Első könyvemről

Érezd magad jól itt, kedves látogató! Nézelődsz? A nejem is így szokott nézni, amikor későn érek haza. Most azonban van egy kis előnyöm. Te nem ismersz engem. Nem kell izgulnom, hogy bejön-e a szövegem, vagy sem. Nem baj, ha nem. Otthon sem szokott. Kicsit kikapcsolódni jöttél? Én is azért járok ide. Igen.
Ilyenkor a nejem kénytelen kikapcsolni a kutyaláncot. Nem panaszkodom. Elég sűrűn levisz sétálni. Néha ugatok, de csak kicsit. És feleslegesen. Közelítünk a természethez. A tévében is egyre több állatot látni. Én társasházban lakom. Több állat nem fér el ott rajtam kívül. Azért csak bátran. Etetni lehet engem. Nem vagyok éhes, de éhezem … az emberibb szavakra, mint Te is.

Feel well here, dear a visitor! Do you look around? My wife like this usual, when I get home late. I have a little benefit however now. You do not know me. I do not have to be anxious about whether my text comes in, or neither. Not trouble, if no. At home usual. To relax a little bit you came? I come here frequently because of that. Me, too. Yes.
At this time my wife obliged to disable the dog chain. Can't complain. Rather densely takes down to walk. I bark sometimes, but only a little. And unnecessarily.
We approach the nature. To see increasingly more animals in the telly. I live in a condominium. More animals do not find room on me there without. Because of that only valiantly. It is possible to feed me. I'm not hungry, though hunger … onto the more human words. Just, you too.

2013. november 17., vasárnap

Hapsi-bácsi adózna

- Jó napot kívánok!

Gondoltam, behozom személyesen ezt a szép nagy borítékot. Ne kelljen szegény postásnak ezt is cipelnie. Mi van, kérem? Így nem lesz nyoma, hogy elküldtem a bevallásom? De hiszen itt vagyok! Hölgyem. Higgye el, ha én járok valahol, annak nyoma van. Milyen sorszámot kérjek? Ugyan már! Én azonnal sorra kerülök. Az itt dolgozók többsége a rokonom. Én tartom el őket. Mi más lenne ez, ha nem rokonság?

Miért vannak ilyen sokan? Nem az ügyfelekre gondoltam. Mire vállalkozzam? Nem. Én nem vagyok vállalkozó. Akkor korán jöttem? Kérem, ha később jövök, nem végzek karácsonyig sem. Tényleg, ha már itt vagyok, kérdeznék valamit. Létezik még vállalkozás másodállásban? Bár, az állást nem nagyon bírom. Valami ülőmunka lenne jó. Nem tévedtem el. Nem munkahelyet keresek. Az van. Előbb mondtam. Mire gondolok? Ravasz! Nagyon ravasz, de mégis lehet, hogy elárulom. Nem hinném, hogy ellopja az ötletemet. Gondolom, jól elvan itt.

Szóval, nyitnék egy kis üzletet. Egy boltot. Mondjuk, óra-ékszerkereskedést. Szerződnék egy nagy céggel. Megrendelném a kirakatba való árut bizományba. A sógorom biztosítási üzletkötő. Kötök vele egy nagyon előnyös biztosítást. Az üzlethelyiséget pedig valami külvárosi helyen bérelném. Nem lenne vevőforgalom? Na, és? Főutcán sem élnék meg belőle. Minek kellene vevő? Gondolkodjon kicsit. Arany nyakláncok, karkötők, fülbevalók, márkás órák a kirakatban. Mindez a megfelelő környéken. És a biztosítás.
Igaza van. Nem kivitelezhető. Ilyen csak a mesében van. Akkor mit csináljak? Nekem a munkán kívül csak ilyen ötleteim vannak. Dolgozzam? Pont maga mondja? Na jó. Akkor nem segít a másod állásban? Magának sokkal jobb lábai vannak. Jobban bírná. Önkormányzat? Nem szeretem, ha más vezet. Egyszer ültem a sógornőm mellett. Félre vezetett. Nem lehetne inkább Énkormányzat?

Nézze. Azért akarok mindenképpen munka mellett vállalkozni, mert annyi pénzem van, hogy gondoltam, megszabadulok tőle. Szeretek adózni. Így legalább még több rokonom lesz itt.
Hány éves tetszik lenni? Akkor nem értem. Elhitte? Mi az, hogy ne viccelődjek? Maga kezdte! Illetve maguk. Felbontom otthon ezt a szép, termetes borítékot. Mi van mindjárt az első sorban?
„Tisztelt adózó!”
Ugyan már! Ha bejövök ide, a legjobb esetben legfeljebb ügyfél vagyok, de hallottam már különbet is a hátam mögött.
És akkor ott van még az a szép előre kitöltött sárga csekk. Nem baj. Én is tettem bele egyet abba a borítékba, amit idehoztam. Ráírtam a határidőt is, hogy mikorra kell visszafizetniük a különbözetet. Ha késnek, sajnos kénytelen leszek napi kamatot számolni. A behajtómmal pedig jobb, ha nem kezdenek. Most éppen kiképzőtáborban van. Ha hazajön, kap egy hatalmas velős csontot.

Nos, nem veszi át a borítékot? Akkor megyek a postára. De aztán ne hívjanak be megint, mint tavaly, hogy rossz a bevallásom. A múlt évben, szegény kollégájának én magyaráztam el a változásokat, meg az új jogszabályokat. Honnan tudom? Kérem, én azóta magam készítem a bevallásomat, mióta van ebben az országban adórendszer. Ha gondolja, szívesen megcsinálom a magáét is. Garantáltan vissza fog kapni az adójából. Mennyit kérek érte? Számlával, vagy anélkül? Ugyan már! Ne háborogjon! Maga nem revizor! Vagy mégis? Hoppá!
Éppen ebédidő van. Nincs kedve velem ebédelni? Jöjjön csak, hiszen én nem harapok, csak a behajtóm. Én a „tisztelt adózó” vagyok.

- A többieknek a viszontlátásra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése