Pont maga mondja? Na jó. Akkor nem segít a másod állásban? Magának sokkal jobb lábai vannak. Jobban bírná. Önkormányzat? Nem szeretem, ha más vezet. Egyszer ültem a sógornőm mellett. Félre vezetett. Nem lehetne inkább Énkormányzat?

Nézze. Azért akarok mindenképpen munka mellett vállalkozni, mert annyi pénzem van, hogy gondoltam, megszabadulok tőle. Szeretek adózni. Így legalább még több rokonom lesz itt.
Hány éves tetszik lenni? Akkor nem értem. Elhitte? Mi az, hogy ne viccelődjek? Maga kezdte! Illetve maguk. Felbontom otthon ezt a szép, termetes borítékot. Mi van mindjárt az első sorban?
„Tisztelt adózó!”
Ugyan már! Ha bejövök ide, a legjobb esetben legfeljebb ügyfél vagyok, de hallottam már különbet is a hátam mögött.
És akkor ott van még az a szép előre kitöltött sárga csekk. Nem baj. Én is tettem bele egyet abba a borítékba, amit idehoztam. Ráírtam a határidőt is, hogy mikorra kell visszafizetniük a különbözetet. Ha késnek, sajnos kénytelen leszek napi kamatot számolni. A behajtómmal pedig jobb, ha nem kezdenek. Most éppen kiképzőtáborban van. Ha hazajön, kap egy hatalmas velős csontot.

Nos, nem veszi át a borítékot? Akkor megyek a postára. De aztán ne hívjanak be megint, mint tavaly, hogy rossz a bevallásom. A múlt évben, szegény kollégájának én magyaráztam el a változásokat, meg az új jogszabályokat. Honnan tudom? Kérem, én azóta magam készítem a bevallásomat, mióta van ebben az országban adórendszer. Ha gondolja, szívesen megcsinálom a magáét is. Garantáltan vissza fog kapni az adójából. Mennyit kérek érte? Számlával, vagy anélkül? Ugyan már! Ne háborogjon! Maga nem revizor! Vagy mégis? Hoppá!
Éppen ebédidő van. Nincs kedve velem ebédelni? Jöjjön csak, hiszen én nem harapok, csak a behajtóm. Én a „tisztelt adózó” vagyok.

- A többieknek a viszontlátásra!

Hapsi-bácsi és a pozitív gondolkodás

- Jó napot, kedves szomszéd!

Akkor kedvetlen! Tud így élni? Minden tiszteletem az öné. Ne köszönje! Nincs belőle túl sok. Ön is engem? A tiszteletet köszönöm! Na, de mit kezdjek azzal? Megpróbálhatok fizetni vele a boltban, de akkor furcsán néznének rám. Igaz, mikor nem? Nem én vagyok más, csak az emberek nem annak látnak, aki valójában vagyok. Vagy nem azt látják, akit valójában látni akarnak. Mondták már bizonyos helyeken, hogy látni sem akarnak. Kérdem én. Akkor hogyan közlekednek? Nekimennek mindennek és mindenkinek? Igen. Egyre több a baleset és nem csak a közutakon.

Tele van már a … azzal a közhellyel, hogy pénz nélkül is lehet boldog az ember és csak felfogás kérdése, hogy meglássa a szépet. Főleg, ha olyan mondja, akinek gondja egy szál sincs. De az ép eszünk és lelkünk megtartása miatt most szépnek kell látnunk azt is, ami mellett máskor elmennénk. Esetleg bosszantó vagy ijesztő dolgokat tapasztalunk magunk körül. Ki lehet ám ezt kerülni. Annyi iskola van erre, meg sok bölcsesség. Én például annyira optimista vagyok, hogy a rémálmokban is a pozitívumokat keresem!
Tanfolyamokon tanulhat ilyen hozzáállást az ember. Nem. Én nem járok ilyen helyekre. Annyira azért nem vagyok optimista.

Általában az embernek kétféle szomszédja van. Néha három. Nem árulom el, maga melyik, mert ahhoz le kellene rántanom a leplet. Manapság pedig olyan sok a meztelenség. Hogyne! Láttam a király új ruháját. Meseszép. Mese, hogy szép. Viszont jó a propagandája, pedig már varrás közben is foltozni kellett.
Most meg miért mondja, hogy a semmit nem lehet foltozni? A semmit akár építeni is lehet. Az építőipar ugyan nem lendül fel tőle, de akkor is nagy pénzek mozognak a semmiben. A semmi nem egyenlő a légüres térrel. Abban nem terjed semmi. Vagyis, de! Igaza van. A butaság éppen a légüres … térben terjed a legjobban. Azért van ám ennél is nagyobb fogalom. Az irigység. Tudta, hogy sárgaságot okoz? Itthon sem azért van egyre több sárga állampolgár, mert bevándorolnak. Nem tudta, ugye?

Kivándorolni kellene. Na, nem annyira, csak a térre. Nem. Nem a légüresre. A mozgás amúgy is fél egészség. A mozgástól pedig fél az egészségügy. Azért nem halad. Vagy nem fejlődik. Mindegy. Törpenövésű, ezért kap egyre kevesebb támogatást. A lényeg, hogy ki kell mozdulni. Életcélom, hogy elérjem, az emberek ne üljenek nyugodtan a tévé előtt. Sőt! Idegesen se! Mit teszek ezért? Nézzen rám. Elég, ha csak megjelenek! Majd kicsattanok az egészségtől.
Mióta minden apró szolgáltatásért fizetni kellene a rendelőben. Maga sem jár oda? No, ez derék. Derék? Most dicsekszik, vagy panaszkodik? A fájós dereka miatt kérdeztem, mert akinek dereka van, annak gerince is van. Ez pedig ma egyre ritkább. Viszont előre jelzi az időjárás változásait. Az is valami.
Jó lehet önnek, ha már reggel tudja, milyen idő lesz egész nap. Esetleg, hogy mi fog történni ma. Én sokszor azt sem tudom, hogy mi történt tegnap. A holnapról nem is beszélve. Ha lehet, mindent másnapra szoktam hagyni. Így kényelmesen átadhatom magam mindig a mának. Van egy nagyon különleges képességem. Olyan, amilyen senki másnak nincs. Emelt szintű hozzáértésem van a halogatáshoz. Most megleptem, ugye? Vannak egyéb képességeim is.

Tudom, amit tudok. Például, azt is tudom, hogy a szomszédasszony mit süt minden vasárnap korán reggel, mert reggelente én mindig barna vagyok és lassú. Ez pedig egyértelműen a kakaós csigára utal. Később persze már megváltozom. Akkor, amikor felébredek. Illetve, ráébredek arra, hogy az állam kifehérít engem. Túlságosan ellenőrizhető vagyok. A feketegazdaság maximum annyit jelent a számomra, hogy sötétben ásom fel a kertemet. Pedig tudnék ám ügyeskedni! Valahol itt mélyen legbelül él bennem egy kereskedői szellem. Akár a jégkockát is el tudnám adni az eszkimóknak. Hogyan? Hogyan? Megvetetném a gyerekeiknek Barbi-iglut építeni. Ha pedig mégsem kell, elfér ott, ahol amúgy is több a jég, mint az ember.

Na, nem hagyom, hogy továbbra is feltartson engem. Rengeteg dolgom van, amit el kell halasztanom holnapra.

A viszont látásra!

Hapsi-bácsi és a rongyrázás

Jó napot szomszédasszony! Látom, rázza a rongyot. A portól. Kifelé az ablakon. Arra nem gondolt, hogy bemegy az alatta lakó ablakán? Mármint a por. Gondoltam! És az egyéb következmények? Légköri szennyezés? Üvegházhatás? Ózonréteg vékonyodás? Ha tönkre teszik a bőrömet az UV sugarak, magát vonom érte felelősségre!

Annyira rázza maga azt a rongyot. Lassan nem is látni a porfelhőtől a szemközti gangot. Ködösít itt nekem. Nem így kell ám elrejtőzni! Különben is, az adóhivatal átlát a ködön, vagy köbön.

Nem tudta? Jövőre a bruttó keresetnek csak köbét kapjuk majd. Ez lesz az új adóreform. Majd köb-ködhetünk. A portól. Persze, nagy port fog felverni. Nagyobbat, mint amit maga itt csinált. Na attól lesz majd igazán rosszabb a légkör. Meg a kilátási viszonyok. A sugarak pedig majd szabadabban érnek minket. Melegünk lesz, azt hiszem.

Lehet, hogy jönnek majd vissza a régi módszerek. Lesznek ilyen bevalló szobák. Asztal, két székkel, és egy kedves nagydarab kérdezősködő hivatalnok. Feltűrt ingujjal. Igen, annyira meleg lesz. Benn.

Mit szól ahhoz a sok kéregető szervezethez? Egy százalék, nem sok! Nekik csak annyi jut. Szívem szerint az adószámosoknak adnék én tíz százalékot is. A technikai számosoknak? Azok inkább adózhatnának. Szerintem, lenne miből. Akkor segítenének igazán az embereken. Lelkileg is.

Na jó, nem piszkálom magát tovább. Éppen elég baja van a hét gyerekével. Megélhetési gondok, miegyéb. Azért, adnék egy ötletet. Okosabban is csinálhatná. Például, az unokaöcsém és a nagybátyám jól élnek. Nem adóznak, hiszen nem is dolgoznak. Illetve a nagybátyám dolgozik, de…No igen, a szabályok legtöbbje olyan, mint a lomtárnak használt erkély. Például a kirakott wécé csésze. Szem előtt van. Használni nem lehet, és csak útban van. Ráadásul rontja a kilátást.

Elmondom, hogyan csinálják. Az unokaöcséméknek van négy gyereke. Beadták őket állami gondozásba. Illetve, tettek róla, hogy elvegyék őket. A környezettanulmány ezt erősítette meg. Rossz körülmények, segélyből tengődtek…stb. A nagybátyám rövid idő alatt adoptálta a gyerekeket. Az államtól kap anyagi segítséget ahhoz, hogy el tudja őket látni. Ez megéri az államnak is, mert kevesebbe kerülnek a gyerekek, ha kihelyezik őket családhoz.

Rokonaim a kapott összeget megosszák egymás között. Jut elég mindkettőjüknek. A gyerekek pedig természetesen otthon vannak. Naná, a nagybátyám ki nem állhatja a gyerekzsivajt, de a pénzt szereti. Az unokaöcsémék meg mindkettőt. Vagyis a gyereket csak...na igen.

Magának nincs egy megbízható rokona ehhez az akcióhoz? Ha gondolja, én bevállalom. Mármint a tranzakciót. A technikai részét inkább nem. Beszélje csak meg az urával, addig is, a viszontlátásra!

Hapsi-bácsi és a válság

- Jó napot szomszéd!

Képzelje, elérkezett a munkaalapú társadalom. Igen, ide. Most szállt le a buszról. Azért elgondolkodtat, hogy akkor eddig mi volt a társadalmunk alapja? Én naiv. Eddig azt hittem, mindenfajta társadalom alapja a munka. Ez persze igaz is, de államonként, illetve, országonként másképp értelmezik. Egyes helyeken nagyra értékelik a termelőmunkát, de ugyanilyen szinten elismerésre méltatják az ezt kiszolgáló munkaköröket is. Nem csak az effektív munkának van értéke. Mindent a megfelelő szinten értékelnek, kezelnek. Azért azt mindenki tudja, hogy a kenyeret nem hivatalos papírból hajtogatják. Most még.
Vannak azonban országok, ahol mi van helyette? Például, aki harminc éve gyári munkás, annak kell viselnie a legtöbb terhet. Na, ja. Kénytelen bevinni a gyárba a kávét meg az elemózsiát, mert a büfé k.rva drága. A saját kezűleg töltött cigit is. Hogyne! Majd vesz a büfében marbórót, mi? Nem értem, miért kell általánosítani? Nem minden kávbój visel szarvasmarhabőr csizmát. Van, aki egyben hordja ezt a bőrt magán. A felsőbb iskolákban biztosan külön tanítják, hogy aki kék ruhában jön velük szembe, az vagy ostoba, vagy még növésben van.
Lassan olyan felfogás ver gyökeret az emberek gondolkodásmódjában, hogy az dolgozik termelőmunkában, aki hülye volt ahhoz, hogy tanuljon. Megjegyzem, számomra érthetetlen akkor, hogyan képes a vezérigazgató, esetleg a menáger megvenni a tanulatlan munkás által elkészített terméket? És ha éppen élelmiszerről van szó, meg is eszi? Képes rá? Egészségére! Szóval, a közös teherviselés alapú társadalom jobban tetszene nekem. A közmondás az tartja, azt a lovat ütik, amelyik húz. Az alattunk lakót is azért üti a neje, mert nagyot húz. Időnként a pálinkás üvegből. Saját főzésű, hiszen szabad, de azért nem árt, ha ért is valaki ahhoz, amit csinál. Tudom, vannak olyan helyek, ahol ez nem feltétel, de hát nem én  csináltam mindenkit.

Engem nem érdekelt soha, mennyi pénzt keres a munkatársam, a főnököm, esetleg a szemben lakó vállalkozó, mert mindig megéltem a fizetésemből. Most sem érdekel. Inkább azt nem értem, miért tűnik számomra úgy, hogy a gazdasági válságot csak bizonyos rétegek érzik meg? Illetve, a környezetemben élőknek csak egy része? Képzelje, éppen azok nem érzik, akik szinte egésznap otthon vannak. Tényleg lehet valami ebben az úvé sugárzásban.

Nézelődtem az utcán séta közben. Gazdasági válság van? Akkor mi ez a sok autó az úton? Közlekedési lámpa nélküli gyalogátkelőhelyen kizárólag akkor jut át az ember, ha rúdugró. Esetleg született majom. Az autósok meg panaszkodnak a magas üzemanyagárakra. Szerintem, nem magas. Majd akkor lesz az, ha egy havi benzinfogyasztás árából meg lehet venni egy másik autót. Igaza van! Jó ötlet! Az autókat kell olcsóbban adni, nem a benzint emelni.

Lakik itt a házban egy kicsi sárga bőrű ember. Nem találkozott még vele? Igaz, maga egésznap dolgozik. Szóval, a múltkor azt mondta nekem, hogy az egyik legrosszabb érzés, ha az ember azt gondolja, hiába dolgozik becsületesen, hiába fizeti be azt a sok horribilis adót, hiába tartja be az összes törvényt, mégis jobb volna bárhol, mint a saját hazájában.

Azt hiszem, a kesergésből ennyi elég is. Legfőképp azért, mert én életvidám, optimista ember vagyok. Erről jut eszembe, magának olyan megsavanyodott arca van. Nem tartom fel? Hová megy? Megint dolgozni? Délutános? Akkor menjek csak. Amíg maga dolgozik, addig én fogyasztok. Dehogy edzőterembe! Az egészséges ember nem azért eszik, hogy utána meg leadja, amit felszedett.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi és a western

- Jó estét mindenkinek!

Most mit pisszegnek? Már megy a film? Nem híradó van előtte? Ja, igen. Az csak régen volt szokás. Na de, éppen azért járok mostanában moziba, mert itt a film közben nincsenek reklámok. Nem úgy, mint a tévében! Jó, jó, már ülök! Kér egy kis sós mogyorót? Ha nem, hát nem! Mi az, hogy csörgök a zacskóval? Na és? Maga nem is a filmet nézi! Látom, a barátnőjével eszik egymást. Jó étvágyat! Folytassák csak. Nekem meg a mogyoró jutott. Én legalább tudom, hogy annak sós az íze. Nem lesz keserű. Később sem, mert addigra elfogy, mire megkeseredne.

Ez meg milyen film? Honnan tudhattam volna? A jegyre nincs ráírva. Csak vettem egyet, mert nekem téríti a munkahelyem. Igaz, most utoljára, mert adóköteles lett a támogatás. Kulturális támogatás! Igen. Nem hallott még róla? Elég kevés cég vezette be eddig. Lehet így is támogatni a művészetet. No, meg a munkások műveltségének emelését is. Ha már a fizetést nem tudja kellő mértékben. Szép gesztus, nem? Na jó, bevallom, nem kimondottan a mozilátogatást támogatja, de van egy barátom, az imád Múzeumba járni. Jegyet cserélünk, és nekem máris ingyen van a dolog.

Westernfilm? Ajaj! Azon hamar el szoktam aludni. Lesz szíves felkelteni, ha vége van, és esetleg nem venném észre? Köszönöm! Ha horkolnék, akkor csak tessék belenyalni a fülembe. Attól abba hagyom. Nejem is azt szokta éjjel.
Hopp! Látta ezt a jelenetet? Mekkorát bunyózott a főhős, de nem értem! Még csak nem is lett kócos. Hajzselé? Persze, hiszen az unokám is használja. Még viharban is úgy áll a haja, mint … na jó, elnézést! Ebbe most nem merülnék bele.

Hihetetlen! Már a tizedik rossz fiút lövi le a főszereplő anélkül, hogy újra töltené a fegyverét. Milyen pisztoly lehet? Pedig a colt csak hatlövetű. Nem. Én csak szeretnék az lenni.
Na azért az túlzás, hogy így előrántja, és csípőből eltalál bárkit! Lőttek maguk már pisztollyal? Az a kis ólom megy ám mindenfelé, csak arra nem, amerre céloz az ember.

Rendben! Csöndben maradok, de azért ezt mégse lehet! Ennyi valótlanságot! Például most is. Esik az eső. A fickó pedig az imént kúszott elő a bokorból, de egy kis darab sár sincs rajta. Akkor már inkább az olasz westernek. Abban mindenki koszos. Meg borostás. Mindig. Még közvetlenül borotválkozás után is. Ott az a csoda, ha valaki tiszta.

És már megint a túlzások! Csupa csinos nő! Ha így lett volna a valóságban, akkor Amerika még ma is az indiánoké lenne. Hogyne! Halomra ölték volna egymást a férfiak. A fodrász szakma úgy látszik, már akkor a csúcson volt azon a kontinensen.

Na, ez a rész a kedvencem. A vége. Mielőtt meghalna a főhős, azért végig tudja mondani az „Oscar” díjas szövegét. Érdekes, sosem halnak meg mondat közben. A másik variációt ismerik? Amikor a hős már minden gonoszt hidegre tett. Utána búcsúzik a megmentett nőtől, akivel rendesen egymásba szerettek. Na de miért? Hogy lehet ekkora balfék? Ha minden oké, minek áll tovább? Ja persze! Várja őt egy másik város! Újabb rossz fiúk, újabb nő! És persze jöhet a következő rész, mint újabb kasszasiker.

Most mit morognak velem? Nem hallották miattam a filmet? Na, de látták! Higgyék el! Jobban jártak az én szövegemmel, mint a szinkronnal. Én legalább nem szédítettem magukat. Elmondtam a véres valóságot. A filmben úgysem volt elég vér. Legközelebb nézzenek meg inkább egy japán kalandfilmet, de ne felejtsenek el esernyőt hozni. A sok vért fröcsögő, szétszabdalt szereplő miatt.

- A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi feltölt

- Jó estét kívánok!

Ma éjjelre osztottak be. Első nap. Nem tudom, milyen munkára. Igen, én vagyok. Feltöltőnek? Mi vagyok én? Adapter? Csinos az egyenruhája. Én is kapok? Jaj, de jó! Nem ilyet? Kár. Mit keres? Maga csak ne nézegesse az én táskámat. Sérti a szatyrom személyiségi jogait. Miért ne lehetne neki? Ennek a táskának külön élete van. Néha napokig nem tudom, hol keressem? Miféle ragacsokat rak a dolgaimra? Mitricák? Ja, értem. Persze, hogy van ebben a boltban is ilyen. Nappal itt vásárolok. Azért jelentkeztem éjjelre. Mit gondol, mi volna, ha fordítva csinálnám? Éjjel nincsenek is nyitva. Öltöző nem kell. Ez a munkaruhám, ami rajtam van. Köpeny? Jó, azt kérek. Segítsen már, legyen szíves! Hogyan kell ebbe belebújni? Nem akarom itt reggelig forgatni. Bár, ha fizetnek érte?

Milyen nehezek ezek a dobozok? Csak, mert akármekkora súlyt nem emelhetek. Annyit még igen. Merre vigyem? Hová tegyem? Oda? Azt mondta árufeltöltés. Hol van ez a polc a fenttől? Ez inkább áruletöltés. Ha ennyit kell hajolgatnom, oda a derekam!
Már nem kell. Szétszakadt a doboz. A kutyaeledelek pedig begurultak a helyükre. A polc alá. Miért kéne kiszedegetnem? Majd bemásznak érte a kutyák. Na ne! Miért vennének az emberek kutyaeledelt? Én még nem hallottam olyanról, hogy azt ennének. Az emberi táplálék egészségesebb. Vagy nem? Jut eszembe! Kezdek éhes lenni. Merre van az élelmiszerosztály? Nem. Nem hoztam magammal pénzt. Most nem vásárolni jöttem, hanem dolgozni. Nem jár? Ezt nem értem. Tavaly kisegítettem a Pirike vegyesboltjában, és ott lehetett. Pedig saját üzlet. Kisvállalkozó. Ráadásul kicsit drágább is, mint ez a bolt. Felfoghatatlan! Egy ekkora multi, nehogy már tönkre menjen, ha eszek egy kis felvágottat!

Szép. Most már tudom, miért olcsóbb itt minden. Rajtunk spórolnak. Különben pedig nem is kell. Például ennek a szaláminak itt, nincs is meg az igazán paprikás színe. Az íze sem olyan jó. Így másodjára sem. Na! Miért vette ki a kezemből? Csak összehasonlítást végeztem. Dehogy fizetem ki! Tudja, mit művel a gyomrommal ez a fűszeres izé? Feláldozom magam, és még fizessek is érte? Inkább adja a következő munkát.

A bútorosztályra nem kell vinni semmit? Kissé fáradok. Kell? Jaj de jó! Nem. Nincs targoncás vizsgám. Viszont sokszor néztem a sógoromat a gyárban, hogyan targoncázik. Az nem elég? Mi ez a hirtelen váltás? Én nem! Nem csípem önt annyira. Nahát! Ennek az árunak a neve az? Ilyen hülye nevet adni valaminek! Csipsz. Nem csoda, ha a fiatalok félre értik egymást. Kezükben egy ilyen zacskóval. Hopp! És milyen könnyen kiszakad. Azért, több mint a fele benne maradt. Ezt most akkor majd olcsóbban adják? Tényleg? Megehetem? Végre egy jó hír. Minden az enyém lehet, ami sérült? Azt hiszem, holnap átkérem magam az italos részlegre. Italos leszek. Illetve már az vagyok.

Milyen hamar reggel lett! Eddig? A mosdóban voltam. Helyesebben a … Nem. Nem két órán keresztül. Csak tíz percig. Utána eltévedtem. Mit csodálkozik? Annyira egyformák ezek a polc sorok. És milyen sok! Nem csoda, ha még nappal is ezeket pakolásszák. Képtelenség ennyi idő alatt mindent feltölteni. Főleg, hogy egyesek eltűnnek egy-két órára. Micsoda emberek vannak! Magát sem láttam mostanáig. Most mit néz rám ilyen ferde szemmel? Jobban meg kellene válogatni az alkalmazottakat. És, ha megengedi, csak súgva. Néhány közvetlen vezetőt is. Nem képesek összefogni a dolgozókat. Na, de nem tartom fel tovább. Lejárt a műszakom.

A viszontlátásra!

- Jó reggelt drágaságom!
Megjöttem a munkából. Hoztam egy kis pékárut, meg májkonzervet. Ma már teát is főzhetsz a reggelihez. Van filteres is. Ja, és megvan az unokának a szülinapjára az Mp3 lejátszó. Nem. Nem volt drága. Csak néhány olyan izét, matricát kellett beszereznem. Ráragasztottam. A kabátom bal zsebében van még pár darab ilyen ragacs. Ki ne dobd! Nyakunkon a karácsony, tudod!

Hapsi-bácsi lemegy

- Jó reggelt szomszéd!

Egyszerre visszük le a szemetet? Összegyűlt, mi? Azt mondják válság van, de akkor nem értem, mitől telik meg ilyen hamar a konténer? Honnan ez a sok szemét? A tárolóra gondoltam.

Hallotta? Most egy kicsit nehezebb idők jönnek. Nem baj. Rossz a lift. Megint. Fel nem tudnak jönni. Azt is mondják, mindenki érdeke, hogy összehúzzuk a nadrágszíjat. Hehehe. Jókor mondják. Tegnap főztem belőle levest. Bőrragut. Nincs mit összehúznom. Azért érdekelne, a mindenkiben ki van benne? Maradjon már! Mindenki? Mikor volt olyan?
Gondolom, azok akik meg tudják menteni a helyzetet. Hirdetni kellene, mint télen a rendkívüli hómunkát. Be lehetne állni kenyeret sütni, vagy kimenni a földekre. Esetleg odaállni a gyárban a szalagsor mellé. Amíg még van szalagsor. Nem alagsort mondtam! Félrehallotta? Az még akkor volt. Nem most.

Néztem egy hírműsort este. Valami felmérésről beszéltek. Olyan szakmákról volt szó benne, amelyekre most ebben a nehéz helyzetben szükségünk van. Na, mondom magamban, most felsorolnak néhány hiányszakmát. Megmondom magának, melyik van első helyen, de előbb kapaszkodjon meg a lépcsőház korlátjába. Ne abba! Az kijár a helyéről!

Első helyezett az ingatlanügynök! Brávó! Azzal kinn leszünk a vízből az biztos! Megpróbálja kitalálni a második helyezettet? Na? Hogyne! Majd pont a villanyszerelő! A második, a pénzügyi szaktanácsadó. Jó, nem? Mi lesz, ha nem lesz pénz? Akkor sima szaktanácsadó lesz, és kész. A harmadikat már csak kitalálja? Ezek után nem lesz nehéz. Micsoda? Hol él maga? Nem talált. A harmadik, amire nagy szükségünk van az a banki ügyintéző! A cellulóz állítólag hizlal.

Hány éve van magának még a nyugdíjig? Csak kérdezem, mert furcsa, hogy már lefelé is fújtat. Mennyi? Azt maga csak hiszi! Emelik. Azt nem. Azt viszont igen. Még kevés azoknak a száma, akik a munka mellől dőlnek ki. Én tudom ám, mi van a háttérben! Szerződtek Hollywooddal. Majd idejön az a John Woo a stábjával, aztán lassítottban veszi a munkahelyeken a kidőléseket. Bedőléseket is, persze! Nem olyat, maga vén kujon!
Olcsó lesz, és látványos. Amerikai-Magyar koprodukció. Mátripszilon. Akik mégis elérik a nyugdíjkorhatárt, azokat kiállítják az embertörténeti múzeumban, mint ritkaságot. Ugyan! El fog férni egy kisebb sarokban.

Észrevettem, hogy gyengül a vásárlóerőm. Egyre kisebb szatyrokat hozok haza. Nem. Fizikailag bírnám még, de ha ez így megy tovább, akkor nem. Mi lesz, ha elfogyok, mint munkás? Mi lesz a boltokkal? És a boltokban? A … szóval, a többiek nyilván később is vásárolnának, na de mit? Tenni kellene valamit. Valami kézzelfoghatót. Mondjuk, a lónak is vannak kézzel fogható részei. És abból raktáron is van bőven nekünk.

Én nyugodt vagyok! Országunk tele van gazdasági géniuszokkal. Például milyen jó ötlet ez is? Legyen adóköteles a minimálbér, és a … juttatás, meg a …, és legyen gyerekadó. Dehogy. Azok a gyerekek adóznak, akik nem születnek meg. Világos, nem? Már éppen örültem volna, amikor ezt a hírt hallottam, de kiderült, hogy az ötlet Lipótmezőről származik, és az illető, aki kitalálta, már csendesebben viselkedik.

Mondja csak szomszéd! Mit szól ahhoz, hogy a jövőben a buszokon is vigyázni fognak ránk? A bliccelők miatt. Igen. Meg a spriccelők miatt is. Maga szerint, egy-egy buszon hányan utaznak jegy nélkül? Átlagban négy-öt személy? Nézzük csak. Ezentúl lesz egy kalauz, két ellenőr, és két biztonsági őr. Stimmel. Ne féljen! A legújabb modellnek ki sem fog nyílni az ajtaja. Csak végig megy a vonalon. Mutatóba. Úgy legalább nem kopik belül.
Jut eszembe! Olvastam, hogy a Finneknél milyen frappáns a büntetési gyakorlat. Közúti vétségeknél alkalmazzák. Százalékos arányban állítják ki a csekket. A fizetésekhez képes. Elég szigorú, de kibírható. Az ember nem rokkan bele a bírságba. Nem. Itt nem lehet bevezetni. Ahhoz előbb fizetés kellene.

Na, végre leértünk a tárolóhoz. Ejha! Alig van hely a zsákomnak. Mit csinál? Válogat? Látom, nincs rutinja. Most kezdte mi? Én mielőtt lehozom a magamét, még előtte átnézem otthon. Marad elég időm idelenn a többire, de most sietek, mert hallom, hogy jön a postás. Ilyen surrogó hangja csak az ő biciklijének van. Na, jó válogatást!

- A viszontlátásra!