tag:blogger.com,1999:blog-38873937123609094802024-03-13T13:22:02.531+01:00Hapsi-bácsiKedves Olvasó! Itt némi ízelítőt lehet olvasni a közeljövőben megjelenő, és a már megjelent könyvemből.hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.comBlogger25125tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-91588175730717649942013-11-17T01:35:00.002+01:002013-11-17T01:35:29.040+01:00Hapsi-bácsi adózna<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;">- Jó
napot kívánok!<br />
<br />
Gondoltam, behozom személyesen ezt a szép nagy borítékot. Ne kelljen szegény
postásnak ezt is cipelnie. Mi van, kérem? Így nem lesz nyoma, hogy elküldtem a
bevallásom? De hiszen itt vagyok! Hölgyem. Higgye el, ha én járok valahol, annak
nyoma van. Milyen sorszámot kérjek? Ugyan már! Én azonnal sorra kerülök. Az itt
dolgozók többsége a rokonom. Én tartom el őket. Mi más lenne ez, ha nem
rokonság?<br />
<br />
Miért vannak ilyen sokan? Nem az ügyfelekre gondoltam. Mire vállalkozzam? Nem.
Én nem vagyok vállalkozó. Akkor korán jöttem? Kérem, ha később jövök, nem
végzek karácsonyig sem. Tényleg, ha már itt vagyok, kérdeznék valamit. Létezik
még vállalkozás másodállásban? Bár, az állást nem nagyon bírom. Valami ülőmunka
lenne jó. Nem tévedtem el. Nem munkahelyet keresek. Az van. Előbb mondtam. Mire
gondolok? Ravasz! Nagyon ravasz, de mégis lehet, hogy elárulom. Nem hinném,
hogy ellopja az ötletemet. Gondolom, jól elvan itt.<br />
<br />
Szóval, nyitnék egy kis üzletet. Egy boltot. Mondjuk, óra-ékszerkereskedést.
Szerződnék egy nagy céggel. Megrendelném a kirakatba való árut bizományba. A
sógorom biztosítási üzletkötő. Kötök vele egy nagyon előnyös biztosítást. Az
üzlethelyiséget pedig valami külvárosi helyen bérelném. Nem lenne vevőforgalom?
Na, és? Főutcán sem élnék meg belőle. Minek kellene vevő? Gondolkodjon kicsit.
Arany nyakláncok, karkötők, fülbevalók, márkás órák a kirakatban. Mindez a
megfelelő környéken. És a biztosítás.<br />
Igaza van. Nem kivitelezhető. Ilyen csak a mesében van. Akkor mit csináljak?
Nekem a munkán kívül csak ilyen ötleteim vannak. Dolgozzam? Pont maga mondja?
Na jó. Akkor nem segít a másod állásban? Magának sokkal jobb lábai vannak.
Jobban bírná. Önkormányzat? Nem szeretem, ha más vezet. Egyszer ültem a
sógornőm mellett. Félre vezetett. Nem lehetne inkább Énkormányzat?<br />
<br />
Nézze. Azért akarok mindenképpen munka mellett vállalkozni, mert annyi pénzem
van, hogy gondoltam, megszabadulok tőle. Szeretek adózni. Így legalább még több
rokonom lesz itt.<br />
Hány éves tetszik lenni? Akkor nem értem. Elhitte? Mi az, hogy ne viccelődjek?
Maga kezdte! Illetve maguk. Felbontom otthon ezt a szép, termetes borítékot. Mi
van mindjárt az első sorban?<br />
„Tisztelt adózó!”<br />
Ugyan már! Ha bejövök ide, a legjobb esetben legfeljebb ügyfél vagyok, de
hallottam már különbet is a hátam mögött.<br />
És akkor ott van még az a szép előre kitöltött sárga csekk. Nem baj. Én is
tettem bele egyet abba a borítékba, amit idehoztam. Ráírtam a határidőt is,
hogy mikorra kell visszafizetniük a különbözetet. Ha késnek, sajnos kénytelen
leszek napi kamatot számolni. A behajtómmal pedig jobb, ha nem kezdenek. Most
éppen kiképzőtáborban van. Ha hazajön, kap egy hatalmas velős csontot.<br />
<br />
Nos, nem veszi át a borítékot? Akkor megyek a postára. De aztán ne hívjanak be
megint, mint tavaly, hogy rossz a bevallásom. A múlt évben, szegény
kollégájának én magyaráztam el a változásokat, meg az új jogszabályokat. Honnan
tudom? Kérem, én azóta magam készítem a bevallásomat, mióta van ebben az
országban adórendszer. Ha gondolja, szívesen megcsinálom a magáét is.
Garantáltan vissza fog kapni az adójából. Mennyit kérek érte? Számlával, vagy
anélkül? Ugyan már! Ne háborogjon! Maga nem revizor! Vagy mégis? Hoppá!<br />
Éppen ebédidő van. Nincs kedve velem ebédelni? Jöjjön csak, hiszen én nem
harapok, csak a behajtóm. Én a „tisztelt adózó” vagyok.<br />
<br />
- A többieknek a viszontlátásra!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-71464327990953014172013-11-17T01:34:00.002+01:002013-11-17T01:34:30.971+01:00Hapsi-bácsi és a pozitív gondolkodás<div class="MsoNormal">
- Jó napot, kedves szomszéd!<br />
<br />
Akkor kedvetlen! Tud így élni? Minden tiszteletem az öné. Ne köszönje! Nincs
belőle túl sok. Ön is engem? A tiszteletet köszönöm! Na, de mit kezdjek azzal?
Megpróbálhatok fizetni vele a boltban, de akkor furcsán néznének rám. Igaz,
mikor nem? Nem én vagyok más, csak az emberek nem annak látnak, aki valójában
vagyok. Vagy nem azt látják, akit valójában látni akarnak. Mondták már bizonyos
helyeken, hogy látni sem akarnak. Kérdem én. Akkor hogyan közlekednek?
Nekimennek mindennek és mindenkinek? Igen. Egyre több a baleset és nem csak a
közutakon.<br />
<br />
Tele van már a … azzal a közhellyel, hogy pénz nélkül is lehet boldog az ember
és csak felfogás kérdése, hogy meglássa a szépet. Főleg, ha olyan mondja,
akinek gondja egy szál sincs. De az ép eszünk és lelkünk megtartása miatt most
szépnek kell látnunk azt is, ami mellett máskor elmennénk. Esetleg bosszantó
vagy ijesztő dolgokat tapasztalunk magunk körül. Ki lehet ám ezt kerülni. Annyi
iskola van erre, meg sok bölcsesség. Én például annyira optimista vagyok, hogy
a rémálmokban is a pozitívumokat keresem!<br />
Tanfolyamokon tanulhat ilyen hozzáállást az ember. Nem. Én nem járok ilyen
helyekre. Annyira azért nem vagyok optimista.<br />
<br />
Általában az embernek kétféle szomszédja van. Néha három. Nem árulom el, maga
melyik, mert ahhoz le kellene rántanom a leplet. Manapság pedig olyan sok a meztelenség.
Hogyne! Láttam a király új ruháját. Meseszép. Mese, hogy szép. Viszont jó a
propagandája, pedig már varrás közben is foltozni kellett.<br />
Most meg miért mondja, hogy a semmit nem lehet foltozni? A semmit akár építeni
is lehet. Az építőipar ugyan nem lendül fel tőle, de akkor is nagy pénzek
mozognak a semmiben. A semmi nem egyenlő a légüres térrel. Abban nem terjed
semmi. Vagyis, de! Igaza van. A butaság éppen a légüres … térben terjed a
legjobban. Azért van ám ennél is nagyobb fogalom. Az irigység. Tudta, hogy sárgaságot
okoz? Itthon sem azért van egyre több sárga állampolgár, mert bevándorolnak.
Nem tudta, ugye?<br />
<br />
Kivándorolni kellene. Na, nem annyira, csak a térre. Nem. Nem a légüresre. A
mozgás amúgy is fél egészség. A mozgástól pedig fél az egészségügy. Azért nem
halad. Vagy nem fejlődik. Mindegy. Törpenövésű, ezért kap egyre kevesebb
támogatást. A lényeg, hogy ki kell mozdulni. Életcélom, hogy elérjem, az
emberek ne üljenek nyugodtan a tévé előtt. Sőt! Idegesen se! Mit teszek ezért?
Nézzen rám. Elég, ha csak megjelenek! Majd kicsattanok az egészségtől.<br />
Mióta minden apró szolgáltatásért fizetni kellene a rendelőben. Maga sem jár
oda? No, ez derék. Derék? Most dicsekszik, vagy panaszkodik? A fájós dereka
miatt kérdeztem, mert akinek dereka van, annak gerince is van. Ez pedig ma
egyre ritkább. Viszont előre jelzi az időjárás változásait. Az is valami.<br />
Jó lehet önnek, ha már reggel tudja, milyen idő lesz egész nap. Esetleg, hogy
mi fog történni ma. Én sokszor azt sem tudom, hogy mi történt tegnap. A
holnapról nem is beszélve. Ha lehet, mindent másnapra szoktam hagyni. Így
kényelmesen átadhatom magam mindig a mának. Van egy nagyon különleges
képességem. Olyan, amilyen senki másnak nincs. Emelt szintű hozzáértésem van a
halogatáshoz. Most megleptem, ugye? Vannak egyéb képességeim is.<br />
<br />
Tudom, amit tudok. Például, azt is tudom, hogy a szomszédasszony mit süt minden
vasárnap korán reggel, mert reggelente én mindig barna vagyok és lassú. Ez
pedig egyértelműen a kakaós csigára utal. Később persze már megváltozom. Akkor,
amikor felébredek. Illetve, ráébredek arra, hogy az állam kifehérít engem.
Túlságosan ellenőrizhető vagyok. A feketegazdaság maximum annyit jelent a
számomra, hogy sötétben ásom fel a kertemet. Pedig tudnék ám ügyeskedni! Valahol
itt mélyen legbelül él bennem egy kereskedői szellem. Akár a jégkockát is el
tudnám adni az eszkimóknak. Hogyan? Hogyan? Megvetetném a gyerekeiknek
Barbi-iglut építeni. Ha pedig mégsem kell, elfér ott, ahol amúgy is több a jég,
mint az ember.<br />
<br />
Na, nem hagyom, hogy továbbra is feltartson engem. Rengeteg dolgom van, amit el
kell halasztanom holnapra.<br />
<br />
A viszont látásra!</div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-77921692562971915212013-11-17T01:32:00.003+01:002013-11-17T01:43:18.945+01:00Hapsi-bácsi és a rongyrázás<h1 style="margin-left: 1.5pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;"><span style="font-weight: normal;">Jó napot szomszédasszony! Látom,
rázza a rongyot. A portól. Kifelé az ablakon. Arra nem gondolt, hogy bemegy az
alatta lakó ablakán? Mármint a por. Gondoltam! És az egyéb következmények?
Légköri szennyezés? Üvegházhatás? Ózonréteg vékonyodás? Ha tönkre teszik a
bőrömet az UV sugarak, magát vonom érte felelősségre!<br />
<br />
Annyira rázza maga azt a rongyot. Lassan nem is látni a porfelhőtől a szemközti
gangot. Ködösít itt nekem. Nem így kell ám elrejtőzni! Különben is, az
adóhivatal átlát a ködön, vagy köbön.<br />
<br />
Nem tudta? Jövőre a bruttó keresetnek csak köbét kapjuk majd. Ez lesz az új
adóreform. Majd köb-ködhetünk. A portól. Persze, nagy port fog felverni.
Nagyobbat, mint amit maga itt csinált. Na attól lesz majd igazán rosszabb a
légkör. Meg a kilátási viszonyok. A sugarak pedig majd szabadabban érnek
minket. Melegünk lesz, azt hiszem.<br />
<br />
Lehet, hogy jönnek majd vissza a régi módszerek. Lesznek ilyen bevalló szobák.
Asztal, két székkel, és egy kedves nagydarab kérdezősködő hivatalnok. Feltűrt
ingujjal. Igen, annyira meleg lesz. Benn.<br />
<br />
Mit szól ahhoz a sok kéregető szervezethez? Egy százalék, nem sok! Nekik csak
annyi jut. Szívem szerint az adószámosoknak adnék én tíz százalékot is. A
technikai számosoknak? Azok inkább adózhatnának. Szerintem, lenne miből. Akkor
segítenének igazán az embereken. Lelkileg is.<br />
<br />
Na jó, nem piszkálom magát tovább. Éppen elég baja van a hét gyerekével.
Megélhetési gondok, miegyéb. Azért, adnék egy ötletet. Okosabban is
csinálhatná. Például, az unokaöcsém és a nagybátyám jól élnek. Nem adóznak,
hiszen nem is dolgoznak. Illetve a nagybátyám dolgozik, de…No igen, a szabályok
legtöbbje olyan, mint a lomtárnak használt erkély. Például a kirakott wécé
csésze. Szem előtt van. Használni nem lehet, és csak útban van. Ráadásul rontja
a kilátást.<br />
<br />
Elmondom, hogyan csinálják. Az unokaöcséméknek van négy gyereke. Beadták őket
állami gondozásba. Illetve, tettek róla, hogy elvegyék őket. A
környezettanulmány ezt erősítette meg. Rossz körülmények, segélyből
tengődtek…stb. A nagybátyám rövid idő alatt adoptálta a gyerekeket. Az államtól
kap anyagi segítséget ahhoz, hogy el tudja őket látni. Ez megéri az államnak
is, mert kevesebbe kerülnek a gyerekek, ha kihelyezik őket családhoz.<br />
<br />
Rokonaim a kapott összeget megosszák egymás között. Jut elég mindkettőjüknek. A
gyerekek pedig természetesen otthon vannak. Naná, a nagybátyám ki nem állhatja
a gyerekzsivajt, de a pénzt szereti. Az unokaöcsémék meg mindkettőt. Vagyis a
gyereket csak...na igen.<br />
<br />
Magának nincs egy megbízható rokona ehhez az akcióhoz? Ha gondolja, én
bevállalom. Mármint a tranzakciót. A technikai részét inkább nem. Beszélje csak
meg az urával, addig is, a viszontlátásra!</span><o:p></o:p></span></h1>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-75185886447156005032013-11-17T01:31:00.000+01:002013-11-17T01:31:04.373+01:00Hapsi-bácsi és a válság<div class="MsoNormal">
- Jó napot szomszéd!<br />
<br />
Képzelje, elérkezett a munkaalapú társadalom. Igen, ide. Most szállt le a
buszról. Azért elgondolkodtat, hogy akkor eddig mi volt a társadalmunk alapja?
Én naiv. Eddig azt hittem, mindenfajta társadalom alapja a munka. Ez persze
igaz is, de államonként, illetve, országonként másképp értelmezik. Egyes
helyeken nagyra értékelik a termelőmunkát, de ugyanilyen szinten elismerésre
méltatják az ezt kiszolgáló munkaköröket is. Nem csak az effektív munkának van
értéke. Mindent a megfelelő szinten értékelnek, kezelnek. Azért azt mindenki
tudja, hogy a kenyeret nem hivatalos papírból hajtogatják. Most még.<br />
Vannak azonban országok, ahol mi van helyette? Például, aki harminc éve gyári
munkás, annak kell viselnie a legtöbb terhet. Na, ja. Kénytelen bevinni a
gyárba a kávét meg az elemózsiát, mert a büfé k.rva drága. A saját kezűleg töltött
cigit is. Hogyne! Majd vesz a büfében marbórót, mi? Nem értem, miért kell
általánosítani? Nem minden kávbój visel szarvasmarhabőr csizmát. Van, aki
egyben hordja ezt a bőrt magán. A felsőbb iskolákban biztosan külön tanítják,
hogy aki kék ruhában jön velük szembe, az vagy ostoba, vagy még növésben van.<br />
Lassan olyan felfogás ver gyökeret az emberek gondolkodásmódjában, hogy az
dolgozik termelőmunkában, aki hülye volt ahhoz, hogy tanuljon. Megjegyzem,
számomra érthetetlen akkor, hogyan képes a vezérigazgató, esetleg a menáger megvenni
a tanulatlan munkás által elkészített terméket? És ha éppen élelmiszerről van
szó, meg is eszi? Képes rá? Egészségére! Szóval, a közös teherviselés alapú
társadalom jobban tetszene nekem. A közmondás az tartja, azt a lovat ütik,
amelyik húz. Az alattunk lakót is azért üti a neje, mert nagyot húz. Időnként a
pálinkás üvegből. Saját főzésű, hiszen szabad, de azért nem árt, ha ért is
valaki ahhoz, amit csinál. Tudom, vannak olyan helyek, ahol ez nem feltétel, de
hát nem én csináltam mindenkit.<br />
<br />
Engem nem érdekelt soha, mennyi pénzt keres a munkatársam, a főnököm, esetleg a
szemben lakó vállalkozó, mert mindig megéltem a fizetésemből. Most sem érdekel.
Inkább azt nem értem, miért tűnik számomra úgy, hogy a gazdasági válságot csak bizonyos
rétegek érzik meg? Illetve, a környezetemben élőknek csak egy része? Képzelje,
éppen azok nem érzik, akik szinte egésznap otthon vannak. Tényleg lehet valami
ebben az úvé sugárzásban.<br />
<br />
Nézelődtem az utcán séta közben. Gazdasági válság van? Akkor mi ez a sok autó
az úton? Közlekedési lámpa nélküli gyalogátkelőhelyen kizárólag akkor jut át az
ember, ha rúdugró. Esetleg született majom. Az autósok meg panaszkodnak a magas
üzemanyagárakra. Szerintem, nem magas. Majd akkor lesz az, ha egy havi benzinfogyasztás
árából meg lehet venni egy másik autót. Igaza van! Jó ötlet! Az autókat kell
olcsóbban adni, nem a benzint emelni.<br />
<br />
Lakik itt a házban egy kicsi sárga bőrű ember. Nem találkozott még vele? Igaz,
maga egésznap dolgozik. Szóval, a múltkor azt mondta nekem, hogy az egyik
legrosszabb érzés, ha az ember azt gondolja, hiába dolgozik becsületesen, hiába
fizeti be azt a sok horribilis adót, hiába tartja be az összes törvényt, mégis
jobb volna bárhol, mint a saját hazájában.<br />
<br />
Azt hiszem, a kesergésből ennyi elég is. Legfőképp azért, mert én életvidám,
optimista ember vagyok. Erről jut eszembe, magának olyan megsavanyodott arca
van. Nem tartom fel? Hová megy? Megint dolgozni? Délutános? Akkor menjek csak.
Amíg maga dolgozik, addig én fogyasztok. Dehogy edzőterembe! Az egészséges
ember nem azért eszik, hogy utána meg leadja, amit felszedett.<br />
<br />
A viszontlátásra!</div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-43595969692770765342013-11-17T01:14:00.004+01:002013-11-17T01:14:32.719+01:00Hapsi-bácsi és a western<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;">- Jó estét mindenkinek!<br />
<br />
Most mit pisszegnek? Már megy a film? Nem híradó van előtte? Ja, igen. Az csak
régen volt szokás. Na de, éppen azért járok mostanában moziba, mert itt a film
közben nincsenek reklámok. Nem úgy, mint a tévében! Jó, jó, már ülök! Kér egy
kis sós mogyorót? Ha nem, hát nem! Mi az, hogy csörgök a zacskóval? Na és? Maga
nem is a filmet nézi! Látom, a barátnőjével eszik egymást. Jó étvágyat!
Folytassák csak. Nekem meg a mogyoró jutott. Én legalább tudom, hogy annak sós
az íze. Nem lesz keserű. Később sem, mert addigra elfogy, mire megkeseredne.<br />
<br />
Ez meg milyen film? Honnan tudhattam volna? A jegyre nincs ráírva. Csak vettem
egyet, mert nekem téríti a munkahelyem. Igaz, most utoljára, mert adóköteles
lett a támogatás. Kulturális támogatás! Igen. Nem hallott még róla? Elég kevés
cég vezette be eddig. Lehet így is támogatni a művészetet. No, meg a munkások
műveltségének emelését is. Ha már a fizetést nem tudja kellő mértékben. Szép
gesztus, nem? Na jó, bevallom, nem kimondottan a mozilátogatást támogatja, de
van egy barátom, az imád Múzeumba járni. Jegyet cserélünk, és nekem máris
ingyen van a dolog.<br />
<br />
Westernfilm? Ajaj! Azon hamar el szoktam aludni. Lesz szíves felkelteni, ha
vége van, és esetleg nem venném észre? Köszönöm! Ha horkolnék, akkor csak
tessék belenyalni a fülembe. Attól abba hagyom. Nejem is azt szokta éjjel.<br />
Hopp! Látta ezt a jelenetet? Mekkorát bunyózott a főhős, de nem értem! Még csak
nem is lett kócos. Hajzselé? Persze, hiszen az unokám is használja. Még viharban
is úgy áll a haja, mint … na jó, elnézést! Ebbe most nem merülnék bele.<br />
<br />
Hihetetlen! Már a tizedik rossz fiút lövi le a főszereplő anélkül, hogy újra
töltené a fegyverét. Milyen pisztoly lehet? Pedig a colt csak hatlövetű. Nem.
Én csak szeretnék az lenni. <br />
Na azért az túlzás, hogy így előrántja, és csípőből eltalál bárkit! Lőttek
maguk már pisztollyal? Az a kis ólom megy ám mindenfelé, csak arra nem, amerre
céloz az ember.<br />
<br />
Rendben! Csöndben maradok, de azért ezt mégse lehet! Ennyi valótlanságot! Például
most is. Esik az eső. A fickó pedig az imént kúszott elő a bokorból, de egy kis
darab sár sincs rajta. Akkor már inkább az olasz westernek. Abban mindenki
koszos. Meg borostás. Mindig. Még közvetlenül borotválkozás után is. Ott az a
csoda, ha valaki tiszta.<br />
<br />
És már megint a túlzások! Csupa csinos nő! Ha így lett volna a valóságban,
akkor Amerika még ma is az indiánoké lenne. Hogyne! Halomra ölték volna egymást
a férfiak. A fodrász szakma úgy látszik, már akkor a csúcson volt azon a
kontinensen.<br />
<br />
Na, ez a rész a kedvencem. A vége. Mielőtt meghalna a főhős, azért végig tudja
mondani az „Oscar” díjas szövegét. Érdekes, sosem halnak meg mondat közben. A
másik variációt ismerik? Amikor a hős már minden gonoszt hidegre tett. Utána
búcsúzik a megmentett nőtől, akivel rendesen egymásba szerettek. Na de miért?
Hogy lehet ekkora balfék? Ha minden oké, minek áll tovább? Ja persze! Várja őt
egy másik város! Újabb rossz fiúk, újabb nő! És persze jöhet a következő rész,
mint újabb kasszasiker.<br />
<br />
Most mit morognak velem? Nem hallották miattam a filmet? Na, de látták! Higgyék
el! Jobban jártak az én szövegemmel, mint a szinkronnal. Én legalább nem
szédítettem magukat. Elmondtam a véres valóságot. A filmben úgysem volt elég
vér. Legközelebb nézzenek meg inkább egy japán kalandfilmet, de ne felejtsenek
el esernyőt hozni. A sok vért fröcsögő, szétszabdalt szereplő miatt.<br />
<br />
- A viszontlátásra!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-46949597762926335332013-11-17T01:13:00.000+01:002013-11-17T01:13:07.286+01:00Hapsi-bácsi feltölt<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;">- Jó estét kívánok!<br /><br />
Ma éjjelre osztottak be. Első nap. Nem tudom, milyen munkára. Igen, én vagyok.
Feltöltőnek? Mi vagyok én? Adapter? Csinos az egyenruhája. Én is kapok? Jaj, de
jó! Nem ilyet? Kár. Mit keres? Maga csak ne nézegesse az én táskámat. Sérti a
szatyrom személyiségi jogait. Miért ne lehetne neki? Ennek a táskának külön
élete van. Néha napokig nem tudom, hol keressem? Miféle ragacsokat rak a
dolgaimra? Mitricák? Ja, értem. Persze, hogy van ebben a boltban is ilyen.
Nappal itt vásárolok. Azért jelentkeztem éjjelre. Mit gondol, mi volna, ha
fordítva csinálnám? Éjjel nincsenek is nyitva. Öltöző nem kell. Ez a
munkaruhám, ami rajtam van. Köpeny? Jó, azt kérek. Segítsen már, legyen szíves!
Hogyan kell ebbe belebújni? Nem akarom itt reggelig forgatni. Bár, ha fizetnek
érte?<br />
<br />
Milyen nehezek ezek a dobozok? Csak, mert akármekkora súlyt nem emelhetek.
Annyit még igen. Merre vigyem? Hová tegyem? Oda? Azt mondta árufeltöltés. Hol
van ez a polc a fenttől? Ez inkább áruletöltés. Ha ennyit kell hajolgatnom, oda
a derekam!<br />
Már nem kell. Szétszakadt a doboz. A kutyaeledelek pedig begurultak a helyükre.
A polc alá. Miért kéne kiszedegetnem? Majd bemásznak érte a kutyák. Na ne!
Miért vennének az emberek kutyaeledelt? Én még nem hallottam olyanról, hogy azt
ennének. Az emberi táplálék egészségesebb. Vagy nem? Jut eszembe! Kezdek éhes
lenni. Merre van az élelmiszerosztály? Nem. Nem hoztam magammal pénzt. Most nem
vásárolni jöttem, hanem dolgozni. Nem jár? Ezt nem értem. Tavaly kisegítettem a
Pirike vegyesboltjában, és ott lehetett. Pedig saját üzlet. Kisvállalkozó.
Ráadásul kicsit drágább is, mint ez a bolt. Felfoghatatlan! Egy ekkora multi,
nehogy már tönkre menjen, ha eszek egy kis felvágottat!<br />
<br />
Szép. Most már tudom, miért olcsóbb itt minden. Rajtunk spórolnak. Különben
pedig nem is kell. Például ennek a szaláminak itt, nincs is meg az igazán
paprikás színe. Az íze sem olyan jó. Így másodjára sem. Na! Miért vette ki a
kezemből? Csak összehasonlítást végeztem. Dehogy fizetem ki! Tudja, mit művel a
gyomrommal ez a fűszeres izé? Feláldozom magam, és még fizessek is érte? Inkább
adja a következő munkát.<br />
<br />
A bútorosztályra nem kell vinni semmit? Kissé fáradok. Kell? Jaj de jó! Nem.
Nincs targoncás vizsgám. Viszont sokszor néztem a sógoromat a gyárban, hogyan
targoncázik. Az nem elég? Mi ez a hirtelen váltás? Én nem! Nem csípem önt
annyira. Nahát! Ennek az árunak a neve az? Ilyen hülye nevet adni valaminek!
Csipsz. Nem csoda, ha a fiatalok félre értik egymást. Kezükben egy ilyen
zacskóval. Hopp! És milyen könnyen kiszakad. Azért, több mint a fele benne
maradt. Ezt most akkor majd olcsóbban adják? Tényleg? Megehetem? Végre egy jó
hír. Minden az enyém lehet, ami sérült? Azt hiszem, holnap átkérem magam az
italos részlegre. Italos leszek. Illetve már az vagyok.<br />
<br />
Milyen hamar reggel lett! Eddig? A mosdóban voltam. Helyesebben a … Nem. Nem
két órán keresztül. Csak tíz percig. Utána eltévedtem. Mit csodálkozik? Annyira
egyformák ezek a polc sorok. És milyen sok! Nem csoda, ha még nappal is ezeket
pakolásszák. Képtelenség ennyi idő alatt mindent feltölteni. Főleg, hogy
egyesek eltűnnek egy-két órára. Micsoda emberek vannak! Magát sem láttam
mostanáig. Most mit néz rám ilyen ferde szemmel? Jobban meg kellene válogatni
az alkalmazottakat. És, ha megengedi, csak súgva. Néhány közvetlen vezetőt is.
Nem képesek összefogni a dolgozókat. Na, de nem tartom fel tovább. Lejárt a
műszakom.<br /><br />
A viszontlátásra!<br />
<br />
- Jó reggelt drágaságom!<br />
Megjöttem a munkából. Hoztam egy kis pékárut, meg májkonzervet. Ma már teát is
főzhetsz a reggelihez. Van filteres is. Ja, és megvan az unokának a
szülinapjára az Mp3 lejátszó. Nem. Nem volt drága. Csak néhány olyan izét,
matricát kellett beszereznem. Ráragasztottam. A kabátom bal zsebében van még
pár darab ilyen ragacs. Ki ne dobd! Nyakunkon a karácsony, tudod!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-45530889058644662892013-11-17T01:10:00.000+01:002013-11-17T01:10:19.654+01:00Hapsi-bácsi lemegy<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;">- Jó reggelt szomszéd!<br />
<br />
Egyszerre visszük le a szemetet? Összegyűlt, mi? Azt mondják válság van, de
akkor nem értem, mitől telik meg ilyen hamar a konténer? Honnan ez a sok
szemét? A tárolóra gondoltam.<br />
<br />
Hallotta? Most egy kicsit nehezebb idők jönnek. Nem baj. Rossz a lift. Megint.
Fel nem tudnak jönni. Azt is mondják, mindenki érdeke, hogy összehúzzuk a
nadrágszíjat. Hehehe. Jókor mondják. Tegnap főztem belőle levest. Bőrragut.
Nincs mit összehúznom. Azért érdekelne, a mindenkiben ki van benne? Maradjon
már! Mindenki? Mikor volt olyan?<br />
Gondolom, azok akik meg tudják menteni a helyzetet. Hirdetni kellene, mint
télen a rendkívüli hómunkát. Be lehetne állni kenyeret sütni, vagy kimenni a
földekre. Esetleg odaállni a gyárban a szalagsor mellé. Amíg még van szalagsor.
Nem alagsort mondtam! Félrehallotta? Az még akkor volt. Nem most.<br />
<br />
Néztem egy hírműsort este. Valami felmérésről beszéltek. Olyan szakmákról volt
szó benne, amelyekre most ebben a nehéz helyzetben szükségünk van. Na, mondom
magamban, most felsorolnak néhány hiányszakmát. Megmondom magának, melyik van
első helyen, de előbb kapaszkodjon meg a lépcsőház korlátjába. Ne abba! Az
kijár a helyéről!<br />
<br />
Első helyezett az ingatlanügynök! Brávó! Azzal kinn leszünk a vízből az biztos!
Megpróbálja kitalálni a második helyezettet? Na? Hogyne! Majd pont a
villanyszerelő! A második, a pénzügyi szaktanácsadó. Jó, nem? Mi lesz, ha nem
lesz pénz? Akkor sima szaktanácsadó lesz, és kész. A harmadikat már csak
kitalálja? Ezek után nem lesz nehéz. Micsoda? Hol él maga? Nem talált. A
harmadik, amire nagy szükségünk van az a banki ügyintéző! A cellulóz állítólag
hizlal.<br />
<br />
Hány éve van magának még a nyugdíjig? Csak kérdezem, mert furcsa, hogy már
lefelé is fújtat. Mennyi? Azt maga csak hiszi! Emelik. Azt nem. Azt viszont
igen. Még kevés azoknak a száma, akik a munka mellől dőlnek ki. Én tudom ám, mi
van a háttérben! Szerződtek Hollywooddal. Majd idejön az a John Woo a
stábjával, aztán lassítottban veszi a munkahelyeken a kidőléseket. Bedőléseket
is, persze! Nem olyat, maga vén kujon!<br />
Olcsó lesz, és látványos. Amerikai-Magyar koprodukció. Mátripszilon. Akik mégis
elérik a nyugdíjkorhatárt, azokat kiállítják az embertörténeti múzeumban, mint
ritkaságot. Ugyan! El fog férni egy kisebb sarokban.<br />
<br />
Észrevettem, hogy gyengül a vásárlóerőm. Egyre kisebb szatyrokat hozok haza.
Nem. Fizikailag bírnám még, de ha ez így megy tovább, akkor nem. Mi lesz, ha
elfogyok, mint munkás? Mi lesz a boltokkal? És a boltokban? A … szóval, a
többiek nyilván később is vásárolnának, na de mit? Tenni kellene valamit.
Valami kézzelfoghatót. Mondjuk, a lónak is vannak kézzel fogható részei. És
abból raktáron is van bőven nekünk.<br />
<br />
Én nyugodt vagyok! Országunk tele van gazdasági géniuszokkal. Például milyen jó
ötlet ez is? Legyen adóköteles a minimálbér, és a … juttatás, meg a …, és
legyen gyerekadó. Dehogy. Azok a gyerekek adóznak, akik nem születnek meg.
Világos, nem? Már éppen örültem volna, amikor ezt a hírt hallottam, de
kiderült, hogy az ötlet Lipótmezőről származik, és az illető, aki kitalálta,
már csendesebben viselkedik.<br />
<br />
Mondja csak szomszéd! Mit szól ahhoz, hogy a jövőben a buszokon is vigyázni
fognak ránk? A bliccelők miatt. Igen. Meg a spriccelők miatt is. Maga szerint,
egy-egy buszon hányan utaznak jegy nélkül? Átlagban négy-öt személy? Nézzük
csak. Ezentúl lesz egy kalauz, két ellenőr, és két biztonsági őr. Stimmel. Ne
féljen! A legújabb modellnek ki sem fog nyílni az ajtaja. Csak végig megy a
vonalon. Mutatóba. Úgy legalább nem kopik belül.<br />
Jut eszembe! Olvastam, hogy a Finneknél milyen frappáns a büntetési gyakorlat.
Közúti vétségeknél alkalmazzák. Százalékos arányban állítják ki a csekket. A
fizetésekhez képes. Elég szigorú, de kibírható. Az ember nem rokkan bele a
bírságba. Nem. Itt nem lehet bevezetni. Ahhoz előbb fizetés kellene.<br />
<br />
Na, végre leértünk a tárolóhoz. Ejha! Alig van hely a zsákomnak. Mit csinál?
Válogat? Látom, nincs rutinja. Most kezdte mi? Én mielőtt lehozom a magamét,
még előtte átnézem otthon. Marad elég időm idelenn a többire, de most sietek,
mert hallom, hogy jön a postás. Ilyen surrogó hangja csak az ő biciklijének
van. Na, jó válogatást!<br />
<br />
- A viszontlátásra!</span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-4684449413905428552013-11-17T01:07:00.003+01:002013-11-17T01:07:35.706+01:00Hapsi-bácsi naprakész<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 11pt;">Jó reggelt, kedves szomszéd!<br />
<br />
Milyen csinos kis reklámtáska van a kezében. Szerződött? Nem? Akkor minek
cipeli? A maga helyébe én jutalékot kérnék az áruházlánctól. Az üzleti életben
azt mondják, egy ember kétszázötven emberrel ér fel. Reklám szinten. Maga felér
legalább ezerrel. Annyi felé kujtorog. Főleg így év végén. Gondoljon csak bele!
Tömegközlekedik. Vásárol. És a sarki krimóba is beugrik hazafelé jövet. Önnek
akkora reklámértéke van, hogy na! Miért nem abból él?<br />
<br />
Ha már reklám, hadd kérdezzek valamit! Meg tudná nekem mondani, mi az, hogy
teljes kiőrlésű? Napok óta ezen töröm a fejem. Akkor ezek szerint eddig a
gazdaság nem végzett rendes munkát? Csak ímmel-ámmal őrölt? Most, hogy teljes
kiőrlés, most jobb? Akkor nem értem, eddig miért működött? Azóta meg miért
gyengült? Nem csak a gabona.<br />
Erről jut eszembe! Ismeri az „ilyen volt, ilyen lett” reklámokat? Mindent el
lehet így adni! Ne mondja nekem, hogy nem. Tudja, mi benne a lényeg? A régi
fotó alá tesszük az „ilyen lett” feliratot. A friss fotó alá az „ilyen volt”
feliratot. Jó ötlet, nem? Például fogyókúrás hirdetés. Kozmetikai szerek
reklámja. És még sorolhatnám. Az egyik rokonom így tudta jó áron eladni a régi
lakását. Annak idején beköltözéskor lefotózták. Meg most is, miután lelakták. A
fotók alatt csak a dátumokat cserélték fel a hirdetéskor.<br />
<br />
Azon sem szabad csodálkozni, ha a mai fiatalok nem mernek szorosabb kapcsolatot
kötni egymással. Félnek. Azt a kifejezést, hogy „zsákbamacska”, jobban ismerik,
mint mi. Annak idején legfeljebb a vásári forgatagban találkoztunk vele. Most
meg már mindenhol belebotlik az ember. Ne mondja! Maga elhiszi, hogy az van
mindenben, mint amit a csomagolásra írnak? Ne vicceljen. Maga szerint mi az a
sok rövidítés? És azok a betűjelek számokkal kombinálva? Persze! Számítógépes
jelszó! Hogyne! Az nem az. Az a vonalkód. Naná, majd Etióp családi fotó! Csak
ne nevessen! Lehet, hogy nemsokára nekünk sem kell oldalazva közlekednünk a
szűkebb utcákon. Mondjuk, annak is meg lesz az előnye. Legalább nem kell
kerülgetni a parkoló autókat. Elég lesz a hely, amit a fal mellett hagynak
nekünk.<br />
<br />
Szóval, nem csoda, ha egyre kevesebb a gyerek. Honnan tudom? Szintén a
reklámokból. Meg egy rövidfilmből, ahol bemutatták, hogy mire képes néhány hozzáértő.
Az utcáról bevittek a stúdióba egy átlagos külsejű leányzót. Nem volt ronda!
Ezt nem mondtam! Azt mondtam, hogy átlagos! Az átlag sosem ronda. Nézzen meg
bármilyen statisztikát! Na ugye!<br />
Tehát, beültették a leányzót egy székbe, és rövid idő alatt bombázót csináltak
belőle. No jó, ez túlzás, de amire a fodrász és a kozmetikus már nem volt
képes, holott a maximumot adták a szakmájukból, azt a számítógépesek még jobbá
alakították. Micsoda technika! Na, ezért félnek a mai fiatalok egymástól!
Képzelje el! Elmegy szórakozni. Megtetszik ott egy fiatal leányzó. Felcsípi. Ha
sikerül, este ágyba bújnak. Reggel ébredéskor meg rémülten menekül a
látványtól. Futás közben pedig azon gondolkodhat, hogy vajon mennyit ivott az
este?<br />
<br />
Ami a még nagyobb baj, hogy ez fordítva is előfordulhat. Nem-e? És a harmadikon
az a bájgúnár? Ha utána száll be a liftbe az ember, tiszta drogériában érzi
magát. Szerintem minden este, lefekvés előtt ledobja az arcát a toalett-tükör
asztalkájára. Reggel meg újra kezdi a vakolást. Hány arca lehet már? A tükör előtt
is. Hogyne. Egyszer véletlenül becsöngettem hozzá. Azt hittem, az apja nyitott
ajtót, de később megtudtam, hogy egyedül él. Mondjuk, nem csodálkozom. Látta
már az eredeti arcát? Örüljön neki. Aznap egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap
is csak akkor, miután megnéztem egy kellemes horrorfilmet. Úgy legalább nem
voltak rémálmaim.<br />
<br />
Lehet, hogy másoknak is több arca van? Mármint, ilyen leszedhető. Lehet benne
valami, mert az egyik kollégám rám szólt tegnapelőtt odabenn, hogy nem ismertem
őt meg az utcán. Biztosan nem a munkahelyi képe volt rajta. Már abban sem
vagyok biztos, hogy most magával beszélgetek. Vagy maga velem.<br />
<br />
Nem tartom fel? Látom, ma nem siet. Nem dolgozik? Értem. Év vége van, de akkor
ma ki tartja el az országot? Hová jutunk, ha ilyen sok szabadságot adnak egy
évben? Megmaradt, mi? Ha ennyire szeret dolgozni, miért nem szól, hogy kevesebb
is elég? Na, minden jót! Megyek, mert be vagyok jelentkezve a fodrászomhoz. Elvégre,
szabadságon vagyok! Kozmetikushoz is! Naná!<br />
<br />
A viszontlátásra!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-69160373478998792442013-11-17T01:06:00.002+01:002013-11-17T01:06:30.611+01:00Hapsi-bácsi orvosnál<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;">Jó napot
kívánok!<br />
<br />
Ki előtt következem? Mi az, hogy után? Nem szeretek utolsó lenni. Különben is,
időpontra jöttem. Igen. Pont időre. Mit morognak? Ráérnek, nem? Gondolom,
betegek. Én nem. Csak lázas vagyok, fáj a torkom, köhögök, és tele az … orrom.
Semmiség. Ezzel sokáig el lehet még élni. Meg dolgozni is. Mondjuk, azt nem
sokáig. Maga nagyon csúnyán néz rám. Ferde szemmel. Üzemi baleset? Miért nem
vigyáz? Igaz, aki dolgozik, az hibázik. Én soha sem hibázom.<br />
<br />
Nincs egy üres szék valahol? Járvány van? Ja, székrepedés. Bútoripari probléma.
De legalább az van. Mármint probléma. Bútoripar? Csak préselt anyagokból. Az
meg nem tartós. Az iparban dolgozók borítékja is préselt. Az sem tartós.
Szóródik, mint a polc anyaga. Nem csoda, ha szétszórtak. Vagy szétszóródtak.
Gyerekkoromban azt hittem, az asztalos csak asztalt készít. Amikor kérdezték
tőlem, mi akarok lenni, azt mondtam, sámlis. Gondoltam kisebb darab, kevesebb
munka. Félreértették. Azt hitték, simlist mondtam. Vagy félre hallották.<br />
Mostanában sok a félre hallás. A fülészet még sincs fellendülőben. A fogászat
viszont igen, pedig egyre kevesebb a harapnivaló. Illetve … lenne ötletem, kit
harapnék meg. Ha volna mivel. Mit mosolyog? Mit mosolyog? Nem a
szomszédasszonyra gondoltam. Nála már a daráló is csődöt mondana.<br />
<br />
Fenntartanák a helyemet, amíg kimegyek rágyújtani? Hogy, hogy miért? Talán itt
is lehet? Na ugye! Jaj már! Maga komolyan elhiszi, hogy káros az egészségre?
Higgye el, egy csomó más dolog sokkal károsabb. Például a Hold. Most mit
csodálkozik? A nagyapám egész életében dohányzott. Nyolcvanöt évet élt. Egy
átlagember dohányozva is elélhet akár hetven évig. Maga szerint egy átlagember
meddig élne a Holdon? Na látja! Egyébként semmi sem ártalmas, ami jólesik. Csak
az irigyek találják ki. Azok vannak többen.<br />
<br />
Olyan értelmesen néz rám. Sugárzik önről az intelligencia. Mondjuk, azért ne
jöjjön közelebb, jó? Ilyen tekintetet eddig csak a lépcsőházunkban lakó
Fricikétől láttam. Nem tudom, hány éves, mert iskolába sem járatják. Olyan
kortalan az arca. Szegényke akkora tuskó, hogyha a hegy lábánál állna
hócsuszamláskor, megakadna rajta a lavina. Nem ő tehet róla. Ilyenné faragták.
És egyre sűrűbben lehet hallani a baltacsapkodást. Tiszta horror. Én már nem is
nézek tévét. Dehogy! Csak elvitte a végrehajtó. Akkor láttam utoljára. Tévét. A
végrehajtó már kedves ismerősöm. Néha velünk ebédel. Muszáj kienni a kaját a
herendiből, különben nem tudja elvinni.<br />
<br />
Amúgy nem csoda, hogy ilyen sokan vagyunk itt a rendelőben. Kutatnak. Meg
kísérleteznek. Mindig kiderül egy-egy régi gyógyszerről, ételről vagy
zöldségről valami. Akkor pedig betiltják. Fogadjunk, hogy nem hallott még semmi
rosszat a zellerről. Én sem, de figyelje meg, arról is ki fog derülni valami.
Csak szegény özvegy Zellernét sajnálom.<br />
<br />
No de megkezdődött a rendelés. Megyek, mert én következem. Ne sziszegjenek! Használják
ki a technika által adott lehetőségeket. Ja, hogy utálják a mobiltelefont? Én
is. A nejem szokott időpontot kérni nekem.<br />
<br />
A viszontlátásra!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-82388501085273143562013-11-17T01:04:00.003+01:002013-11-17T01:04:53.038+01:00Hapsi-bácsi szülői értekezleten<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;">- Jó
napot kívánok!<br />
<br />
A kis unokám szülei nem tudtak eljönni. Én jöttem helyettük. Hová lehet ülni?
Jó. Bocsánat, nem menne kissé odébb? Kevés a hely. Na nem azért, mintha maga
olyan kövér volna, hanem kicsi a pad. Hopp ez mi volt? Ez az ön kalapja? Jó, de
alatta mi volt? Miért oda teszi ezt a hambu .. izét? Ez már nem lesz kalap
többet. Legközelebb ne tegyen az ételbe ennyi paradicsomot. Veszélyes. Savat
csinál. Hiába, a mai termékek valahogy nem bírják a gyűrődést. Mint ez a kalap
sem. Nem csoda. Egyre kevesebb a szakmunka. Tényleg! Mit is tanítanak ebben az
osztályban a gyerekeknek? Nem magyar tetszik lenni? Akkor miért beszél ilyen
furcsán? Ilyen szakmát nem ismerek. Mit gyártanak ezek a mená…micsodák? Értem.
Illetve, nem értem. Mit pisszeg? Majd elhallgatok, ha bejön a tanár. Már itt
van? Hol? Az a nyikhaj? Szépen vagyunk! Jó, jó! Látom, hogy öltöny nyakkendő,
de a haja! Nem ragad bele a fésű? Férfi létére ilyen frizurát! Azt mondja, az a
lényeg, hogy szeresse a gyerekeket? Nem tudom! Attól függ, hogyan gondolja? Ma
már korábban érnek a lányok. Nagy a kísértés.<br />
<br />
Mit is mondott éppen ez a … tanár? Miket kell behozni az iskolába? Egy szavát
sem értem. Nem lehet, hogy részeg? Csak a szag miatt gondoltam. Ez parfüm? Na,
de ennyi? És egy férfin? De, hát ez olyan nyomjelzős, mint a sógorom
szilvapálinkája! Szerintem inkább borotválkozáskor magára rántotta a
piperepolcot. Van ilyen. Otthon nekem is a deszkába vert szögön lóg a kéztörlő.
Régi fürdőszobám van, na! Örvendek. Hapsi. Az előbb azt mondta, Szaniter.
Gondoltam én is bemutatkozom.<br />
<br />
Jó, hogy kicsit odébb csusszant. Most már kényelmesebben ülök. Megnézhetem, mit
írt le eddig? Hátha abból jobban értem, mi is kell a gyereknek. Elnézést doktor
úr. Nem diktálná inkább? Nem doktor? Pedig eddig csak recepteken láttam ilyen …
betűket. Nem nekem kellett a recept. Dehogy! Nem is emlékszem, mikor látott
orvos utoljára. Nem azért! A memóriám még tiszta. Én például tegnap is láttam a
háziorvosom. Csak ő nem látott engem. Vak. Illetve, csökkentlátó. Még
praktizál. Igen, mert nincs utánpótlás. Illetve van, de mind kimegy. Nem úgy!
Kijjebb. Annyira nem.<br />
<br />
Én egészséges vagyok. Még dolgozom. Átadnám a stafétát, de mire odaérek, mindig
odébb viszik a korhatárt. Lassan olyan messze lesz, hogy a temető lesz
közelebb. Hetente kijárok oda sétálni. Szokom a környezetet. Előbb a nyugdíj?
Ne haragudjon, de biztos nem külföldi maga? Úgy látom, nem otthonos ebben a
témában. Meséljek? Akkor is elmesélem. Tegnap a munkahelyen történt. Jenő
barátom megterített a satupadon reggelihez. Már a kávét ittuk, amikor láttuk,
hogy még mindig ott ül. Előtte a szalonna. Érintetlen. Közben jött a Lomháné, a
takarítónő … nem! Ő már rég nem érintetlen. Illetve … özvegy. Na, de nem ez a
lényeg! Most mit lökdös? Akkor nem mondom el!<br />
<br />
Tényleg nem segít? Diktálja már le azt a listát nekem. Uram Isten! Milyen
hosszú! Ilyen csóró ez az iskola? Ennyi mindent hozni kell? Jó. Írom már. Az
mi? Az a … mindegy! A lényeg, hogy sok papír. Apropó! Egy vállalkozó
ismerősömnél láttam egy csomó megmaradt szórólapot. Ilyen konzultációs levelek
… vagy mik. Annak a másik fele üres. Azt fel lehetne használni. Nem? Kidobni?!
Micsoda pazarlás! Pedig mennyire odavannak azzal az újrahasznosítással.
Mondjuk, keménypapír. Kissé kellemetlenül dörzsölne.<br />
Na persze! Szemeteljünk szelektíven, vagy valami ilyesmi a jelmondat manapság.
Gyerekkoromban úgy tanítottak, sehogy sem szabad. Mondjuk, akkoriban kevesebb
volt a szemét. A kuka viszont sokkal több. És nem kellett fizetni azért, hogy
elhordják. Most fizetünk. Mindenért. Azért is, hogy elhordják. Mármint a
szemetet.<br />
<br />
Maga egészen szimpatikus lett nekem. Főleg, amikor nem néz rám. Olyankor sokkal
értelmesebbnek tűnik. Van valami a szemében. Ne piszkálja! Nem úgy értettem! Ki
tudja, mi minden tapadt a kezére. Eddig. Még elfertőződik a végén, és akkor
majd nem lát rendesen. Most meg mi baja? Mit sértődik itt? Gondolja csak végig.
Reggeltől estig mi mindenhez hozzányúl az ember! Látom, a szülők készülődnek.
Ennyi volt? Elég gyorsan ment. Pedig még csak nemrég ültünk be ide. Látja ez a
bajom. Mi lesz, ha a tanórákat is így megrövidítik? Esetleg meg sem tartják
mind? Mit fognak tanulni a gyerekek? És mennyit? Most hová siet? Na, ez az!
Mindig a rohanás! A szendvicsét nem viszi? Vagy mi is ez? Nincs baja. Csak laposabb
lett. Mondja már! Úgyis nagyon magas volt. Legfeljebb könnyebben át tudja majd
harapni. Ha nem, hát nem!<br />
<br />
- A viszontlátásra!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-37072712430867359812013-11-17T01:03:00.002+01:002013-11-17T01:03:09.776+01:00Hapsi-bácsi tavasza<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11pt;">- Jó napot kívánok!<br />
<br />
Szép napunk van, kedves szomszéd. Csak a tavasz várat még magára. Nem. Nem
magára. Nem hall engem? Játszik? Abban a kis vacak mobiltelefonban az is elfér?
Nekem a telefonom csak azért van, hogy fel tudjanak hívni. Sosem veszem fel,
mert utálom, ha zavarnak. Azt sem tudom, mire képes a telefonom. Lehet, de
nekem nagyon megfelel a régi ébresztőm. Bár sokszor hangos, viszont pontos. Nem
csörög. Kiabál. Régen csörgött, mikor diszkóba jártunk, mint ifjú házasok. Szép
emlékek! Akkor nem akartam felébredni, most meg már minek? Fiatal koromban nem
értettem, miért alszanak olyan keveset az idősebbek? Ma már tudom. Nem az
alvásigényük csökkent. Csak nem szeretnek sokáig az ágyban tartózkodni.
Legalábbis, én már így vagyok vele. A fotelban is lehet aludni.<br />
<br />
A többfunkciós dolgokat utálom. Ma már olyan bigyókat gyártanak, olyan …
szóval, mindent lehet használni mindenre. Láttam. Tegnap, mikor átmentem a
falszomszédomhoz, valami vékony fémlap volt a kezében. Közelebb léptem, hogy
jobban lássam. Mobiltelefonnal szeletelte a kenyeret. Utána egy még kisebb, és
vékonyabb fémmel belenyúlt a vajas dobozba, és megkente a kenyeret. Azt mondta
pendrájv. Mondtam neki, jó az, de csak, ha nem növényi eredetű. A felettünk
lakó, pedig a legújabb telefonjával készíti a saját filmsorozatát. Nem pornó.
Porhó a címe. Tavasszal majd egybeolvad és nagyfilm lesz belőle.<br />
<br />
Tegnap beszélgettem egy fehér kabátos fazonnal. Annyi mindent mondtam neki,
hogy elolvadt a szavaimtól. Szeretem a havat, mert látom az emberek lábnyomát.
Látom, merre haladnak. Még a lopakodó emberekét is. Nincs pardon. Nem lehet
elbújni. Terepszínű ruhában sem. Ha csak nem fehér az is, de akkor viszont
nincs baj. Nem a fehértől félek, hanem ha fagy, mert akkor csúszik. A jég nem
tesz különbséget. Ahhoz túl hideg, illetve, nagyon síkos. Tegnap is itt
fordulok be a sarkon, amikor látom, egy fiatalember hadonászik. Elkaptam,
nehogy elessen, hiszen járt szegénynek keze-lába. A haverjai majdnem megvertek.
Kiderült, hogy break-versenyt rendeztek.<br />
<br />
Jó, hogy nem jön még a tavasz. Ha eltűnik a fehér, minden gaz előbújik.
Egyébként utálom a napfényt is. A haszonnövény kókad tőle, a gyom meg virul.
Minden csupa zöld boldogság. Pedig a fehér a béke jelképe. A béka a zöld. A
békát azóta rühellem, mióta olvastam azt az idióta mesét róla. Hiába csókoltam
meg egyet gyerekkoromban. Nem változott királylánnyá. Ezt a békát nem tudom
lenyelni. Majd a gólya, de az csak tavasszal jön. Most akkor mégis szeressem a
tavaszt? Már nem tudom, melyik oldalra álljak. Tavasz, vagy tél? Fehér, vagy
zöld? Bal vagy jobb? Mindegy. Ha bizonytalan az ember, vagy nem tudja, mit
akar, akkor menjen tüntetni. Ott annyi mindent megtudhat. Ha majd megérkezik a
tavasz, elmegyek tüntetni az állatkertbe. A táblámra meg felírom, hogy:<br />
<br />
Olvad a hó, nagyon laza,<br />
Jegesmedve, húzzál haza!<br />
<br />
- A viszont látásra!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-51874769858310835402013-11-17T01:02:00.000+01:002013-11-17T01:02:01.248+01:00Hapsi-bácsi tudja<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt kívánok!<br /><br />
Mi történt kedves szomszéd? Azért kérdezem, mert korán reggel van, és maga
mosolyog. Ja, értem! Arcidegzsába. Miért pont akkor, amikor jó kedvű volt?
Szóval, vicsorgott. Az más. Már gyanakodtam. Válság van. Ilyenkor feltűnő a
vidám ember. Azért majd csak lesz valahogy. Eddig is volt. Például, mit szól
hozzá? Adócsökkentést ígértek. És tényleg! Egyszerre kettőt is megszüntetnek.
Na és, ha rádió? Maga már semminek sem tud örülni? Energiatakarékosság.
Kevesebbet kapcsoljuk majd be. A munkáltató örülni fog. Persze, mert a
műhelyben állandóan azt hallgattuk. Azért én sajnálom a főnökünket. Rengeteg a
baja, és nagy a nyomás fentről. Szegény ember, már alig tud járni. Ezért nekünk
is alig jár valami. Hogy mégis tudjon menni, lecserélte az autóját. Dehogy
havibérletre! Másikra.<br />
<br />
Szóval sajnálom őt. Az a sok rendelet. Újabb kiadások az állam felé. Itt van
például ez a reharbarác … rebahác … restabilác … na mindegy! Tehát, megemelték
azt a hozzájárulást ehhez a rehabaciizéhez. Majdnem a tízszeresét kell ezentúl
fizetnie a főnökömnek, az állam felé, hacsak nem talál a dolgozói között kellő
létszámban olyan alkalmazottat, aki nem százas. Nem lesz nehéz dolga. Aki ma
dolgozik, az biztos, hogy nem az.<br />
<br />
Na, de nem is ez a lényeg. Hogy biztosan meg legyen a létszám, sorsot húztunk.
Holnap az Imre bácsi, meg a Ferkó gyerek mennek az orvoshoz. Igen. Sebészhez
is. A cég fizeti. Imre bácsi még örül is neki. Mondta, hogy úgysem volt pénze a
jobb lábát rendbe tenni. Az utóbbi időben már alig bírta húzni. Ferkó gyerek
mondta neki, hogy visszafelé már ne is húzza. Hagyja csak ott. Nem lesznek
együtt, mert a Ferkó valami mentholhiénához megy. Eddig azt hittem, csak a
szájszag ellen jó a menthol, de ezek szerint az agyra is hat. Viszont ezt nem értem.
Ha felfrissítik a gyerek agyát, akkor javulhat az állapota. Pedig most
bármelyik orvos papírt adna róla, hogy nem normális. Akár hátszélben, hat
kilométerről is.<br />
<br />
Kellett nekünk ugye az unió. Mennek kifelé már a szakemberek is. Nem hallotta?
Nincs már magyar parkőr. De lehet, hogy virágkötő. Német lapban olvastam, és
már sokat felejtettem a nyelvből. Dehogy tanultam németül! Mondom, csak sokat
felejtettem! Az is lehet, hogy városgondnok. Tudja, aki a leveleket intézi.
Nem, nem írja. Írtja. A falevelekre gondoltam. Maga nagyon tájékozatlan. De ha
tovább hadonászik felém, akkor sem jut eszembe ennek a szakmának a neve. Ja?
Csak megszédült? Akkor pedig ne jöjjön közelebb. Lehet, hogy elkapott valami
vírust. Nekem ne adjon belőle. Inkább az ezresemet adja vissza, amit a múltkor
kért tőlem. Mi az, hogy csak ötszáz? És a késedelmi kamat? Tudom, hogy csak
holnapra ígérte, de én holnaptól egy hétig nem leszek itthon. Miért, miért?
Akkor hogyan kérhetnék késedelmi kamatot, ha időben visszaadja? Látom, nem egy
bankár típus!<br />
<br />
Mondtam, hogy ne jöjjön közelebb! Nem oltattam be magam. Mi vagyok én? Kutya?
Egyébként, pedig nem vagyok fajtiszta. Az oltásokat csak azok szokták kapni.
Mármint a fajtiszta kutyák. Ugyan! A többi a maradékot kapja, vagy a kísérleti
szérumot, de ne beszéljünk erről. Nem szeretem az állatokat.<br />
<br />
Ha akarja elárulok egy titkot, hogy mitől vagyok mindig egészséges. Időnként
elmegyek a házi orvosomhoz. Dehogy gyógyít meg! Nem azért! Figyeljen! Először
is, bemegyek a rendelő várótermébe. Figyelek, hogy kinek mi a panasza? Amikor
sorra kerülök, ezeket mind elmondom az orvosomnak. És pontosan az ellenkezőjét
teszem annak, amit tanácsol. Na? Mit szól?<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Tudja miből jöttem rá, hogy ezt kell tenni? Az unokaöcsémnek
az orvos azt tanácsolta, hogy szokjon le a dohányzásról, és az italról. Viszont
ő sohasem ivott, és nem is cigarettázott. Szegénynek rá kellett szoknia, hogy
leszokhasson róla. Mit meg nem tesz az ember az egészségért. Nem. Nem halt meg.
Most megyek hozzá látogatóba. Elvonókúrán van, tehát még előfordulhat, hogy
egészséges lesz. Na, megyek, mert jön a buszom, és előtte még be kell ugranom a
vegyes boltba, hogy vigyek neki egy kis szíverősítőt, meg füstölni valót. A
kórházi büfében nem adnak ilyesmit.<br />
<br />
- Viszontlátásra!</div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-58449003683891624202013-11-17T01:00:00.004+01:002013-11-17T01:00:40.607+01:00Hapsi-bácsi nagyon vidéken<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11pt;">- Jó reggelt kívánok!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana; font-size: 11.0pt;">
<br />
Eljöttem a nagynénémhez kicsit üdülni ide vidékre. Gondoltam, megismerkedem a
szomszédokkal. Ezért keltem ilyen korán. Tíz óra? Mondom én, hogy korán van!
Messze még az ebéd! Nem kávézunk együtt? Tessék? Miért ne menjek közelebb?
Csapdákat állított? Miért? Ki maga? Rambó? Mondjuk, eléggé össze van szabdalva.
Nem mondták még magának, hogy ha metszőollóval a díszsövényt nyírja, ne a
kerítés túloldalát figyelje? Gyanakodik? Mire? Kire? Ugyan már! Hol él maga? Tudja,
hogy milyen évet írunk? Akkor nem értem önt.<br />
<br />
Miért nem közeledik a szomszédokhoz? Na, nem annyira gondoltam. A három lépést
azért, ha lehetne … Dehogy! Cseppet sem ijesztő látvány. Csak, hát … ez a szag.
Nem kellene gyakrabban fürödnie? Úgy hallottam, errefelé elég sűrűn esik az
eső. Csak kiáll a kertbe egy darab szappannal … még spórolhat is. Ja, hogy a
szomszédasszony is úgy fürdik! Akkor már értem a sebeket. És azt is, hogy miért
van annyira megnyírva a sövény. Díszcserje szobrászat. Ez jutott eszembe,
amikor megláttam a kertjét. Mit mondjak? Eléggé avantgárd. Bár némelyik bokor,
mintha állatot formázva! Vagy testrészt.<br />
<br />
Kellemes a levegő. Csak az éjjel valaki nejlont, vagy gumit égetett itt. Nem
érezte? Elnézést. Most látom csak, hogy nincs is magának orra. Háborús
sebesülés? Nem? Kocsmai? Az a rosszabb. De akkor mi az a borzasztóan hosszú izé
ott a bajusza felett? Nahát! Annyi maradt az orrából? Szerintem, ne sajnálja.
Cyrano is aratott a nőknél. Miért nem próbálkozik? Szóval mégis próbálkozik. Mivel?
Feljelentés? Ilyet még nem hallottam. Új divat? És bejön? Ahá! Ők mennek be.
Illetve el. Az idézés miatt. És maga elmegy? Ettől? Végül is, ízlések és
pofonok. Jó, jó! Ne hadonásszon felém! A pofonokat nem úgy gondoltam.<br />
<br />
Nem korai még, hogy magának kissé pálinkaszagú a lehelete? Menő egy község
lehet, ha a csapszék ilyen korán nyit. Be sem zár? Non stop? Tehát csak kopogni
kell a redőnyön? Praktikus.<br />
<br />
Mit akar? Nem tudom. A nénémnek szerintem nincsen borospincéje. Másmilyen
pincéje sincs. Hiába akarja megnézni! Ha inni akar, ne pincézzen! Ha pincézik,
ne akarjon inni. Veszélyes. Tavaly a sógorom, amikor kirándult a Lővérekhez,
vagy nővérekhez? Mindegy! Ilyen pincéket keresett, meg … izé … katagombákat.
Kapott is valamelyik nőszemélytől.<br />
<br />
Figyelmeztetem, hogy nagyon közel jött! Tessék kissé hátrébb. Köszönöm. Ne
mondja! Nekem nincs is autóm. Nem én álltam a maga kerítése mellé. Csak
befordultam a bejáróba, amíg a néném kinyitotta a kaput. Hogy, hogy mivel?
Mondtam, hogy nincs autóm. Mikrobuszom van. Nagy a család. Dehogy! Őket nem
engedem beülni, de attól még lehet mikrobuszom. Telik rá, na! Magának is jobban
menne anyagilag, ha nem jelentgetne állandóan fel mindenkit. Drágák az
illetékbélyegek.<br />
<br />
Miért nem próbál kedvesebb lenni a környezetéhez? Akár a közvetlen
környezetéhez is? Például hátul az ól közelében! Borzalmas, hogy miket össze
szenvednek, hangoskodnak magánál az állatok. Egész éjjel hallottam. Kinn volt
náluk? Vagy mi? Egy állattal kevesebb, vagy több, mit számít az?<br />
<br />
Jellemző! Legjobb védekezés a támadás. Én próbálok magának segíteni, hogy jobb
legyen a napja, erre maga? Letámad, hogy letapostam a kinti virágágyását. Ez
nem igaz. Ki sem szálltam a buszból, ergo! Nem taposhattam le. Ugyan már! Maga
szerint mit lehet látni abban a két nyamvadt visszapillantó tükörben? Az igaz!
Láttam, amikor hadonászott, de azt hittem csak integet. Köszönésképpen. Most
őszintén! Magának ez jó? Jó magának!<br />
<br />
Mit szólna hozzá, ha mától barátok lennénk? Ne idegesítsen! Dehogy akarom
megtéríteni! Nem azt mondtam, hogy papok! Papolhatok én önnek estig is!<br />
Erről jut eszembe! Milyen programok vannak itt estefelé? Aha! Máris otthon
érzem magam. Nem drága a sör? Értem. És a bor? Baráti kedvezmény? Milyen
csatornák jönnek a televízióban? Az mind? Remek. Azt hiszem, inkább hazautazom.<br />
<br />
A viszontlátásra!<o:p></o:p></span></div>
hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-57575473868415394232012-01-01T19:52:00.003+01:002012-01-06T01:53:18.056+01:00Hapsi-bácsi az új évben<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju7G_DurYRZ2ydCLgemH2k3Vx9V5a9kl_Uh0B5jXoljbE3pBir16Z6SaCzrsYkpHgG2yCHm8jcD2VVTAQbuViUg-3eSRMEKhgnNdgvANF0Bh-WUYxnph5Zi3UP6EpRQp-NyfIFbV_sjaI/s1600/Hapsibu%25C3%25A9k.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 169px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju7G_DurYRZ2ydCLgemH2k3Vx9V5a9kl_Uh0B5jXoljbE3pBir16Z6SaCzrsYkpHgG2yCHm8jcD2VVTAQbuViUg-3eSRMEKhgnNdgvANF0Bh-WUYxnph5Zi3UP6EpRQp-NyfIFbV_sjaI/s200/Hapsibu%25C3%25A9k.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5694315675846252642" border="0" /></a><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoBodyText">- Jó napot, szomszéd!</p> <p class="MsoBodyText">De jó, hogy újra lát engem! Meggyógyult már a szeme? Melyik, melyik? A napokban vettem észre, hogy be van dagadva a bal. Ez azután volt, amikor olyan későn tetszett hazaérni a munkahelyi szilveszteri buliról. Most már jobb? Értem. Jobb nem is beszélni róla. A kedves felesége jobbkezes, nem? Akkor érthető, miért a bal. Van, akinek a bal ügyesebb, mint a jobb. Neki mindkettő. Hordjon napszemüveget. Na és, ha tél van? Jó az hóvakság ellen is.</p> <p class="MsoBodyText">Most miért néz rám ilyen ferde szemmel? Biztos kínai kifőzdében volt a buli. Igen? Ügyesek azok a népek. A többi is. Mind itt ügyeskedik. A magyar nyelvvel azért van bajuk. Persze, nem csak nekik.</p> <p class="MsoBodyText">Apropó, kipróbálta a receptjeimet? Kár. Pedig<span style="mso-spacerun:yes"> </span>nemsokára lesz egy újabb, csak még kísérleti stádiumban van. Viszont az a baj, hogy egyre messzebb kell mennem alanyért. A környéken feltűnően fogynak a kutyusok. Nem olyanok, mint a macskák. Azoknak kilenc életük van. Csak mind rövid.</p> <p class="MsoBodyText">Lassan magamon kísérletezem, mint valami tudós. De még élek. Igazából valami húsos tésztafélén gondolkodom. Teljesen egyéni tálalásban. Nem az étel lenne egyéni! Mondom, hogy a tálalás! Például, ha egy lapáttal rakunk a tányérra belőle, akkor hívhatnánk milánói makaróninak. Ha kettővel, akkor bolognai tésztának. Ha hárommal, akkor magyaros metéltnek. Elvégre, három a magyar. Igazam van? Ne legyen tudatlan! Négy nem fér rá egy tányérra. Miből? Nem mindegy? A lényeg a tészta.</p> <p class="MsoBodyText">Nehéz a felfogása ma, kedves szomszéd, pedig<span style="mso-spacerun:yes"> </span>reménykedtem benne, hogy ott, a Balaton közelében nyithatunk egy közös éttermet. Lehet, hogy mi is ügyeskedhetünk. Van egy mesterszakács barátom, két felszolgáló haverom, egy kidobónémber ismerősöm. Igen, elég közeli ismerős. Már hogyne ismerné maga is! Nézze csak meg a saját szemével, illetve a saját szemét! A múltkor is láttam, micsoda sodró lendülettel ment maga felé, vagy csak sodró fával? Szinte szállni látszott. Mindenesetre, engem levett a lábamról, ahogyan önt is.</p> <p class="MsoBodyText">Azt mondja, külföldön kellene próbálkozni? Igaza lehet. Odakinn nem is lenne gond a nyelvvel. Szinte mindenhol van magyar. Itthon annál kevesebb. Sírva vigadunk. Vigadva viszont nem sírunk. Sírás nélkül adunk oda mindent. Birka türelmünk van, de egyesek szerint a türelem már elfogyott. Akkor mink van még?<br />Én mégis itthon szeretnék próbálkozni. Valami ideköt. Család? Köszönöm jól van. Ja, hogy az köt ide? Dehogy! Nem. Illetve, dehogynem.</p> <p class="MsoBodyText">A reklámot kellene megoldani még. Az a baj, az oszlopokra ki van ragasztva, hogy tilos kiragasztani. Mint ahogyan a gyep közepén a tábla. Fűre lépni tilos! Nem tudja, hogyan került oda? Képzelje el, én tudom. Aktiválták a gerelyvető olimpikonjainkat. De ez már régen volt. Ma már mindent szabad. Legalábbis fűre lépni biztosan. Nem látom a táblákat.</p> <p class="MsoBodyText">Persze, voltam már szemészeten, de ott azt mondták, hogy nincs baj a szememmel. Akkor miért nem látom a tiltó rendelkezéseket? Illetve, ha igen, akkor miért csak én látom? Én, a kisember, az apró betűs. Nekem látnom kell! Kötelező! Különben büntetnek.</p> <p class="MsoBodyText">A vétségekért fizetni kell. A bűnért ráérünk Isten előtt elszámolni. Csak nehogy elszámoljuk magunkat. Én jó matekos voltam mindig, csak a tanárnő nem értett a matekhoz. Neki vagy a végeredményem nem tetszett, vagy a megoldásom. Nekem ma már egyre kevésbé tetszenek a megoldások. A végeredmények meg pláne nem. Matekból persze.</p> <p class="MsoBodyText">Humánus vagyok. Azokkal a tárgyakkal sosem volt bajom. A fogalmakkal annál inkább. Kronológiából viszont verhetetlen vagyok. Minden évszám itt van a fejemben. Nullától kétezer-tizenkettőig. Csak nem tudom összekötni az eseményekkel. Leginkább azért nem, mert az adott évszámhoz mindig változik az esemény megnevezése. Hogy mi volt a nulla előtt? Mit tudom én! Ki tudja? Akkor nem számított az idő. Illetve, mi emberek nem számoltuk. Ma annál többet számolunk. Az idővel. Na ezért fontosabb a matek.</p> <p class="MsoBodyText">Ne jöjjön nekem a percdíjakkal. Ki beszélt itt arról? Legfeljebb a telefonba beszélünk. Percekig, de azt nem díjazom. De. Van mobiltelefonom, csak nem veszem fel, ha idegen számról hívnak. Minek nekem akkor a telefon? Azért, hogy elérjenek.</p> <p class="MsoBodyText">Mi van szomszéd? Elaludt? Itt előttem állva? Kicsit a falnak dől, és máris behunyja a szemét? Na, ott még nem tartunk. Szerencsére. Fáradt? Akkor csak csukja be nyugodtan. Én megyek tovább. Nyitott szemmel.</p> <p class="MsoBodyText">A viszontlátásra!</p>hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-91531431957233136542012-01-01T19:33:00.001+01:002012-01-01T19:37:30.853+01:00Hapsi-bácsi szilvesztere<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdCFASTjqUOaoJwFOaEhiwoO-GULHRKKP39YbVrCuQ8Hh48rQXWNlAV64PyH-6NURkWHlxxtdgqIqhf11tf0i5nOJufWtetVKVZOEi-NiuYxbx04ncxs-YYsJ3ll1EI3pbJI_hMKo57vc/s1600/Hapsi+b%25C3%25A1csi+szilveszter.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdCFASTjqUOaoJwFOaEhiwoO-GULHRKKP39YbVrCuQ8Hh48rQXWNlAV64PyH-6NURkWHlxxtdgqIqhf11tf0i5nOJufWtetVKVZOEi-NiuYxbx04ncxs-YYsJ3ll1EI3pbJI_hMKo57vc/s200/Hapsi+b%25C3%25A1csi+szilveszter.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5692734361468050066" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">- Jó estét! Lejöttem ide az ivóba. Nem tudok aludni. Kellett nekem kocsma fölé költözni. Mi van? Szilveszter este? Na és? Nem zavarom az urat. Mit szokott előadni? Nem előadó? Furcsa is lett volna egy kocsmában, de akkor ki az a Szilveszter? Eltünteti az évet? És másikat ad? Akkor bűvész! Eltüntethetne tőlem is pár évet. Nem az utolsókat, csak ami nem tetszett.</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Mit lehet itt inni? Azokat nem ismerem, valami Magyar innivaló nincs? Jó öreg cseresznyepálinka, az jöhet. Régen nem ittam. Óvatosan töltse. Na ne annyira! Ez jólesett. Tudom, nem gyermelyi, de kérek még. Később akkor is töltsön, ha csak rámutatok a pohárra. Nem biztos, hogy beszélni is tudok majd. </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Kik vannak itt? Ők sem tudnak aludni? Hoppá, alacsonyan repülnek a korsók. Havazni fog. Vagy csak kitörni a fog. Kitörő örömmel ölelgetik egymást. Boldog mosollyal, piros arccal. Vicsorognak? Ja, ezek verekednek? Akkor miért nem ütnek? Érthető. Annyi italtól már én sem tudnék. Ölelgetni meg pláne nem. Ezért nem megyek ittasan nőhöz. Nejemhez meg nem merek. </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Mi van? Összebeszélt az asszonnyal, hogy nem tölt? Ez megint jólesett. Messzire is gurult a pohár. Ugyan, ne mondja, hogy attól esett el a vendég, mert rálépett! Egy felespohár nem lehet ilyen hatékony. A sörösüveg! Az igen! Látja ott a sarokban azt az illetőt? Fejbe verte a sör. Szó szerint. A haverja fogta a nyakát. Az üvegnek is. </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Azt hiszem, kísérőt is kellene innom. Egyedül nem jutok semmire. Ha én csinálok valamit, akkor azt alaposan. Aludni nem tudok. Itt pedig csak inni lehet. Akkor szeretnék alaposan. Nem akarok én rugdosódni! Hová gondol? Nem szoktam én olyat. Na jó! Néha igen, de csak kicsit, és sosem fejbe. Amikor szakad a cérna. Bár kötélből vannak az idegeim, csak már nem bírom idegekkel a kötelekeleket. Bocsánat, kötelékeleket. Na, ma ezt nem bogozom ki!</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Mit ajánl kísérőnek? Nőt ne! Mondtam már. Bizonyos mennyiség után hasonlatos vagyok egy bronzszoborhoz. Se menni, se ölelni. Dőlni is csak segítséggel. Viszont, ha állni hagynak, jól mutatok akár a főtéren. Vagy a sarokban. Dísznek. </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Sosem iszunk, pajtikám? Ha már itt vagyok. Tényleg, hol vagyok? Ennyi vendég nem szokott nálam lenni. Így év végén sem. Csak töltsön nyugodtan. Magának is. Én már nem tudom kiszolgálni. Közeledik a szoborszindróma. Ezt a szót egy szakkönyvben olvastam. Valami Dr. Robin Cook írta. Az sok szindrómát ismer. Nem lennék a betege. Sok a könyvében a hulla.</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Látom emelkedett a hangulat. Mint a gyomrom is az imént. Nincs magánál egy nejlonzacskó? Kimenni? Bár tudnék. Hoznom kellett volna még egy pár cipőt. Hideg a tenyeremnek a padló.</span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">Lovon mégsem mehetek haza. Nem is tudok lovagolni. Kutyagolni igen. Akkor felveszem a kutyapózt, de nem félreérteni ám! Csak elindulok haza. </span></p> <p class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">A viszontlátásra!</span></p>hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-10497272592681993292011-08-20T22:22:00.004+02:002011-08-20T22:28:12.149+02:00Hapsi-bácsi lazít<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5wNKV1RGqXT9aKKTnZIGbgulF6L_G4qyQFBu9msxYvM5DdzkqL8JY0W2T7YCiV4bgnbOpDOJwhx0o9fkaibIZCZ2HumpNj6G3gRC3egFZN0bTg9u5id8YR0ZG6DIxRbM7aJMWC_X3600/s1600/H-b+laz%25C3%25ADt.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5wNKV1RGqXT9aKKTnZIGbgulF6L_G4qyQFBu9msxYvM5DdzkqL8JY0W2T7YCiV4bgnbOpDOJwhx0o9fkaibIZCZ2HumpNj6G3gRC3egFZN0bTg9u5id8YR0ZG6DIxRbM7aJMWC_X3600/s200/H-b+laz%25C3%25ADt.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5643036785692459202" border="0" /></a>
<br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">- Jó napot kívánok!
<br />
<br />Szép idő van. Látom, szétnyitotta a székeket, asztalokat a kerthelyiségben. Vendégeket miért nem rakodott ki hozzájuk? Honnan, honnan! Átszalad ide szembe a sz.xshopba, vesz néhány ilyen felfújható ... szóval azt, és kész. Talán a forgalom is fellendülne. Dehogynem! Messziről úgy nézne ki, mintha itt lazítana a helyi női futballcsapat. Nem szabad olyan keményre fújni, akkor stimmel.
<br />Hogyne! Fogyasztok is. Például a pénztárcámat. Egy korsó sört kérek. Milyen kísérőt? Nem szoktam keverni az alkoholt. Azért kértem korsóval, és nem pohárral. Eddig is korsóval ittam. Úgy döntöttem, ma lazítok kicsit, és nem dolgozom. Igaz, máskor sem szoktam, csak akkor nem jelentem ki ilyen konkrétan.
<br />
<br />Gyér a forgalom. Mindenki dolgozik? Ugyan kérem! Az embereknek csak kisebb része robotol gyárban. A többség mozgásban van. Én is dolgoztam olyan helyen. Jártuk a várost. Ilyen szabadtéri dobozokat javítottunk. Mit tudom én, milyeneket? Nem mertem én egyikhez sem hozzányúlni! Szóval, egész nap mentünk a műhelykocsival. Az volt az érdekes benne, hogy a legtöbb doboz kocsma közelében volt. Be kellett mennünk megkérdezni, hogy nem szokott-e szikrázni, zümmögni, meg ilyenek. Kitől kérdeztük volna mástól? A csapos egész nap az ablakon bámult kifelé. Mint maga is. Szóval, rálátása volt. Ma már nem lehet munka közben inni? Ezt komolyan gondolja? Kérem. Lehetni lehet, csak nem szabad. Nagy különbség! Például lopni sem szabad. Na, ugye!
<br />
<br />A múltkor sétálok az utcán, egyszer csak leülök egy padra, mert elfáradtam. Persze, bemehettem volna a "csöcsösbe" is, de ott már ismernek. Ahogy ülök a padon, látom, megérkezik a hibaelhárító csapat. Nem a dobozhoz. A csatornához. Elég hamar lekapták a fedelet. Nem szivárgott semmi, de valami miatt sürgősen le kellett menniük. Illetve, csak az egyiküknek. Feltűnő volt, hogy amint feljött, máris ment le a másik. Azután megint helyet cseréltek. Kis idő után már nem ment olyan gyorsan a művelet. Azt hittem, elfáradtak, de azután az egyikük odajött hozzám tüzet kérni. Mit mondjak? Másodpercek alatt berúgtam a leheletétől. Nem csoda, ha ennyi gondot okoz az ittas vezetés. Speciel most nem a sofőrökre gondoltam. Higgye el, vannak olyan helyek, ahol munka közben lehet inni.
<br />Na, ezért nincs itt forgalom. Amúgy meg, nagyon szem előtt van itt az ember. Ha esetleg befuttatná vadszőlővel a kerthelyiséget, vagy valami ilyesmi. Nemrég cseréltek berendezést? Az nem ér semmit. Talán, ha magát cserélik le. Dehogynem! Látná csak, milyen morcosan néz most is.
<br />
<br />Nincs valami jó ételreceptje? Szabadságon vagyok, és készítenem kellene valamit ebédre. Könyvből? Az nem működik. Megnéztem, de mindegyik receptben úgy kezdődnek a mondatok, hogy "vegyen egy ..." hát hol van az embernek annyi mindenre pénze? Abból kell gazdálkodni, ami van. Ezt persze nem ártana máshol is betartani. Nem lehet mindenért a szomszédba rohangálni. Mondom, hogy nem lehet! Próbáltam. Akkor fogott gyanút a szomszédasszonyom, amikor az olaj, só, hagyma mellé egy kis krumpliért is becsöngettem hozzá.
<br />Egyébként, elavultak azok a receptek. Szegény unokahúgom is sokat sír miattuk. Valamikor nagyon finom süteményeket készített. A pogácsája például az egész falujukban elhíresült. Az utóbbi években azonban már az sem sikerül neki. Nem azért. Nem öreg még. Mondom, hogy a húgom. Nézzen rám! Hol vagyok én öreg? Ja, igen. De ott direkt rájátszom. Szóval, én megfejtettem a titkot. A pogácsába pontosan egy pohár tejföl kell. Akkor lesz az igazi. Igen ám, de régen egy pohárban öt deci tejföl volt. Most mit nem ért? Hol kap ma már ilyet az ember?
<br />
<br />Na, töltsön még egy korsóval, mert én szomjan halok, maga meg éhen! Miért ártana? Egyre több dologról derül ki, hogy az emberi szervezetnek szüksége van rá. Kezdenek az orvosok is belátóbbak lenni. De az is lehet, hogy csak ritkábban jártak az órákra egyetemista korukban, mint a régiek. Nem attól káros az alkohol, hogy megisszák, hanem attól, hogy ki issza meg.
<br />Például, ha én megiszok néhány pohárral, esetleg lefekszem aludni. Viszont, ha az alattunk lakó iszik ... Nem az van neki, hanem valami játékautomatás vállalkozása. A feleségének meg monoklija. A gyerekek hasonlítanak is rá. Az anyjukra ütöttek. Az apa meg rájuk.
<br />
<br />Látom, itt is vannak játékgépek. Régebben csak flipperek voltak, de én azokkal sem próbáltam játszani. Volt jobb helye is annak a kétforintosnak. Most már nincs. Kétforintos. Jobb hely? Az talán még akad. Állítólag olyan a környezetünk, amilyenné magunk alakítjuk. Nem tudom, hogy ez fordítva is működik-e? Mert, ha igen, akkor nem csodálkozom a sok költözködőn. Keresik a jobb környezetet. Hátha visszahat. Lehet, hogy ennek a csapszéknek is a költözködés tenne jót. Nem jó a környezete. Nem hiszi? Én csak tudom. Ismerem az összes lakót a környéken. Csupa nyugdíjas, tanár, bolti eladó, meg szalagmunkás. Nem járnak ilyen kiemelt vendéglátóhelyre. Illetve, járnának, de nem jutnak el ide, mert nem jut.
<br />
<br />Én is csak azért jöttem be, mert mint mondtam, lazítok kicsit. De már indulok is tovább. Jobban nem szabad lazítanom. A végén még megszokom, és akkor felborul az immunrendszerem. De igen! Van köze hozzá! Mert mi is az immunrendszer? A fizikai szervezet természetes védekezőképessége. Látott maga már olyat, hogy valaki ellazulva védekezett? Na, ugye!
<br />
<br />A viszontlátásra!</p> hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-27006549082053617192011-07-22T17:18:00.001+02:002011-07-22T17:21:12.893+02:00Hapsi-bácsi a multiban<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR-c0Y2xu8admOJkeP_2_WPZUaZW_yIglbVLhSyJI4QNpaPaO_j2izB8HbTgD5LbA7aZGIjTG20IqBeVdWGjDDOwWBRxYPJD4pENXuaR6zDUnzZCUzpXJXCHQVHdc1Yg5Xh-tiERfULEY/s1600/tesco.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR-c0Y2xu8admOJkeP_2_WPZUaZW_yIglbVLhSyJI4QNpaPaO_j2izB8HbTgD5LbA7aZGIjTG20IqBeVdWGjDDOwWBRxYPJD4pENXuaR6zDUnzZCUzpXJXCHQVHdc1Yg5Xh-tiERfULEY/s200/tesco.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632196621876063954" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p style="font-family: arial;" class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">- Ne tekerje már folyton odébb azt a gumiszalagot, kérem! Nem látja, hogy még pakolok? Aztán meg majd minden leesik meg szétgurul. Ha összetöri, én nem fogom ugyan kifizetni! Ez is micsoda találmány? Ez a sok korlát. Az ember nem tud így rendesen pakolni. Látja milyen nehezen érem el a kosártól a szalagot? Ha odébb tudnám tolni? De beállt az egyik kereke. Maguknál nincs kötelező szerviz? Meg karbantartó? Pedig láttam, hányféle járgányt használnak. Alig lehet tőlük elférni a sorok között. Nem is értem, miért nem éjjel rakodnak? Akkor nincs vásárló. Ja persze, olyankor maguk is alszanak. Meg kell, hogy valljam, nem látszik magán. Nincs valami jó színe. Nagyon piros. Vajon mitől?<br /><br />Milyen vonalkód nincs rajta? Ez így volt a polcon. Most hová viszi? Nekem ne hozzon másikat. Nekem ez kell! A többi össze van nyomorgatva. Nagyon sokáig kellett keresnem, mire ezt a szebbet kiválasztottam. Még meg is nyomkodtam mindet, mire a megfelelő keménységűt megtaláltam. Akkor nem viszem el, ha nem lehet így, most boldog? Gondoltam. A mosolya is olyan benyomást kelt bennem, mintha tavalyról maradt volna az arcán. Mint az előre csomagolt kiflik ott hátul. Most miért rángatózik a szája sarka? Ez itt bolti betegség? Vagy egymástól kapják el? A hentesüknek is van ilyen, pedig igazán hamar megtaláltuk együtt azt a szép darab körmöt. Én arról nem tehetek, hogy a legalján volt.</span> <span style="font-size:100%;"><br /><br />Az a pulóver, amiről most szedi le azt a műanyag micsodát, akciósan van hirdetve. Akkor miért annyi? Nem kell! Annyiért nem. Nem érdekel, hogyan teszi vissza a vacakot rá! Tőlem rá is hegesztheti. Nehogy már menet közben menjen fel az ára, míg ideérek a pénztárhoz! Olyan sokáig én nem szoktam vásárolni. Bár igaz, bolyongok itt rendesen néha, de nem ám, hogy meg tudjam kérdezni valakitől, mit hol találok? Olyankor bezzeg, eltűnik mind! Próbálnék meg valamit elcsenni, akkor rögtön ott lennének, mi? A múltkor is csak egy zacskó csipeszt sikerült. Nem is tudom mire használni. Ahogy összenyomom, máris törik. Mint a cipő a lábamat. Azt hiszem, vissza kell mennem a régiért. Fogadjunk egy számmal kisebb. Pedig a jó helyről vettem le. Megnéztem, 45-ös volt a polc szélén. Persze a cipőbe nem írják bele ma már. Ez is jellemző.</span> <span style="font-size:100%;"><br /><br />Nekem nehogy az évszámot is hozzáadja a végösszeghez, mint a múltkor. Milyen gombot nyomogat ott maga mellett? Látom, ide tart a biztonsági őr. Tudnak maguk kedvesek is lenni. Igazán szép dolog, hogy ki kísérnek.</span> </p> <p style="font-family: arial;" class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;"> </span></p>hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-89396531816502149932011-07-22T17:11:00.001+02:002011-07-22T17:15:19.493+02:00Hapsi-bácsi beteglátogatóban<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqNkf2JD-adpXc82gMOAmlnI6V5mUQsuZuojpi3QB02j3yJM4OUBQKB23ankfmtYXKHZGKhHhTgS5sbZyj7GaL2-EFye62cH9eUU8RQhBGYngqXeOIETy0B_vFVVId5iLxXfiyMJ3puTo/s1600/betegl%25C3%25A1togat%25C3%25B3.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 133px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqNkf2JD-adpXc82gMOAmlnI6V5mUQsuZuojpi3QB02j3yJM4OUBQKB23ankfmtYXKHZGKhHhTgS5sbZyj7GaL2-EFye62cH9eUU8RQhBGYngqXeOIETy0B_vFVVId5iLxXfiyMJ3puTo/s200/betegl%25C3%25A1togat%25C3%25B3.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632194833544145378" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p style="font-family: arial;" class="MsoNormal"><span style="font-size:100%;">-Jó napot kívánok!<br /><br />A nagybátyámat keresem! Ebben a kórteremben van? Már látom, ott van a sarokban. Megyek is hozzá, csak előbb megpróbálok eljutni az ágyáig. Még hogy kórterem! A kór, az stimmel, de ez egy lyuk. A buszon idefelé nem voltak ennyien. Mennyi beteg? Látogatók is? A színük nem sokkal jobb, mint akikhez jöttek. Most mit morognak? Dehogy a megvilágítás. Itt az nincs is.</span> <span style="font-size:100%;"><br /><br />Na, csakhogy ideértem. Kedves bátyám. Te mondd csak, miért nem használnak itt emeletes ágyakat? Több lenne a hely. Ugyan már, aki nem tud kimenni, az fekhet felül, annak nem mindegy? Felfekvés, igen. Most látom, hogy nézel ki? Ha nem integettél volna, amikor beléptem, meg sem ismerlek. Ajaj! Te se engem? Csúnya baleset lehetett, ha nem emlékezel rám. Amnézia? Látod, ezért nem jó kórházban lenni! Annyi minden ragályos nyavalyát elkap az ember. Na, de mesélj, mi történt? Közben kipakolom, amit hoztam neked. Náncsi néni küldött velem egy tál birsalmasajtot. Tudom, hogy nem szereted, de én igen. Ne félj, nem hagyom itt. Én mondtam neki, hogy ezt küldjön.<br /><br />Milyen ebéd? Itt nem adnak? Ne szédíts. Te soha sem ettél sokat. Elég kell, hogy legyen. Különben is, azt már otthon oda adtam a gyerekeknek. Igen, előbb haza mentem, és csak utána ide. Volt rá időm. Ha azonnal utánad jövök, előbb érek be, mint te. Mondjuk, jobban jártál volna, mert akkor foglaltam volna neked egy ágyat. Ez szerinted ágy? Ne bolondozz, ennek kereke van, mintha bármelyik pillanatban el akarnának tolni innen máshová. Igaz is? Az más. Rakass rá rendszámot, mert holnap is jövök, és akkor könnyebben megtalállak. Add be nekik újításnak. A rendszámdolgot. Pluszbevétel a kórháznak. Előtte szólj azért, vagy tudod mit? Itt van az unokaöcsém névjegykártyája. Minek, minek? Ott van rajta, nem látod? Rendszámtáblákat gyárt.</span> <span style="font-size:100%;"><br /><br />Már megint integetsz? Minek? Itt vagyok már. Másról nem tudok, hogy jönne hozzád. Kinek? A feleségednek? Szegénykém, nagyon rosszul lehetsz, hiszen te agglegény vagy. Furcsa, miért suttogsz? Most látom, maga nem is a nagybátyám! Legközelebb ne integessen nekem! Még jó, hogy a sört nem adtam oda. Milyen nővért hívjak? Hagyjon már, nem vagyunk rokonok, különben sincs nővérem. Szép dolog, na! Itt mindig összekeverik a betegeket? Csoda, ha nem nagyon jönnek látogatni az emberek? Kujtorogjon itt órák hosszat, mire megtalálja a rokonait? A látogatási idő meg lejár közben. Ide sem jövök többet! Legalábbis a saját lábamon biztosan nem!</span> <span style="font-size:100%;"><br /><br />A viszontlátásra!</span> </p> <p class="MsoNormal"> </p>hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-69912356363880842962011-07-22T16:28:00.000+02:002011-07-22T16:39:16.509+02:00Hapsi-bácsi fokozza<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWWyUNx-WdrvbiaMdfy315tBCCTjspXj9FKoNSfHuGcgFQirAsJpRBs5G-N-RHVFtfdDL7OIGk9ga0t1f3W01ASHgc1gzFXelSPTp5vUVlQ4_yEkJ6Wkv62XkTtORf8OeeaknT3mkq9hE/s1600/Hapsireklam%25C3%25A1l2.jpg"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 209px; height: 163px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWWyUNx-WdrvbiaMdfy315tBCCTjspXj9FKoNSfHuGcgFQirAsJpRBs5G-N-RHVFtfdDL7OIGk9ga0t1f3W01ASHgc1gzFXelSPTp5vUVlQ4_yEkJ6Wkv62XkTtORf8OeeaknT3mkq9hE/s320/Hapsireklam%25C3%25A1l2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632184153815143842" border="0" /></a><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal" style="font-family:arial;"><span style="font-size:100%;">Jó napot kívánok!<br /><br />Bejöttem, mert láttam, hogy az ajtó fölé ki van írva, reklám-marketing. Én a reklámok miatt járok most itt. Kérem, önök túlzásba estek. Nem a mennyiségre gondolok, hanem…tetszik tudni, a mennyiség mindig a minőség rovására megy. Ez mindennel így van. Például a házban, ahol lakom, a másodikon X-éknél hét gyerek van, de most nem is ezt akarom elmondani.</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /><br />Két dolgot említenék csak. A gyümölcslevet és a fehérséget. Ne hadonásszon! Mi az, hogy ne itt reklamáljak? Akkor minek írták ki az ajtó fölé? Reklámügyben reklamálok! Folytatom. Akkor is, ha még egy marékkal bevesz abból a fehér tablettából. Emlékszem, tavaly az volt a szlogen, hogy száz százalék gyümölcs. Idén pedig maguk szerint most még gyümölcsösebb. Kedveseim! Matematika. Nem tanulták? Száz százalék felett csak a múlt rendszerben lehetett teljesíteni.</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /><br />Erről jut eszembe a volt főnököm, és a volt kollégáim. A munkahelyen már csúcsjáratban pörögtünk, de a főnök szerint fokoznunk kellett volna a tempón. Ettől kiborultunk. Egészen a kapunk kívülre. Azóta üres a csarnok. Na, most már van mit fokozni, de nincs kivel. És akkor megint ott tartunk, hogy a gyümölcslében van ízfokozó is.</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /><br />A mosópor tavaly már abszolúte fehérre mosott. Idén viszont állítólag még fehérebb lesz mosás után a ruha. Na, ez már vakít. Annyira fehér. Elvakítanak. Kérem, én tanultam fizikát. A fehérben az összes szín benne van. Ha valamit agyon mosunk, kimosunk belőle mindent. A színeket is. A telt-fehér több, mint a tejfehér. A világ sajnos a tejfehér felé halad. Pedig ma már a tudósok is megállapították, hogy a tejet a tehén a boci számára termeli, nem az embereknek. Állati nem?</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /><br />A sportolók, szegények nem doppingolnak, csak nyerni szeretnének. A célszalagot szeretné mind átszakítani. Sajnos az ínszalag sokszor előbb szakad. Isszák a még gyümölcsösebbet, és a tejet. A vizsgálat meg rátalál az ízfokozóra, vagy mifenére. Ettek volna inkább eredeti gyümölcsöt. Azt viszont az alkoholszonda mutatná ki. Kell nekünk ilyen precíz műszer? Végülis, minden egyre érzékenyebb. Túlfokozott. Hová ez a nagy rohanás?</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /><br />Tessék kérem mérsékelni. A reklámokat. Esetleg kevésbé túlozni, ha lehet. Az alma legyen alma, a fehér pedig csak egyszerűen fehér. Ne vakítson. No, de nem fokozom tovább, mert a végén még magánál is szakad a cérna, vagy valami. Mi az? Altatót vett be, hogy ilyen furcsán mosolyog rám? Na, mindegy. Akkor szép álmokat!</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br /><br />A viszontlátásra!</span> </p>hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-86208012219771840572011-06-28T22:51:00.000+02:002011-06-30T22:21:29.517+02:00Hapsi-bácsi szelektál<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi3-j93WckCIwdvmAfq0_tYEwcdKDnay-sh46IwXYIWPhWFpiwFVpa5YQaBYp9sfxkKkY5Y-pkaJoTnRcxfFl_OQJ49S4QXwup0986PHGCzif7brlBleRb_XhyMfEdlhqc-cwB47HrNRs/s1600/szelekt%25C3%25ADv+hullgy%25C5%25B1jt.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi3-j93WckCIwdvmAfq0_tYEwcdKDnay-sh46IwXYIWPhWFpiwFVpa5YQaBYp9sfxkKkY5Y-pkaJoTnRcxfFl_OQJ49S4QXwup0986PHGCzif7brlBleRb_XhyMfEdlhqc-cwB47HrNRs/s200/szelekt%25C3%25ADv+hullgy%25C5%25B1jt.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5623378886610242754" border="0" /></a><br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> <p class="MsoNormal">- Jó napot kívánok, szomszéd úr!<br /><br />Jó, hogy találkoztunk, de nem futottunk össze! Például a munka világában. Érdekes, hogy ott sose látjuk egymást. Persze! Mert maga ki sem látszik a munkából. Én meg nem látom magát a munkától. Nem a saját munkámtól. De! Van nekem is munkahelyem, csak én nem halmozom, mint egyesek. Ugyan már! Maga tényleg elhiszi, hogy nincs munka? Olyan még sosem volt. Legfeljebb úgy álltak hozzá, hogy mások is hozzá férjenek. Vannak, akik máshol ácsorognak. Dehogy a munka mellett! Attól azok nagyon távol állnak. Illetve, távol áll tőlük. Mit tudom én, mi? Nem szeretek sorban állni.<br /><br />Tényleg! Hová ilyen sietve? Szép tömött szatyor van a kezében. Ja, hogy szemét? Furcsa is lett volna, ha elmentében visz teli tasakot. Bár már sokan jöttükben sem nagyon izzadnak meg a cipekedésben. Remélem, szelektíven gyűjti! Nem beszélek csúnyán. Azt jelenti, hogy válogatva. Hogyne. Színre színt. Ne komolytalankodjon! Az nem ugyanaz. Gondoljon az unokái jövőjére! Ne tegye tönkre a Földet! Tudom, hogy nincs telke. Nem is arra gondoltam. Glóbusz. Érti már? Jaj, de el van maradva! Nem mustár. Bár abban igaza van, hogy a színe, az állaga emlékeztet valamire.<br /><br />Szóval, én sem tudom kiválogatni, mert annyi zacskóm nincs otthon, de például az unokaöcsémék falun meg tudják tenni. Dehogy. Nem kerül többe a szemétszállítás. Nekik is csak egy konténerük van. Kuka, ha így jobban tetszik. Okosan csinálják. Van tyúk, malac, nyúl, és minden, ami kell. Megesznek azok mindent, ami elrágható. A papír, és ami éghető, az pedig megy a cserépkályhába. A fémet meg odaadják a … szóval, rendszeresen járnak hozzájuk ilyen vashiányos emberek. A konzervdobozokat is elviszik. Sőt! A múlt hónapban elvitték az ezüst étkészletet, meg a pálinkafőzőt is. Mondtam nekik, hogy ne rézből csinálják, de beszélhet nekik az ember. Miből, miből? Saválló fémből. Ugyan már! És ha nem lesz tiszta a pálinka? Néhány pohár után már mindegy. A fogyasztó sem lesz tiszta.<br /><br />Apropó! Unoka! A hétvégéken már nem igazán szeretek sétálgatni vele a városban. A múltkor is csavarogtunk egyet. Igazoltattak a rendőrök. Egy ángolt kerestek. Valami Philt. Várjon csak! Mindjárt az eszembe jut a neve. Megvan! Mister Pedót keresték. Akkor engedtek tovább, amikor a gyerek megszólalt, hogy „Papa nézd! Színes bácsik!” Maga mit válaszolt volna a helyemben, amikor a gyerek megkérdezte, hogy miért olyan furcsák? A bohócokat még csak-csak megmagyaráztam. Szóval, nem járok mostanában vele sehová. Inkább itthon játszunk. Olyankor hozatok pizzát és fagyit. Hogyne! Fagyit is lehet. Nem. Tévét nem néz nálunk. Egy sima kábeldarabbal nem jönnek be a mesecsatornák. Nem ért maga ehhez. Csak két szög a falba, a kábelt betekerem dipól alakba, és kész. Ami lényeges, azt meg tudom nézni így is. A többit pedig hallom az emberektől. Higgye el, ma már biztosabb hírforrás, mint bármelyik média! Boldogok a lelki szegények. Maga nagyon boldog ember. Elhiszi, hogy igazak a hírek?<br /><br />Na! Ide is értünk a konté … a kukához. Mit dob ki, hogy ilyen tömött a zacskó? A sok csomagolóanyag, mi? Bizony! A csomagolás a lényeg! De azért, ilyen sokra talán nincs szükségünk. Azért olyan drága minden. Fizetjük a csomagolást rendesen. Vagy húsz éve. Pedig ugyebár nem a ruha teszi. Pláne nem az embert. Embert barátjáról. Kellemetlen, ha nincs. Annyit is ér, amennyit a barátja. Miért? Maga az ellenségeitől kér kölcsön? Bár, igaza lehet. Még nem próbáltam, de hát, nincs túl sok barátom. Illetve, volt, amíg nekem is volt. Mára valahogy elfogytak. A sok reklám lehet az oka. Folyton a fogyókúráról papolnak. Pedig nem kövérek az emberek. Ez csak az evolúciós út. Régebben alacsonyabb volt az átlag. Azután megnőttünk. Most pedig fejlődünk a magasságunkhoz. Vastagodunk. Na, jó! Nem mindenki, de az átlag azt mutatja.<br /><br />Tanult matematikát? Mert, hogy ilyen értelmesen néz rám. Elmagyarázom. Átlagot úgy számítunk, hogy a legkisebbet meg a legnagyobbat összeadjuk és elosztjuk kettővel. Például, ha magánál van húszezer forint … csak tízezer van? Na jó, akkor folytatom. Tehát, van magánál tízezer forint, nálam pedig nulla, akkor kettőnknek van fejenként ötezer forintja. Lehet bonyolultabban is, de minek? A bonyolultabb, ha minden lakó pénzét összeadnánk, de akkor annyi felé kellene osztani a végeredményt.<br /><br />Szerintem, ne vonjuk be őket. Most meg hová siet annyira? És az ötezer forintom? Ami magánál van! Így már mindjárt jobb. Most már rohanhat, ha olyan sürgős dolga van. Legközelebb is szívesen segítek. Csak szóljon, ha valamit nem ért! A tanácsadást meg kell fizetni. Attól lendül fel a gazdaság. Legalábbis, az enyém biztosan.<br /><br />A viszontlátásra!</p>hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-73400354063921327802009-08-31T01:36:00.001+02:002011-07-24T14:50:02.823+02:00Hapsi-bácsi és a nyeremény<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdaTP6YEu7F_GjJV0cXBKmz_9-Ot3E3DfjVd90a2GosjkDSzI3Vg0VHgyhrbWUFXKf30sRRvTlDDFlmQ5uQyWbhFjvRk1S6VEvmpcc8yDr0BJ19nTxAriKxI2NQ1vGI0hzab8tF33Olp8/s1600/nyerem%25C3%25A9ny.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 135px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdaTP6YEu7F_GjJV0cXBKmz_9-Ot3E3DfjVd90a2GosjkDSzI3Vg0VHgyhrbWUFXKf30sRRvTlDDFlmQ5uQyWbhFjvRk1S6VEvmpcc8yDr0BJ19nTxAriKxI2NQ1vGI0hzab8tF33Olp8/s200/nyerem%25C3%25A9ny.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632900234367336306" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.0 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:85%;" ><span style="font-family:Verdana,sans-serif;">(Ez pedig a következő könyvben fog megjelenni)
<br />
<br />- Jó napot szomszéd! Képzelje, beköttettem az Internetet. Egyik este éppen szőrözök rajta … Nem. Azt nem tudok. Deszkám sincs hozzá. Ami volt, abból csináltam a spájzba polcokat. Feleségemnek legyen hová tenni a lekváros üvegeket. Mit? Adnék én szívesen, de üresek. Nem mondtam, hogy lekvárt tesz a polcra. Üvegeket mondtam. Szóval szőrözök a Neten, erre jön valami villogó, remegő izé, hogy nyertem. Oda volt írva, hogy „klikk ide”. Megtettem. Utána mehettem venni egy másik monitort.
<br />A kereskedő, aki az üzletben adta a monitort, magyarázta, hogy az egérrel kellett volna. Mondtam neki, hogy azzal nem lehet akkorát. Ha én klikkelek, akkor azt alaposan teszem. Van egy jó kalapácsom. Még magam reszeltem lakatosinas koromban. Ilyet ma már nem gyártanak. Az még anyagból van.
<br />Hol is tartottam? Folyton félbe szakít itt engem! Még jó, hogy maga nem olyan erős. Tehát ülök ott a gép előtt. Közben jött egy csomó minden oda a képernyőre. Reklám, és ajánlatok. Tuti meggazdagodási lehetőség, meg ilyenek. Az egyiknek nagyon tetszett a szövege. Meg is jegyeztem. „Sok pénzt akar keresni? Ötezer forintért tájékoztatást küldök a megadott címre.” Most mit szól? Ilyet én is tudok. Csak én ezer forintért. Van egy ezrese? Akkor maga nem lesz gazdag. De így én sem.
<br />Volt egy másik üzleti ajánlat is, de azt nem értettem. Valami emelem. Csak tudja, nekem öt kilónál többet már nem szabad. Az orvosom mondta. Nem is adtam neki többet öt kilónál. Ha egyszer nem emelhetek fel többet? Próbált meggyőzni, hogy nem úgy értette. Szerintem az öt kiló, az öt kiló, és kész! Nagyon tartózkodó volt, mikor eljöttem tőle. Én is. Tartózkodom, hogy a közeljövőben felkeressem.
<br />Manapság amúgy sem fér sok bele az öt kilóba. Két kiló kenyér, meg három üveg sör. Most mit magyaráz? Literes sörről nem hallott?
<br />Miért, miért? Azért nem felvágottat veszek, mert az nem annyi! Boldog ember, ha hisz a mérlegekben! Nem horoszkópra gondoltam. Maga egy gonosz pók. Folyton kötekedik velem. És eltérít a mondanivalómtól. Nem akar képviselő lenni? Van hozzá érzéke. Mit fújtat? Még csak két emeletet jöttünk. Azt is lifttel.
<br />Maga nem szereti a nyereményeket? Mióta van Netem, én folyton játszom. Nem pókert. Azt csak a hétvégén szoktam a kocsmában. Emberekkel. A gépeket nem lehet megverni. Illetve lehet, csak nem szabad. Összetörik. Az embert a törzsvendégek.
<br />Csodás dolog ez a világháló. Több nagyvárosban is várnak engem, mert ingyenes szállásokat nyertem. Csak valahogy el kellene jutnom oda. És az a rengeteg ismerős! Olyan is van, akit eddig nem is ismertem. Fantasztikus! Az is megtalál, aki eddig nem is tudott a létezésemről!
<br />Azért vannak visszataszító dolgok is. Néhány képtől szinte hányingerem támad. Dehogy pornó oldal. Maga szerint csak ott vannak undorító képek? Nézze meg a hírportálokat.
<br />De a nyereményeket szeretem. Annyi mindent nyertem már! Csak mindig tennem kell valamit, hogy meg is kapjam. Nem tudtam, hogy mennyi minden hiányzik otthonról. Most már tudom. Furcsa, milyen sok felesleges dolgot tartok! Azért tudom, mert olyasmit sosem ajánlanak, ami már van nekem. Vagy ennyire tudják, mim van?
<br />Magánál nincs bekötve a Net? Jót tenne pedig. Nem lenne ennyire magányos. Velem is alig beszélget, pedig naponta találkozunk. Tényleg nem kíváncsi, hogyan lehet meggazdagodni?
<br />Akkor nem zavarom tovább.
<br />A viszontlátásra!</span></span></p> hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-6992966662866756352009-08-31T01:29:00.000+02:002011-07-22T17:32:16.703+02:00Hapsi-bácsi utazik<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgErqb96SV9joeHYBBEOMxR32lackxNFLQYHcy_cp9jJQQkcs_mQ06GQv_aRZUtdjJE5V9-4xfmgLnpuE3oEozElgXoTARJBPgBRBnJh0sIGK6qgvIgbOBrmnSPS5JYs05porvbnylr9c0/s1600/Hb+utazik.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 130px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgErqb96SV9joeHYBBEOMxR32lackxNFLQYHcy_cp9jJQQkcs_mQ06GQv_aRZUtdjJE5V9-4xfmgLnpuE3oEozElgXoTARJBPgBRBnJh0sIGK6qgvIgbOBrmnSPS5JYs05porvbnylr9c0/s200/Hb+utazik.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632198997144806546" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.0 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } -- </style> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:85%;" ><span style="font-family:Verdana,sans-serif;">-Jó napot, szomszéd!
<br />De örülök, hogy összefutottunk itt a villamoson! Éppen magára gondoltam. Nincs egy felesleges jegye? Nekem csak az van. Mind lyukas már. Automatákból pedig nem merek venni. Becsapósak. Tegnap is, amikor a kedvenc kocsmámban ittam éppen a kisfröccsömet, látom, hogy az egyik vendég buzgón dobálja be a százasait egy ilyen pléhdobozba. Jegyet meg nem adott neki vissza. Ne mondja, hogy az nem olyan gép! Hallottam, amikor a végén az illető megjegyezte a mellette állónak, „Na, ma sem megyek már innen sehova”. Tényleg, maga hová megy? Akkor egy felé tartunk. Igaz, szép is lenne, ha ez a kocsi egyszer csak két irányba indulna el! Miért? Volt már olyan, nem?
<br />
<br />Ejnye, hogy lökdösődnek itt! Ennyi mindenkivel nem szeretek összefutni, na! Mit mutat? Milyen szalag? Ja, hogy kar! Nekem ínszalagom van, azzal megyek éppen az orvoshoz. Nem. Jegyem nincs. Mondom, ínszalag. Az van nekem. Ellenőr? És mit ellenőriz? Az érvényes jegyeket? Akkor menjen csak tovább. Nálam nincs mit ellenőriznie.
<br />
<br />Büntetés? Kérem, én tisztességes, törvénytisztelő állampolgár vagyok. Igen, utas is. De csak egy darabig. Le kell szállnom? Igazán kedves, hogy szól, de még három megálló. Nem most akarok. Akkor fizessek? Miért nem ezzel kezdte? Mennyit? Annyi nincs nálam. Hogy milyen drága lett a tömegközlekedés? Borzasztó! Persze, megértem. Be kell hozniuk a sok ingyen utazó miatt. Nem, én nem utazom ingyen, csak nincs jegyem. Szokott lenni, de most éppen elfogyott.
<br />
<br />Jó, akkor adjon csekket. Köszönöm. Maga nagyon jól végzi a munkáját. Magabiztos a kiállása. Maga biztos sokat sportol. Szakmájában elhivatott. Hívták már máshová is a szakmáján kívül? Pedig maga nagyon lelkiismeretes. Ez a munka pedig olyan lelketlen, nem? Nem. Persze, hogy nem, hiszen maga lelkesen csinálja. Sőt, művészi szinten űzi. Így átnyújtani egy csekket csak egy hozzáértő tud. Egy pillanat. Rá tetszene írni, hogy mekkora az összeg, mert a végén még elfelejtem, és mint említettem, betartom a törvényeket. Igazán kedves tetszik lenni. Szép az írása. A nullái nagyon tetszenek. Ami előtte van szám, az nem annyira. Most, hogy ezt a csekket oda adta, utazhatom tovább, ugye? Nem? Jó, rendben, maga győzött. Akkor itt most már le is szállok. További jó munkát, és üdvözlöm a kedves főnökét is. Adja át neki jókívánságaimat. Minden jót.
<br />
<br />Na, szomszéd, milyen szerencse, hogy éppen itt szálltunk le. Pont itt van dolgom. Milyen csekket? Ja, azt már az imént összetéptem és eldobtam. Viccel? Ugyan, honnét fogják megtudni, hogy ki nem fizette be? Elkérte az ellenőr az adataimat? Na, ugye!
<br />A viszontlátásra!
<br />
<br />
<br /></span></span></p> hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-9802068700076395162009-07-26T00:12:00.002+02:002011-07-24T14:47:24.260+02:00Hapsi-bácsi a svédasztalnál<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9xcTsRqJwi7QIZZAmmyCr9smTGz4EdrUqiJRmgrL1VN10oi7BrhwJCri6gDk3JqAeyTfzLTQ9dCMOVXCZM8AwrtnVuh28FkPu9iP0dnjNkVen7ZBh84EpX8SRx0RpMyxovxtYF0Mbjv4/s1600/sv%25C3%25A9dasztal.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 187px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9xcTsRqJwi7QIZZAmmyCr9smTGz4EdrUqiJRmgrL1VN10oi7BrhwJCri6gDk3JqAeyTfzLTQ9dCMOVXCZM8AwrtnVuh28FkPu9iP0dnjNkVen7ZBh84EpX8SRx0RpMyxovxtYF0Mbjv4/s200/sv%25C3%25A9dasztal.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632899460512935602" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.0 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana, sans-serif;font-size:85%;">- Jó napot kívánok!
<br />Odakinn egy ember mondta nekem, hogy ide kell bejönnöm. Itt lesz valami északi asztal. Gondolom, azért hidegtálas. Lapp. Nem is! Svéd asztallap. Milyen ember mondta? Egyenruhás. Dehogy! Nem csak egyen. A többin is volt ruha. Viszont nem látom az asztalt. Akkora itt a tolongás. Ennyien éheznek? Nagy lehet a baj, ha már így nyakkendőben, öltönyben is éhesek. Talán sosem laknak jól? Értem. Nagy az étvágyuk. Azért én etetés helyett mégsem ruháznám őket. Majd lesz, aki ad nekik. Ruhát. Másik öltönyt. Muszáj lesz. Főleg annak a köpcösnek ott, jobbra. Látja? Leette magát. Nem magát. És engem sem. Minket csak fogyasztanak, pedig állítólag mi vagyunk a fogyasztók. Ja! Az nyakkendő? Annyira tarka. Azt hittem szósz, meg folt. Tulajdonképpen praktikus divat, és előnyös, mert ha mégis tényleg leeszi …
<br />Na, végre! Egy kis rés támadt az asztalnál. Fele jobbra, másik fele balra húzódott. Most legalább én is hozzáférek a … Mi ez? Teljesen üres ez a … húsos fazék! Ja, nem az? Magas falú salátás tál? Pedig első ránézésre … ismerős volt. Most másodikra még inkább. Mintha otthon is lett volna ilyen. Csak az régebben volt. És tele. Jó lesz nekem ez a kistányér is. Csak az a lényeg, hogy meg tudjam púpozni. Már ha az urak hagytak valamit.
<br />Hopp ez jól néz ki, csak a tálalása csalóka. Teljesen olyan, mint egy asztali dísz, virágokkal. Abból ne vegyen, ami ott mellette van, mert az tényleg az! Hehehe, az ön mellett álló ember nem tudta? Teljesen lelegelte. Nem baj, ha az ember vegetáriánus, de azért figyelnie kellene, mit eszik! Hogyne, aki a virágot szereti … az valószínűleg kertész. Azért látom, a hús is fogy rendesen. Rajtam például lötyög a tavalyi nadrágom.
<br />Sokan vigyáznak az egészségemre. Speciel az orvosok nem nagyon. Különben megromlana a rengeteg hatékony gyógyszer. Inni már csak szódavizet iszom. Bevenni is azzal veszem be mind. Igen. Órákkal később meg gyógyvizet eresztek. Néha azért zöldfélét is eszem. Tegnap annyira összevesztem a szomszédommal, hogy mérgemben megharaptam. Grínpész aktivista. Nagyon felidegesített! Nem hitte el nekem, hogy a lakásom falán lévő penész örökzöld. Tényleg örök. Semmivel sem tudom eltűntetni. A végén még zöldövezetté nyilvánítják. Lehet, hogy nemsokára megbokrosodom? Nem csoda ebben a mai feszült helyzetben.
<br />Tudja, mire kell nagyon ügyelni? Persze, a kistányérra a kezében, de én nem arra gondoltam. Az egészségre. Nem szabad össze-vissza enni mindent. Csak azt egye, amire nincs ráírva, hogy egészséges. Nem itt, hanem a boltokban. Koleszterin? Ugyan már! Elárulok egy titkot. Csak magának. Csak most. Csak ne vegyen már többet abból a majonézes szardíniából, mert nekem nem marad.
<br />Tehát. Hallott-e gyerekkorában a koleszterinről? Nem az. Nem diákszállós buli. A vérben van. Azt hiszem. Szóval, hallott vagy nem? Na ugye!
<br />Annyi mindennel foglalkoznak a kutatóközpontokban. Évek óta figyelték ezt a … szóval, hogy van-e valami jelentősége? Rájöttek, hogy nincs, de ha már rátaláltak, kezdeni kellene valamit vele. Figyelték a szinteket az emberek vérében. Látták, hogy mennyi az átlag. Utána meghatározták a veszélyes mennyiséget. Természetesen az átlagérték alá tették a szerintük még egészséges szintet. Csak egy kicsivel. Csodák csodája, hirtelen rengeteg beteg ember lett, ezután pedig csináltak egy placebót … köszönöm, de nem tüsszentettem. Még csak az kéne!
<br />Most már mesélhetne maga is valamit. Éhes vagyok, és nem tudok egyszerre két dolgot csinálni. Aki beszél, nem tud közben enni, és aki tud enni, az nem beszél.
<br />- Egészségére!</span></p> hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-31540261623928655122009-07-26T00:08:00.001+02:002011-07-24T22:36:51.771+02:00Hapsi-bácsi ügyintéz<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfYv4Gqi-xjPmVg4m72A2FO3SlZqHi24MU-7-d4c2x9O9AAXT9rKOgCLK4dq8v50bInNOFxGyWMXcuv3WKE2x2LB6zgX0YEEm-xvVwauHUlLyOrmWlYfw2osxE7oMMgBgFLCvWM0w-I-g/s1600/HB+%25C3%25BCgyint%25C3%25A9z.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfYv4Gqi-xjPmVg4m72A2FO3SlZqHi24MU-7-d4c2x9O9AAXT9rKOgCLK4dq8v50bInNOFxGyWMXcuv3WKE2x2LB6zgX0YEEm-xvVwauHUlLyOrmWlYfw2osxE7oMMgBgFLCvWM0w-I-g/s200/HB+%25C3%25BCgyint%25C3%25A9z.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633020465601102850" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.0 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } H1 { margin-top: 0cm; margin-bottom: 0cm } H1.western { font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16pt; font-weight: normal } H1.cjk { font-family: "Lucida Sans Unicode"; font-size: 16pt; font-weight: normal } H1.ctl { font-family: "Tahoma"; font-size: 12pt; font-weight: normal } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;font-size:85%;">Jó napot kívánok! </span> </p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;font-size:85%;">Szeretném itt a hivatalban elintézni ezt az apró kis ügyemet. Ezen a papíron minden szerepel. Hogyan kérem? Nem megyek át a másik emeletre, mert azt a nyomtatványt, amit mondani tetszik, már korán reggel beszereztem. Hány példányban? Ugyan kérem, nem gond. Otthon van még belőle öt kiló. Ha megengedi, hogy hazatelefonáljak, behozatom a fiammal. Akkor mégsem kell? Irat? Rávezetni? Akkor vezesse rá kérem. Én csak írni tudok, vezetni nem. Van, aki meg csak fordítva. Gondolom, itt mindenki tud írni. Bár, ha van írógép…Ah! Számítógép! Akkor rögtön ki is számolják? Pedig arra számítottam. Sajnos, az olvasószemüvegemet otthon hagytam. Olvasógépük nincs? Olyan jól felszerelt irodának látszik. Hol kell aláírnom? Látom már, de mi ez a sok apró betűs rész? Akkor fölötte írom csak alá. Bár akkor föléírás lesz, nem alá. Ott majd, ha otthon elolvastam. A szemüvegemmel. Nem vihetem haza? Az én példányomat sem? Értem. Szóval csak, ha hiteles lesz. Ki fogja hitelesíteni? Jó, vigye csak. Addig itt várok. Nem megyek ki, mert kinn olyan morcosak. Még megvernek a végén. De igen, mert bejöttem előttük. Sorszám? Otthon csináltam. Nullás, hogyne. Tudtam, hogy olyan nem lehet senkinek. És kisebb sem, hacsak nem duplán.</span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;font-size:85%;">Már vissza is ért? Addig beszélgettem a kollégáival. Nem tudom, hová lettek, pedig csak kérdeztem tőlük néhány dolgot. Ez a hitelesítő aláírás legalább olyan olvasható, mint az apró része. Ilyet én is tehettem volna rá. Ebből tudni fogják ki az, ha esetleg gond lenne a papírral?</span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;font-size:85%;">Illetékbélyeg? Mennyibe? Hol? Érdekes, hogy a büfében lehet megvenni. Árukapcsolás, mi? Ravasz, nagyon ravasz. Nem hoztam magammal pénzt. Akkor elkölteném. Egyébként pedig nem maguk az illetékesek? Én is az vagyok. Ezért nem értem a bélyeget. Jól néznénk ki. A végén még bevezetik az illetéktelen bélyeget is. Na tessék, adom itt a jó tippet. Alkalmazzanak engem szaktanácsadónak. Van még néhány ilyen ötletem. Csak fizessék meg rendesen. Prémiumot nem kérek. Állatvédő vagyok. Nem szeretném, ha miattam pusztulna néhány prémes. Akkor adhatom az ötleteket? Jutalomért? Jó, hogy nem már nyeremény! Nem szeretem az utazásokat. Nincs költőpénzem. Jobban szeretem azt a szót, hogy fizetés. Nem bér. Dehogy. Annak olyan negatív kicsengése van. Én nem szeretek bérelni. Ja, hogy csak jellegű! Azt meg nem értem. Valami legyen az, vagy ne legyen az, de ne jellegű. Mit szólna maga például, ha a férje otthon csak simogatásjellegű érintést adna? Lehet az akár pofon is! Az is érintés. Na jó, látom már itt érdemben nem intézkednek kellőképp.</span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;font-size:85%;">Kifelé menet azért megnézem, mi van a hivatal homlokzatára írva, mert lehet, hogy ez csak egy önkormányzati jellegű egészségügyi intézmény.</span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;font-size:85%;">A viszontlátásra!</span></p> hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3887393712360909480.post-14152346728363882882009-07-25T23:54:00.001+02:002011-07-24T18:19:38.288+02:00Hapsi-bácsi egészséges<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkmYu-35HWfFUuYfvYzyd_vTTYXoBOz-dhbTZ0obrUA2PS_dd3ccFCXIQE-3K5A1N44bKZozjNP8jywl8KeuUNkuZS5Q_p19HI88w586UEhRGBILr8cM335W-kfBuCbMeRP7OrqQ1a1bQ/s1600/HBeg%25C3%25A9szs%25C3%25A9g.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkmYu-35HWfFUuYfvYzyd_vTTYXoBOz-dhbTZ0obrUA2PS_dd3ccFCXIQE-3K5A1N44bKZozjNP8jywl8KeuUNkuZS5Q_p19HI88w586UEhRGBILr8cM335W-kfBuCbMeRP7OrqQ1a1bQ/s200/HBeg%25C3%25A9szs%25C3%25A9g.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632954198931528226" border="0" /></a>
<br /><meta equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.0 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } H1 { margin-top: 0cm; margin-bottom: 0cm } H1.western { font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 16pt; font-weight: normal } H1.cjk { font-family: "Lucida Sans Unicode"; font-size: 16pt; font-weight: normal } H1.ctl { font-family: "Tahoma"; font-size: 12pt; font-weight: normal } P { margin-bottom: 0.21cm } --></style><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">- Jó napot szomszéd! </span></span><p style="margin-bottom: 0cm;"> </p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">Megint nem működik a lift? Akkor menjünk szépen a lépcsőn, végül is, a mozgás fél egészség. Én nem is félek az egészségtől, csak nem értem, miért kell annyi mindent szedni ahhoz, hogy azok maradjunk. Ott van mindjárt az a sárga gyöngyöcske. Azt kelkáposzta főzelék után érdemes bevenni. Mondjuk, én jobban szeretem a régi hagyományt, csak a családom nem. Tehetek arról, ha büdös? A pirosat meg lefekvés előtt, és akkor éjjel az ember rohanhat, mert megkönnyíti folyó ügyeit. A hivatalit sajnos nem. A nejemét sem, mert utál éjfél körül felmosni. Utánam.</span></span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">Azért sokat fejlődött a táplálkozástudomány. Az ember ehet, ihat bármit. Mindenre van ám valami bogyójuk. Nekem csak az a bajom vele, ha mindet beszerzem, ételre, italra már nem telik. És akkor hol van még a gyümölcs? Pedig abból kellene a legtöbb. Az almánk elfogyott. Nekünk is. Otthon.</span></span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">Tudja, mit kell reggelizni? Kefirt! Élőflórásat. Nekem elég volna a sima Flóra, a szomszéd utcából, bár már alig élek. Mondják, hogy öreg kecske is…de arról só sem lehet, mert az ártalmas. Ha sok. Nem úgy, mint a gyógyvízben az ásványok. Most éppen arról megy a vita, melyik jobb nekünk? Ha sok benne az anyag, vagy ha majdnem desztillált minőségű. Nem kell félni, a gazdasági osztály kiszámolja. Utána meg fogjuk tudni, nekünk melyik az egészségesebb. Csak az a kérdés, melyik kerül többe? Nekik. Megásványozni a vizet, vagy desztillálni. Emlegetnek valami szabad gyököket, szóval biztos, hogy számolnak. Utoljára legalábbis matekórán hallottam gyökökről. A végén megint marad a falmelléki. Az csak kórós. Bocsánat klóros. Viszont, problémának itt van mindjárt a vízkő. És ha lerakódik bennünk? Fűtőszálat nem tudok magamban cserélni, a házi pálinka meg ártalmas. Amelyik nem árt, az meg kell a francnak.</span></span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">Amikor először hallottam a koleszterinről, nagyon megijedtem. Azonnal felhívtam az unokámat. Azt hittem náluk is kitört a járvány, mivel ő is diákszállón lakik. Megnyugtatott, hogy az mindenkinek van. A szint, ami nem mindegy. Ez viszont igaz. Már fél órája megyünk itt a lépcsőn, mivel az ötödik szinten lakunk. Tényleg van köze a szívhez. Okos az én unokám, pedig nem orvosin tanul.</span></span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">Amit hallottam még, hogy nagyon egészséges a müzli. Valami harcművész kaja. Igen kemény. Én maradok mégis a krumplinál. Keményítő abban is van, és azt el tudom még rágni. Valami köze ennek a gumónak is van az egészséghez.</span></span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">Na, szomszéd, megérkeztünk. Ugye, mennyivel jobban érezzük magunkat? Egészségesebbnek is? Viszont van egy rossz hírem a számára. Túljöttünk két emeletet. Na nézd csak, most mit kapkod a szívéhez? Elfáradt, hogy így elterült itt nekem? Maga tudja. Én mindenesetre visszamegyek a saját szintemre.</span></span></p> <p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family:Verdana,sans-serif;"><span style="font-size:100%;">A viszontlátásra!</span></span></p> hapsibacsi.blogspot.huhttp://www.blogger.com/profile/06462196517132982435noreply@blogger.com0