- Jó reggelt kívánok!
Mi történt kedves szomszéd? Azért kérdezem, mert korán reggel van, és maga mosolyog. Ja, értem! Arcidegzsába. Miért pont akkor, amikor jó kedvű volt? Szóval, vicsorgott. Az más. Már gyanakodtam. Válság van. Ilyenkor feltűnő a vidám ember. Azért majd csak lesz valahogy. Eddig is volt. Például, mit szól hozzá? Adócsökkentést ígértek. És tényleg! Egyszerre kettőt is megszüntetnek. Na és, ha rádió? Maga már semminek sem tud örülni? Energiatakarékosság. Kevesebbet kapcsoljuk majd be. A munkáltató örülni fog. Persze, mert a műhelyben állandóan azt hallgattuk. Azért én sajnálom a főnökünket. Rengeteg a baja, és nagy a nyomás fentről. Szegény ember, már alig tud járni. Ezért nekünk is alig jár valami. Hogy mégis tudjon menni, lecserélte az autóját. Dehogy havibérletre! Másikra.
Szóval sajnálom őt. Az a sok rendelet. Újabb kiadások az állam felé. Itt van például ez a reharbarác … rebahác … restabilác … na mindegy! Tehát, megemelték azt a hozzájárulást ehhez a rehabaciizéhez. Majdnem a tízszeresét kell ezentúl fizetnie a főnökömnek, az állam felé, hacsak nem talál a dolgozói között kellő létszámban olyan alkalmazottat, aki nem százas. Nem lesz nehéz dolga. Aki ma dolgozik, az biztos, hogy nem az.
Na, de nem is ez a lényeg. Hogy biztosan meg legyen a létszám, sorsot húztunk. Holnap az Imre bácsi, meg a Ferkó gyerek mennek az orvoshoz. Igen. Sebészhez is. A cég fizeti. Imre bácsi még örül is neki. Mondta, hogy úgysem volt pénze a jobb lábát rendbe tenni. Az utóbbi időben már alig bírta húzni. Ferkó gyerek mondta neki, hogy visszafelé már ne is húzza. Hagyja csak ott. Nem lesznek együtt, mert a Ferkó valami mentholhiénához megy. Eddig azt hittem, csak a szájszag ellen jó a menthol, de ezek szerint az agyra is hat. Viszont ezt nem értem. Ha felfrissítik a gyerek agyát, akkor javulhat az állapota. Pedig most bármelyik orvos papírt adna róla, hogy nem normális. Akár hátszélben, hat kilométerről is.
Kellett nekünk ugye az unió. Mennek kifelé már a szakemberek is. Nem hallotta? Nincs már magyar parkőr. De lehet, hogy virágkötő. Német lapban olvastam, és már sokat felejtettem a nyelvből. Dehogy tanultam németül! Mondom, csak sokat felejtettem! Az is lehet, hogy városgondnok. Tudja, aki a leveleket intézi. Nem, nem írja. Írtja. A falevelekre gondoltam. Maga nagyon tájékozatlan. De ha tovább hadonászik felém, akkor sem jut eszembe ennek a szakmának a neve. Ja? Csak megszédült? Akkor pedig ne jöjjön közelebb. Lehet, hogy elkapott valami vírust. Nekem ne adjon belőle. Inkább az ezresemet adja vissza, amit a múltkor kért tőlem. Mi az, hogy csak ötszáz? És a késedelmi kamat? Tudom, hogy csak holnapra ígérte, de én holnaptól egy hétig nem leszek itthon. Miért, miért? Akkor hogyan kérhetnék késedelmi kamatot, ha időben visszaadja? Látom, nem egy bankár típus!
Mondtam, hogy ne jöjjön közelebb! Nem oltattam be magam. Mi vagyok én? Kutya? Egyébként, pedig nem vagyok fajtiszta. Az oltásokat csak azok szokták kapni. Mármint a fajtiszta kutyák. Ugyan! A többi a maradékot kapja, vagy a kísérleti szérumot, de ne beszéljünk erről. Nem szeretem az állatokat.
Ha akarja elárulok egy titkot, hogy mitől vagyok mindig egészséges. Időnként elmegyek a házi orvosomhoz. Dehogy gyógyít meg! Nem azért! Figyeljen! Először is, bemegyek a rendelő várótermébe. Figyelek, hogy kinek mi a panasza? Amikor sorra kerülök, ezeket mind elmondom az orvosomnak. És pontosan az ellenkezőjét teszem annak, amit tanácsol. Na? Mit szól?
Mi történt kedves szomszéd? Azért kérdezem, mert korán reggel van, és maga mosolyog. Ja, értem! Arcidegzsába. Miért pont akkor, amikor jó kedvű volt? Szóval, vicsorgott. Az más. Már gyanakodtam. Válság van. Ilyenkor feltűnő a vidám ember. Azért majd csak lesz valahogy. Eddig is volt. Például, mit szól hozzá? Adócsökkentést ígértek. És tényleg! Egyszerre kettőt is megszüntetnek. Na és, ha rádió? Maga már semminek sem tud örülni? Energiatakarékosság. Kevesebbet kapcsoljuk majd be. A munkáltató örülni fog. Persze, mert a műhelyben állandóan azt hallgattuk. Azért én sajnálom a főnökünket. Rengeteg a baja, és nagy a nyomás fentről. Szegény ember, már alig tud járni. Ezért nekünk is alig jár valami. Hogy mégis tudjon menni, lecserélte az autóját. Dehogy havibérletre! Másikra.
Szóval sajnálom őt. Az a sok rendelet. Újabb kiadások az állam felé. Itt van például ez a reharbarác … rebahác … restabilác … na mindegy! Tehát, megemelték azt a hozzájárulást ehhez a rehabaciizéhez. Majdnem a tízszeresét kell ezentúl fizetnie a főnökömnek, az állam felé, hacsak nem talál a dolgozói között kellő létszámban olyan alkalmazottat, aki nem százas. Nem lesz nehéz dolga. Aki ma dolgozik, az biztos, hogy nem az.
Na, de nem is ez a lényeg. Hogy biztosan meg legyen a létszám, sorsot húztunk. Holnap az Imre bácsi, meg a Ferkó gyerek mennek az orvoshoz. Igen. Sebészhez is. A cég fizeti. Imre bácsi még örül is neki. Mondta, hogy úgysem volt pénze a jobb lábát rendbe tenni. Az utóbbi időben már alig bírta húzni. Ferkó gyerek mondta neki, hogy visszafelé már ne is húzza. Hagyja csak ott. Nem lesznek együtt, mert a Ferkó valami mentholhiénához megy. Eddig azt hittem, csak a szájszag ellen jó a menthol, de ezek szerint az agyra is hat. Viszont ezt nem értem. Ha felfrissítik a gyerek agyát, akkor javulhat az állapota. Pedig most bármelyik orvos papírt adna róla, hogy nem normális. Akár hátszélben, hat kilométerről is.
Kellett nekünk ugye az unió. Mennek kifelé már a szakemberek is. Nem hallotta? Nincs már magyar parkőr. De lehet, hogy virágkötő. Német lapban olvastam, és már sokat felejtettem a nyelvből. Dehogy tanultam németül! Mondom, csak sokat felejtettem! Az is lehet, hogy városgondnok. Tudja, aki a leveleket intézi. Nem, nem írja. Írtja. A falevelekre gondoltam. Maga nagyon tájékozatlan. De ha tovább hadonászik felém, akkor sem jut eszembe ennek a szakmának a neve. Ja? Csak megszédült? Akkor pedig ne jöjjön közelebb. Lehet, hogy elkapott valami vírust. Nekem ne adjon belőle. Inkább az ezresemet adja vissza, amit a múltkor kért tőlem. Mi az, hogy csak ötszáz? És a késedelmi kamat? Tudom, hogy csak holnapra ígérte, de én holnaptól egy hétig nem leszek itthon. Miért, miért? Akkor hogyan kérhetnék késedelmi kamatot, ha időben visszaadja? Látom, nem egy bankár típus!
Mondtam, hogy ne jöjjön közelebb! Nem oltattam be magam. Mi vagyok én? Kutya? Egyébként, pedig nem vagyok fajtiszta. Az oltásokat csak azok szokták kapni. Mármint a fajtiszta kutyák. Ugyan! A többi a maradékot kapja, vagy a kísérleti szérumot, de ne beszéljünk erről. Nem szeretem az állatokat.
Ha akarja elárulok egy titkot, hogy mitől vagyok mindig egészséges. Időnként elmegyek a házi orvosomhoz. Dehogy gyógyít meg! Nem azért! Figyeljen! Először is, bemegyek a rendelő várótermébe. Figyelek, hogy kinek mi a panasza? Amikor sorra kerülök, ezeket mind elmondom az orvosomnak. És pontosan az ellenkezőjét teszem annak, amit tanácsol. Na? Mit szól?
Tudja miből jöttem rá, hogy ezt kell tenni? Az unokaöcsémnek
az orvos azt tanácsolta, hogy szokjon le a dohányzásról, és az italról. Viszont
ő sohasem ivott, és nem is cigarettázott. Szegénynek rá kellett szoknia, hogy
leszokhasson róla. Mit meg nem tesz az ember az egészségért. Nem. Nem halt meg.
Most megyek hozzá látogatóba. Elvonókúrán van, tehát még előfordulhat, hogy
egészséges lesz. Na, megyek, mert jön a buszom, és előtte még be kell ugranom a
vegyes boltba, hogy vigyek neki egy kis szíverősítőt, meg füstölni valót. A
kórházi büfében nem adnak ilyesmit.
- Viszontlátásra!
- Viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése