- Jó
napot kívánok!
A kis unokám szülei nem tudtak eljönni. Én jöttem helyettük. Hová lehet ülni? Jó. Bocsánat, nem menne kissé odébb? Kevés a hely. Na nem azért, mintha maga olyan kövér volna, hanem kicsi a pad. Hopp ez mi volt? Ez az ön kalapja? Jó, de alatta mi volt? Miért oda teszi ezt a hambu .. izét? Ez már nem lesz kalap többet. Legközelebb ne tegyen az ételbe ennyi paradicsomot. Veszélyes. Savat csinál. Hiába, a mai termékek valahogy nem bírják a gyűrődést. Mint ez a kalap sem. Nem csoda. Egyre kevesebb a szakmunka. Tényleg! Mit is tanítanak ebben az osztályban a gyerekeknek? Nem magyar tetszik lenni? Akkor miért beszél ilyen furcsán? Ilyen szakmát nem ismerek. Mit gyártanak ezek a mená…micsodák? Értem. Illetve, nem értem. Mit pisszeg? Majd elhallgatok, ha bejön a tanár. Már itt van? Hol? Az a nyikhaj? Szépen vagyunk! Jó, jó! Látom, hogy öltöny nyakkendő, de a haja! Nem ragad bele a fésű? Férfi létére ilyen frizurát! Azt mondja, az a lényeg, hogy szeresse a gyerekeket? Nem tudom! Attól függ, hogyan gondolja? Ma már korábban érnek a lányok. Nagy a kísértés.
Mit is mondott éppen ez a … tanár? Miket kell behozni az iskolába? Egy szavát sem értem. Nem lehet, hogy részeg? Csak a szag miatt gondoltam. Ez parfüm? Na, de ennyi? És egy férfin? De, hát ez olyan nyomjelzős, mint a sógorom szilvapálinkája! Szerintem inkább borotválkozáskor magára rántotta a piperepolcot. Van ilyen. Otthon nekem is a deszkába vert szögön lóg a kéztörlő. Régi fürdőszobám van, na! Örvendek. Hapsi. Az előbb azt mondta, Szaniter. Gondoltam én is bemutatkozom.
Jó, hogy kicsit odébb csusszant. Most már kényelmesebben ülök. Megnézhetem, mit írt le eddig? Hátha abból jobban értem, mi is kell a gyereknek. Elnézést doktor úr. Nem diktálná inkább? Nem doktor? Pedig eddig csak recepteken láttam ilyen … betűket. Nem nekem kellett a recept. Dehogy! Nem is emlékszem, mikor látott orvos utoljára. Nem azért! A memóriám még tiszta. Én például tegnap is láttam a háziorvosom. Csak ő nem látott engem. Vak. Illetve, csökkentlátó. Még praktizál. Igen, mert nincs utánpótlás. Illetve van, de mind kimegy. Nem úgy! Kijjebb. Annyira nem.
Én egészséges vagyok. Még dolgozom. Átadnám a stafétát, de mire odaérek, mindig odébb viszik a korhatárt. Lassan olyan messze lesz, hogy a temető lesz közelebb. Hetente kijárok oda sétálni. Szokom a környezetet. Előbb a nyugdíj? Ne haragudjon, de biztos nem külföldi maga? Úgy látom, nem otthonos ebben a témában. Meséljek? Akkor is elmesélem. Tegnap a munkahelyen történt. Jenő barátom megterített a satupadon reggelihez. Már a kávét ittuk, amikor láttuk, hogy még mindig ott ül. Előtte a szalonna. Érintetlen. Közben jött a Lomháné, a takarítónő … nem! Ő már rég nem érintetlen. Illetve … özvegy. Na, de nem ez a lényeg! Most mit lökdös? Akkor nem mondom el!
Tényleg nem segít? Diktálja már le azt a listát nekem. Uram Isten! Milyen hosszú! Ilyen csóró ez az iskola? Ennyi mindent hozni kell? Jó. Írom már. Az mi? Az a … mindegy! A lényeg, hogy sok papír. Apropó! Egy vállalkozó ismerősömnél láttam egy csomó megmaradt szórólapot. Ilyen konzultációs levelek … vagy mik. Annak a másik fele üres. Azt fel lehetne használni. Nem? Kidobni?! Micsoda pazarlás! Pedig mennyire odavannak azzal az újrahasznosítással. Mondjuk, keménypapír. Kissé kellemetlenül dörzsölne.
Na persze! Szemeteljünk szelektíven, vagy valami ilyesmi a jelmondat manapság. Gyerekkoromban úgy tanítottak, sehogy sem szabad. Mondjuk, akkoriban kevesebb volt a szemét. A kuka viszont sokkal több. És nem kellett fizetni azért, hogy elhordják. Most fizetünk. Mindenért. Azért is, hogy elhordják. Mármint a szemetet.
Maga egészen szimpatikus lett nekem. Főleg, amikor nem néz rám. Olyankor sokkal értelmesebbnek tűnik. Van valami a szemében. Ne piszkálja! Nem úgy értettem! Ki tudja, mi minden tapadt a kezére. Eddig. Még elfertőződik a végén, és akkor majd nem lát rendesen. Most meg mi baja? Mit sértődik itt? Gondolja csak végig. Reggeltől estig mi mindenhez hozzányúl az ember! Látom, a szülők készülődnek. Ennyi volt? Elég gyorsan ment. Pedig még csak nemrég ültünk be ide. Látja ez a bajom. Mi lesz, ha a tanórákat is így megrövidítik? Esetleg meg sem tartják mind? Mit fognak tanulni a gyerekek? És mennyit? Most hová siet? Na, ez az! Mindig a rohanás! A szendvicsét nem viszi? Vagy mi is ez? Nincs baja. Csak laposabb lett. Mondja már! Úgyis nagyon magas volt. Legfeljebb könnyebben át tudja majd harapni. Ha nem, hát nem!
- A viszontlátásra!
A kis unokám szülei nem tudtak eljönni. Én jöttem helyettük. Hová lehet ülni? Jó. Bocsánat, nem menne kissé odébb? Kevés a hely. Na nem azért, mintha maga olyan kövér volna, hanem kicsi a pad. Hopp ez mi volt? Ez az ön kalapja? Jó, de alatta mi volt? Miért oda teszi ezt a hambu .. izét? Ez már nem lesz kalap többet. Legközelebb ne tegyen az ételbe ennyi paradicsomot. Veszélyes. Savat csinál. Hiába, a mai termékek valahogy nem bírják a gyűrődést. Mint ez a kalap sem. Nem csoda. Egyre kevesebb a szakmunka. Tényleg! Mit is tanítanak ebben az osztályban a gyerekeknek? Nem magyar tetszik lenni? Akkor miért beszél ilyen furcsán? Ilyen szakmát nem ismerek. Mit gyártanak ezek a mená…micsodák? Értem. Illetve, nem értem. Mit pisszeg? Majd elhallgatok, ha bejön a tanár. Már itt van? Hol? Az a nyikhaj? Szépen vagyunk! Jó, jó! Látom, hogy öltöny nyakkendő, de a haja! Nem ragad bele a fésű? Férfi létére ilyen frizurát! Azt mondja, az a lényeg, hogy szeresse a gyerekeket? Nem tudom! Attól függ, hogyan gondolja? Ma már korábban érnek a lányok. Nagy a kísértés.
Mit is mondott éppen ez a … tanár? Miket kell behozni az iskolába? Egy szavát sem értem. Nem lehet, hogy részeg? Csak a szag miatt gondoltam. Ez parfüm? Na, de ennyi? És egy férfin? De, hát ez olyan nyomjelzős, mint a sógorom szilvapálinkája! Szerintem inkább borotválkozáskor magára rántotta a piperepolcot. Van ilyen. Otthon nekem is a deszkába vert szögön lóg a kéztörlő. Régi fürdőszobám van, na! Örvendek. Hapsi. Az előbb azt mondta, Szaniter. Gondoltam én is bemutatkozom.
Jó, hogy kicsit odébb csusszant. Most már kényelmesebben ülök. Megnézhetem, mit írt le eddig? Hátha abból jobban értem, mi is kell a gyereknek. Elnézést doktor úr. Nem diktálná inkább? Nem doktor? Pedig eddig csak recepteken láttam ilyen … betűket. Nem nekem kellett a recept. Dehogy! Nem is emlékszem, mikor látott orvos utoljára. Nem azért! A memóriám még tiszta. Én például tegnap is láttam a háziorvosom. Csak ő nem látott engem. Vak. Illetve, csökkentlátó. Még praktizál. Igen, mert nincs utánpótlás. Illetve van, de mind kimegy. Nem úgy! Kijjebb. Annyira nem.
Én egészséges vagyok. Még dolgozom. Átadnám a stafétát, de mire odaérek, mindig odébb viszik a korhatárt. Lassan olyan messze lesz, hogy a temető lesz közelebb. Hetente kijárok oda sétálni. Szokom a környezetet. Előbb a nyugdíj? Ne haragudjon, de biztos nem külföldi maga? Úgy látom, nem otthonos ebben a témában. Meséljek? Akkor is elmesélem. Tegnap a munkahelyen történt. Jenő barátom megterített a satupadon reggelihez. Már a kávét ittuk, amikor láttuk, hogy még mindig ott ül. Előtte a szalonna. Érintetlen. Közben jött a Lomháné, a takarítónő … nem! Ő már rég nem érintetlen. Illetve … özvegy. Na, de nem ez a lényeg! Most mit lökdös? Akkor nem mondom el!
Tényleg nem segít? Diktálja már le azt a listát nekem. Uram Isten! Milyen hosszú! Ilyen csóró ez az iskola? Ennyi mindent hozni kell? Jó. Írom már. Az mi? Az a … mindegy! A lényeg, hogy sok papír. Apropó! Egy vállalkozó ismerősömnél láttam egy csomó megmaradt szórólapot. Ilyen konzultációs levelek … vagy mik. Annak a másik fele üres. Azt fel lehetne használni. Nem? Kidobni?! Micsoda pazarlás! Pedig mennyire odavannak azzal az újrahasznosítással. Mondjuk, keménypapír. Kissé kellemetlenül dörzsölne.
Na persze! Szemeteljünk szelektíven, vagy valami ilyesmi a jelmondat manapság. Gyerekkoromban úgy tanítottak, sehogy sem szabad. Mondjuk, akkoriban kevesebb volt a szemét. A kuka viszont sokkal több. És nem kellett fizetni azért, hogy elhordják. Most fizetünk. Mindenért. Azért is, hogy elhordják. Mármint a szemetet.
Maga egészen szimpatikus lett nekem. Főleg, amikor nem néz rám. Olyankor sokkal értelmesebbnek tűnik. Van valami a szemében. Ne piszkálja! Nem úgy értettem! Ki tudja, mi minden tapadt a kezére. Eddig. Még elfertőződik a végén, és akkor majd nem lát rendesen. Most meg mi baja? Mit sértődik itt? Gondolja csak végig. Reggeltől estig mi mindenhez hozzányúl az ember! Látom, a szülők készülődnek. Ennyi volt? Elég gyorsan ment. Pedig még csak nemrég ültünk be ide. Látja ez a bajom. Mi lesz, ha a tanórákat is így megrövidítik? Esetleg meg sem tartják mind? Mit fognak tanulni a gyerekek? És mennyit? Most hová siet? Na, ez az! Mindig a rohanás! A szendvicsét nem viszi? Vagy mi is ez? Nincs baja. Csak laposabb lett. Mondja már! Úgyis nagyon magas volt. Legfeljebb könnyebben át tudja majd harapni. Ha nem, hát nem!
- A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése