- Jó napot kívánok!
Szép napunk van, kedves szomszéd. Csak a tavasz várat még magára. Nem. Nem magára. Nem hall engem? Játszik? Abban a kis vacak mobiltelefonban az is elfér? Nekem a telefonom csak azért van, hogy fel tudjanak hívni. Sosem veszem fel, mert utálom, ha zavarnak. Azt sem tudom, mire képes a telefonom. Lehet, de nekem nagyon megfelel a régi ébresztőm. Bár sokszor hangos, viszont pontos. Nem csörög. Kiabál. Régen csörgött, mikor diszkóba jártunk, mint ifjú házasok. Szép emlékek! Akkor nem akartam felébredni, most meg már minek? Fiatal koromban nem értettem, miért alszanak olyan keveset az idősebbek? Ma már tudom. Nem az alvásigényük csökkent. Csak nem szeretnek sokáig az ágyban tartózkodni. Legalábbis, én már így vagyok vele. A fotelban is lehet aludni.
A többfunkciós dolgokat utálom. Ma már olyan bigyókat gyártanak, olyan … szóval, mindent lehet használni mindenre. Láttam. Tegnap, mikor átmentem a falszomszédomhoz, valami vékony fémlap volt a kezében. Közelebb léptem, hogy jobban lássam. Mobiltelefonnal szeletelte a kenyeret. Utána egy még kisebb, és vékonyabb fémmel belenyúlt a vajas dobozba, és megkente a kenyeret. Azt mondta pendrájv. Mondtam neki, jó az, de csak, ha nem növényi eredetű. A felettünk lakó, pedig a legújabb telefonjával készíti a saját filmsorozatát. Nem pornó. Porhó a címe. Tavasszal majd egybeolvad és nagyfilm lesz belőle.
Tegnap beszélgettem egy fehér kabátos fazonnal. Annyi mindent mondtam neki, hogy elolvadt a szavaimtól. Szeretem a havat, mert látom az emberek lábnyomát. Látom, merre haladnak. Még a lopakodó emberekét is. Nincs pardon. Nem lehet elbújni. Terepszínű ruhában sem. Ha csak nem fehér az is, de akkor viszont nincs baj. Nem a fehértől félek, hanem ha fagy, mert akkor csúszik. A jég nem tesz különbséget. Ahhoz túl hideg, illetve, nagyon síkos. Tegnap is itt fordulok be a sarkon, amikor látom, egy fiatalember hadonászik. Elkaptam, nehogy elessen, hiszen járt szegénynek keze-lába. A haverjai majdnem megvertek. Kiderült, hogy break-versenyt rendeztek.
Jó, hogy nem jön még a tavasz. Ha eltűnik a fehér, minden gaz előbújik. Egyébként utálom a napfényt is. A haszonnövény kókad tőle, a gyom meg virul. Minden csupa zöld boldogság. Pedig a fehér a béke jelképe. A béka a zöld. A békát azóta rühellem, mióta olvastam azt az idióta mesét róla. Hiába csókoltam meg egyet gyerekkoromban. Nem változott királylánnyá. Ezt a békát nem tudom lenyelni. Majd a gólya, de az csak tavasszal jön. Most akkor mégis szeressem a tavaszt? Már nem tudom, melyik oldalra álljak. Tavasz, vagy tél? Fehér, vagy zöld? Bal vagy jobb? Mindegy. Ha bizonytalan az ember, vagy nem tudja, mit akar, akkor menjen tüntetni. Ott annyi mindent megtudhat. Ha majd megérkezik a tavasz, elmegyek tüntetni az állatkertbe. A táblámra meg felírom, hogy:
Olvad a hó, nagyon laza,
Jegesmedve, húzzál haza!
- A viszont látásra!
Szép napunk van, kedves szomszéd. Csak a tavasz várat még magára. Nem. Nem magára. Nem hall engem? Játszik? Abban a kis vacak mobiltelefonban az is elfér? Nekem a telefonom csak azért van, hogy fel tudjanak hívni. Sosem veszem fel, mert utálom, ha zavarnak. Azt sem tudom, mire képes a telefonom. Lehet, de nekem nagyon megfelel a régi ébresztőm. Bár sokszor hangos, viszont pontos. Nem csörög. Kiabál. Régen csörgött, mikor diszkóba jártunk, mint ifjú házasok. Szép emlékek! Akkor nem akartam felébredni, most meg már minek? Fiatal koromban nem értettem, miért alszanak olyan keveset az idősebbek? Ma már tudom. Nem az alvásigényük csökkent. Csak nem szeretnek sokáig az ágyban tartózkodni. Legalábbis, én már így vagyok vele. A fotelban is lehet aludni.
A többfunkciós dolgokat utálom. Ma már olyan bigyókat gyártanak, olyan … szóval, mindent lehet használni mindenre. Láttam. Tegnap, mikor átmentem a falszomszédomhoz, valami vékony fémlap volt a kezében. Közelebb léptem, hogy jobban lássam. Mobiltelefonnal szeletelte a kenyeret. Utána egy még kisebb, és vékonyabb fémmel belenyúlt a vajas dobozba, és megkente a kenyeret. Azt mondta pendrájv. Mondtam neki, jó az, de csak, ha nem növényi eredetű. A felettünk lakó, pedig a legújabb telefonjával készíti a saját filmsorozatát. Nem pornó. Porhó a címe. Tavasszal majd egybeolvad és nagyfilm lesz belőle.
Tegnap beszélgettem egy fehér kabátos fazonnal. Annyi mindent mondtam neki, hogy elolvadt a szavaimtól. Szeretem a havat, mert látom az emberek lábnyomát. Látom, merre haladnak. Még a lopakodó emberekét is. Nincs pardon. Nem lehet elbújni. Terepszínű ruhában sem. Ha csak nem fehér az is, de akkor viszont nincs baj. Nem a fehértől félek, hanem ha fagy, mert akkor csúszik. A jég nem tesz különbséget. Ahhoz túl hideg, illetve, nagyon síkos. Tegnap is itt fordulok be a sarkon, amikor látom, egy fiatalember hadonászik. Elkaptam, nehogy elessen, hiszen járt szegénynek keze-lába. A haverjai majdnem megvertek. Kiderült, hogy break-versenyt rendeztek.
Jó, hogy nem jön még a tavasz. Ha eltűnik a fehér, minden gaz előbújik. Egyébként utálom a napfényt is. A haszonnövény kókad tőle, a gyom meg virul. Minden csupa zöld boldogság. Pedig a fehér a béke jelképe. A béka a zöld. A békát azóta rühellem, mióta olvastam azt az idióta mesét róla. Hiába csókoltam meg egyet gyerekkoromban. Nem változott királylánnyá. Ezt a békát nem tudom lenyelni. Majd a gólya, de az csak tavasszal jön. Most akkor mégis szeressem a tavaszt? Már nem tudom, melyik oldalra álljak. Tavasz, vagy tél? Fehér, vagy zöld? Bal vagy jobb? Mindegy. Ha bizonytalan az ember, vagy nem tudja, mit akar, akkor menjen tüntetni. Ott annyi mindent megtudhat. Ha majd megérkezik a tavasz, elmegyek tüntetni az állatkertbe. A táblámra meg felírom, hogy:
Olvad a hó, nagyon laza,
Jegesmedve, húzzál haza!
- A viszont látásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése