- Jó napot kívánok!
Szép idő van. Látom, szétnyitotta a székeket, asztalokat a kerthelyiségben. Vendégeket miért nem rakodott ki hozzájuk? Honnan, honnan! Átszalad ide szembe a sz.xshopba, vesz néhány ilyen felfújható ... szóval azt, és kész. Talán a forgalom is fellendülne. Dehogynem! Messziről úgy nézne ki, mintha itt lazítana a helyi női futballcsapat. Nem szabad olyan keményre fújni, akkor stimmel.
Hogyne! Fogyasztok is. Például a pénztárcámat. Egy korsó sört kérek. Milyen kísérőt? Nem szoktam keverni az alkoholt. Azért kértem korsóval, és nem pohárral. Eddig is korsóval ittam. Úgy döntöttem, ma lazítok kicsit, és nem dolgozom. Igaz, máskor sem szoktam, csak akkor nem jelentem ki ilyen konkrétan.
Gyér a forgalom. Mindenki dolgozik? Ugyan kérem! Az embereknek csak kisebb része robotol gyárban. A többség mozgásban van. Én is dolgoztam olyan helyen. Jártuk a várost. Ilyen szabadtéri dobozokat javítottunk. Mit tudom én, milyeneket? Nem mertem én egyikhez sem hozzányúlni! Szóval, egész nap mentünk a műhelykocsival. Az volt az érdekes benne, hogy a legtöbb doboz kocsma közelében volt. Be kellett mennünk megkérdezni, hogy nem szokott-e szikrázni, zümmögni, meg ilyenek. Kitől kérdeztük volna mástól? A csapos egész nap az ablakon bámult kifelé. Mint maga is. Szóval, rálátása volt. Ma már nem lehet munka közben inni? Ezt komolyan gondolja? Kérem. Lehetni lehet, csak nem szabad. Nagy különbség! Például lopni sem szabad. Na, ugye!
A múltkor sétálok az utcán, egyszer csak leülök egy padra, mert elfáradtam. Persze, bemehettem volna a "csöcsösbe" is, de ott már ismernek. Ahogy ülök a padon, látom, megérkezik a hibaelhárító csapat. Nem a dobozhoz. A csatornához. Elég hamar lekapták a fedelet. Nem szivárgott semmi, de valami miatt sürgősen le kellett menniük. Illetve, csak az egyiküknek. Feltűnő volt, hogy amint feljött, máris ment le a másik. Azután megint helyet cseréltek. Kis idő után már nem ment olyan gyorsan a művelet. Azt hittem, elfáradtak, de azután az egyikük odajött hozzám tüzet kérni. Mit mondjak? Másodpercek alatt berúgtam a leheletétől. Nem csoda, ha ennyi gondot okoz az ittas vezetés. Speciel most nem a sofőrökre gondoltam. Higgye el, vannak olyan helyek, ahol munka közben lehet inni.
Na, ezért nincs itt forgalom. Amúgy meg, nagyon szem előtt van itt az ember. Ha esetleg befuttatná vadszőlővel a kerthelyiséget, vagy valami ilyesmi. Nemrég cseréltek berendezést? Az nem ér semmit. Talán, ha magát cserélik le. Dehogynem! Látná csak, milyen morcosan néz most is.
Nincs valami jó ételreceptje? Szabadságon vagyok, és készítenem kellene valamit ebédre. Könyvből? Az nem működik. Megnéztem, de mindegyik receptben úgy kezdődnek a mondatok, hogy "vegyen egy ..." hát hol van az embernek annyi mindenre pénze? Abból kell gazdálkodni, ami van. Ezt persze nem ártana máshol is betartani. Nem lehet mindenért a szomszédba rohangálni. Mondom, hogy nem lehet! Próbáltam. Akkor fogott gyanút a szomszédasszonyom, amikor az olaj, só, hagyma mellé egy kis krumpliért is becsöngettem hozzá.
Egyébként, elavultak azok a receptek. Szegény unokahúgom is sokat sír miattuk. Valamikor nagyon finom süteményeket készített. A pogácsája például az egész falujukban elhíresült. Az utóbbi években azonban már az sem sikerül neki. Nem azért. Nem öreg még. Mondom, hogy a húgom. Nézzen rám! Hol vagyok én öreg? Ja, igen. De ott direkt rájátszom. Szóval, én megfejtettem a titkot. A pogácsába pontosan egy pohár tejföl kell. Akkor lesz az igazi. Igen ám, de régen egy pohárban öt deci tejföl volt. Most mit nem ért? Hol kap ma már ilyet az ember?
Na, töltsön még egy korsóval, mert én szomjan halok, maga meg éhen! Miért ártana? Egyre több dologról derül ki, hogy az emberi szervezetnek szüksége van rá. Kezdenek az orvosok is belátóbbak lenni. De az is lehet, hogy csak ritkábban jártak az órákra egyetemista korukban, mint a régiek. Nem attól káros az alkohol, hogy megisszák, hanem attól, hogy ki issza meg.
Például, ha én megiszok néhány pohárral, esetleg lefekszem aludni. Viszont, ha az alattunk lakó iszik ... Nem az van neki, hanem valami játékautomatás vállalkozása. A feleségének meg monoklija. A gyerekek hasonlítanak is rá. Az anyjukra ütöttek. Az apa meg rájuk.
Látom, itt is vannak játékgépek. Régebben csak flipperek voltak, de én azokkal sem próbáltam játszani. Volt jobb helye is annak a kétforintosnak. Most már nincs. Kétforintos. Jobb hely? Az talán még akad. Állítólag olyan a környezetünk, amilyenné magunk alakítjuk. Nem tudom, hogy ez fordítva is működik-e? Mert, ha igen, akkor nem csodálkozom a sok költözködőn. Keresik a jobb környezetet. Hátha visszahat. Lehet, hogy ennek a csapszéknek is a költözködés tenne jót. Nem jó a környezete. Nem hiszi? Én csak tudom. Ismerem az összes lakót a környéken. Csupa nyugdíjas, tanár, bolti eladó, meg szalagmunkás. Nem járnak ilyen kiemelt vendéglátóhelyre. Illetve, járnának, de nem jutnak el ide, mert nem jut.
Én is csak azért jöttem be, mert mint mondtam, lazítok kicsit. De már indulok is tovább. Jobban nem szabad lazítanom. A végén még megszokom, és akkor felborul az immunrendszerem. De igen! Van köze hozzá! Mert mi is az immunrendszer? A fizikai szervezet természetes védekezőképessége. Látott maga már olyat, hogy valaki ellazulva védekezett? Na, ugye!
A viszontlátásra!
