Hapsi-bácsi lazít

- Jó napot kívánok!

Szép idő van. Látom, szétnyitotta a székeket, asztalokat a kerthelyiségben. Vendégeket miért nem rakodott ki hozzájuk? Honnan, honnan! Átszalad ide szembe a sz.xshopba, vesz néhány ilyen felfújható ... szóval azt, és kész. Talán a forgalom is fellendülne. Dehogynem! Messziről úgy nézne ki, mintha itt lazítana a helyi női futballcsapat. Nem szabad olyan keményre fújni, akkor stimmel.
Hogyne! Fogyasztok is. Például a pénztárcámat. Egy korsó sört kérek. Milyen kísérőt? Nem szoktam keverni az alkoholt. Azért kértem korsóval, és nem pohárral. Eddig is korsóval ittam. Úgy döntöttem, ma lazítok kicsit, és nem dolgozom. Igaz, máskor sem szoktam, csak akkor nem jelentem ki ilyen konkrétan.

Gyér a forgalom. Mindenki dolgozik? Ugyan kérem! Az embereknek csak kisebb része robotol gyárban. A többség mozgásban van. Én is dolgoztam olyan helyen. Jártuk a várost. Ilyen szabadtéri dobozokat javítottunk. Mit tudom én, milyeneket? Nem mertem én egyikhez sem hozzányúlni! Szóval, egész nap mentünk a műhelykocsival. Az volt az érdekes benne, hogy a legtöbb doboz kocsma közelében volt. Be kellett mennünk megkérdezni, hogy nem szokott-e szikrázni, zümmögni, meg ilyenek. Kitől kérdeztük volna mástól? A csapos egész nap az ablakon bámult kifelé. Mint maga is. Szóval, rálátása volt. Ma már nem lehet munka közben inni? Ezt komolyan gondolja? Kérem. Lehetni lehet, csak nem szabad. Nagy különbség! Például lopni sem szabad. Na, ugye!

A múltkor sétálok az utcán, egyszer csak leülök egy padra, mert elfáradtam. Persze, bemehettem volna a "csöcsösbe" is, de ott már ismernek. Ahogy ülök a padon, látom, megérkezik a hibaelhárító csapat. Nem a dobozhoz. A csatornához. Elég hamar lekapták a fedelet. Nem szivárgott semmi, de valami miatt sürgősen le kellett menniük. Illetve, csak az egyiküknek. Feltűnő volt, hogy amint feljött, máris ment le a másik. Azután megint helyet cseréltek. Kis idő után már nem ment olyan gyorsan a művelet. Azt hittem, elfáradtak, de azután az egyikük odajött hozzám tüzet kérni. Mit mondjak? Másodpercek alatt berúgtam a leheletétől. Nem csoda, ha ennyi gondot okoz az ittas vezetés. Speciel most nem a sofőrökre gondoltam. Higgye el, vannak olyan helyek, ahol munka közben lehet inni.
Na, ezért nincs itt forgalom. Amúgy meg, nagyon szem előtt van itt az ember. Ha esetleg befuttatná vadszőlővel a kerthelyiséget, vagy valami ilyesmi. Nemrég cseréltek berendezést? Az nem ér semmit. Talán, ha magát cserélik le. Dehogynem! Látná csak, milyen morcosan néz most is.

Nincs valami jó ételreceptje? Szabadságon vagyok, és készítenem kellene valamit ebédre. Könyvből? Az nem működik. Megnéztem, de mindegyik receptben úgy kezdődnek a mondatok, hogy "vegyen egy ..." hát hol van az embernek annyi mindenre pénze? Abból kell gazdálkodni, ami van. Ezt persze nem ártana máshol is betartani. Nem lehet mindenért a szomszédba rohangálni. Mondom, hogy nem lehet! Próbáltam. Akkor fogott gyanút a szomszédasszonyom, amikor az olaj, só, hagyma mellé egy kis krumpliért is becsöngettem hozzá.
Egyébként, elavultak azok a receptek. Szegény unokahúgom is sokat sír miattuk. Valamikor nagyon finom süteményeket készített. A pogácsája például az egész falujukban elhíresült. Az utóbbi években azonban már az sem sikerül neki. Nem azért. Nem öreg még. Mondom, hogy a húgom. Nézzen rám! Hol vagyok én öreg? Ja, igen. De ott direkt rájátszom. Szóval, én megfejtettem a titkot. A pogácsába pontosan egy pohár tejföl kell. Akkor lesz az igazi. Igen ám, de régen egy pohárban öt deci tejföl volt. Most mit nem ért? Hol kap ma már ilyet az ember?

Na, töltsön még egy korsóval, mert én szomjan halok, maga meg éhen! Miért ártana? Egyre több dologról derül ki, hogy az emberi szervezetnek szüksége van rá. Kezdenek az orvosok is belátóbbak lenni. De az is lehet, hogy csak ritkábban jártak az órákra egyetemista korukban, mint a régiek. Nem attól káros az alkohol, hogy megisszák, hanem attól, hogy ki issza meg.
Például, ha én megiszok néhány pohárral, esetleg lefekszem aludni. Viszont, ha az alattunk lakó iszik ... Nem az van neki, hanem valami játékautomatás vállalkozása. A feleségének meg monoklija. A gyerekek hasonlítanak is rá. Az anyjukra ütöttek. Az apa meg rájuk.

Látom, itt is vannak játékgépek. Régebben csak flipperek voltak, de én azokkal sem próbáltam játszani. Volt jobb helye is annak a kétforintosnak. Most már nincs. Kétforintos. Jobb hely? Az talán még akad. Állítólag olyan a környezetünk, amilyenné magunk alakítjuk. Nem tudom, hogy ez fordítva is működik-e? Mert, ha igen, akkor nem csodálkozom a sok költözködőn. Keresik a jobb környezetet. Hátha visszahat. Lehet, hogy ennek a csapszéknek is a költözködés tenne jót. Nem jó a környezete. Nem hiszi? Én csak tudom. Ismerem az összes lakót a környéken. Csupa nyugdíjas, tanár, bolti eladó, meg szalagmunkás. Nem járnak ilyen kiemelt vendéglátóhelyre. Illetve, járnának, de nem jutnak el ide, mert nem jut.

Én is csak azért jöttem be, mert mint mondtam, lazítok kicsit. De már indulok is tovább. Jobban nem szabad lazítanom. A végén még megszokom, és akkor felborul az immunrendszerem. De igen! Van köze hozzá! Mert mi is az immunrendszer? A fizikai szervezet természetes védekezőképessége. Látott maga már olyat, hogy valaki ellazulva védekezett? Na, ugye!

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi a multiban

- Ne tekerje már folyton odébb azt a gumiszalagot, kérem! Nem látja, hogy még pakolok? Aztán meg majd minden leesik meg szétgurul. Ha összetöri, én nem fogom ugyan kifizetni! Ez is micsoda találmány? Ez a sok korlát. Az ember nem tud így rendesen pakolni. Látja milyen nehezen érem el a kosártól a szalagot? Ha odébb tudnám tolni? De beállt az egyik kereke. Maguknál nincs kötelező szerviz? Meg karbantartó? Pedig láttam, hányféle járgányt használnak. Alig lehet tőlük elférni a sorok között. Nem is értem, miért nem éjjel rakodnak? Akkor nincs vásárló. Ja persze, olyankor maguk is alszanak. Meg kell, hogy valljam, nem látszik magán. Nincs valami jó színe. Nagyon piros. Vajon mitől?

Milyen vonalkód nincs rajta? Ez így volt a polcon. Most hová viszi? Nekem ne hozzon másikat. Nekem ez kell! A többi össze van nyomorgatva. Nagyon sokáig kellett keresnem, mire ezt a szebbet kiválasztottam. Még meg is nyomkodtam mindet, mire a megfelelő keménységűt megtaláltam. Akkor nem viszem el, ha nem lehet így, most boldog? Gondoltam. A mosolya is olyan benyomást kelt bennem, mintha tavalyról maradt volna az arcán. Mint az előre csomagolt kiflik ott hátul. Most miért rángatózik a szája sarka? Ez itt bolti betegség? Vagy egymástól kapják el? A hentesüknek is van ilyen, pedig igazán hamar megtaláltuk együtt azt a szép darab körmöt. Én arról nem tehetek, hogy a legalján volt.

Az a pulóver, amiről most szedi le azt a műanyag micsodát, akciósan van hirdetve. Akkor miért annyi? Nem kell! Annyiért nem. Nem érdekel, hogyan teszi vissza a vacakot rá! Tőlem rá is hegesztheti. Nehogy már menet közben menjen fel az ára, míg ideérek a pénztárhoz! Olyan sokáig én nem szoktam vásárolni. Bár igaz, bolyongok itt rendesen néha, de nem ám, hogy meg tudjam kérdezni valakitől, mit hol találok? Olyankor bezzeg, eltűnik mind! Próbálnék meg valamit elcsenni, akkor rögtön ott lennének, mi? A múltkor is csak egy zacskó csipeszt sikerült. Nem is tudom mire használni. Ahogy összenyomom, máris törik. Mint a cipő a lábamat. Azt hiszem, vissza kell mennem a régiért. Fogadjunk egy számmal kisebb. Pedig a jó helyről vettem le. Megnéztem, 45-ös volt a polc szélén. Persze a cipőbe nem írják bele ma már. Ez is jellemző.

Nekem nehogy az évszámot is hozzáadja a végösszeghez, mint a múltkor. Milyen gombot nyomogat ott maga mellett? Látom, ide tart a biztonsági őr. Tudnak maguk kedvesek is lenni. Igazán szép dolog, hogy ki kísérnek.

Hapsi-bácsi beteglátogatóban

-Jó napot kívánok!

A nagybátyámat keresem! Ebben a kórteremben van? Már látom, ott van a sarokban. Megyek is hozzá, csak előbb megpróbálok eljutni az ágyáig. Még hogy kórterem! A kór, az stimmel, de ez egy lyuk. A buszon idefelé nem voltak ennyien. Mennyi beteg? Látogatók is? A színük nem sokkal jobb, mint akikhez jöttek. Most mit morognak? Dehogy a megvilágítás. Itt az nincs is.

Na, csakhogy ideértem. Kedves bátyám. Te mondd csak, miért nem használnak itt emeletes ágyakat? Több lenne a hely. Ugyan már, aki nem tud kimenni, az fekhet felül, annak nem mindegy? Felfekvés, igen. Most látom, hogy nézel ki? Ha nem integettél volna, amikor beléptem, meg sem ismerlek. Ajaj! Te se engem? Csúnya baleset lehetett, ha nem emlékezel rám. Amnézia? Látod, ezért nem jó kórházban lenni! Annyi minden ragályos nyavalyát elkap az ember. Na, de mesélj, mi történt? Közben kipakolom, amit hoztam neked. Náncsi néni küldött velem egy tál birsalmasajtot. Tudom, hogy nem szereted, de én igen. Ne félj, nem hagyom itt. Én mondtam neki, hogy ezt küldjön.

Milyen ebéd? Itt nem adnak? Ne szédíts. Te soha sem ettél sokat. Elég kell, hogy legyen. Különben is, azt már otthon oda adtam a gyerekeknek. Igen, előbb haza mentem, és csak utána ide. Volt rá időm. Ha azonnal utánad jövök, előbb érek be, mint te. Mondjuk, jobban jártál volna, mert akkor foglaltam volna neked egy ágyat. Ez szerinted ágy? Ne bolondozz, ennek kereke van, mintha bármelyik pillanatban el akarnának tolni innen máshová. Igaz is? Az más. Rakass rá rendszámot, mert holnap is jövök, és akkor könnyebben megtalállak. Add be nekik újításnak. A rendszámdolgot. Pluszbevétel a kórháznak. Előtte szólj azért, vagy tudod mit? Itt van az unokaöcsém névjegykártyája. Minek, minek? Ott van rajta, nem látod? Rendszámtáblákat gyárt.

Már megint integetsz? Minek? Itt vagyok már. Másról nem tudok, hogy jönne hozzád. Kinek? A feleségednek? Szegénykém, nagyon rosszul lehetsz, hiszen te agglegény vagy. Furcsa, miért suttogsz? Most látom, maga nem is a nagybátyám! Legközelebb ne integessen nekem! Még jó, hogy a sört nem adtam oda. Milyen nővért hívjak? Hagyjon már, nem vagyunk rokonok, különben sincs nővérem. Szép dolog, na! Itt mindig összekeverik a betegeket? Csoda, ha nem nagyon jönnek látogatni az emberek? Kujtorogjon itt órák hosszat, mire megtalálja a rokonait? A látogatási idő meg lejár közben. Ide sem jövök többet! Legalábbis a saját lábamon biztosan nem!

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi fokozza

Jó napot kívánok!

Bejöttem, mert láttam, hogy az ajtó fölé ki van írva, reklám-marketing. Én a reklámok miatt járok most itt. Kérem, önök túlzásba estek. Nem a mennyiségre gondolok, hanem…tetszik tudni, a mennyiség mindig a minőség rovására megy. Ez mindennel így van. Például a házban, ahol lakom, a másodikon X-éknél hét gyerek van, de most nem is ezt akarom elmondani.

Két dolgot említenék csak. A gyümölcslevet és a fehérséget. Ne hadonásszon! Mi az, hogy ne itt reklamáljak? Akkor minek írták ki az ajtó fölé? Reklámügyben reklamálok! Folytatom. Akkor is, ha még egy marékkal bevesz abból a fehér tablettából. Emlékszem, tavaly az volt a szlogen, hogy száz százalék gyümölcs. Idén pedig maguk szerint most még gyümölcsösebb. Kedveseim! Matematika. Nem tanulták? Száz százalék felett csak a múlt rendszerben lehetett teljesíteni.

Erről jut eszembe a volt főnököm, és a volt kollégáim. A munkahelyen már csúcsjáratban pörögtünk, de a főnök szerint fokoznunk kellett volna a tempón. Ettől kiborultunk. Egészen a kapunk kívülre. Azóta üres a csarnok. Na, most már van mit fokozni, de nincs kivel. És akkor megint ott tartunk, hogy a gyümölcslében van ízfokozó is.

A mosópor tavaly már abszolúte fehérre mosott. Idén viszont állítólag még fehérebb lesz mosás után a ruha. Na, ez már vakít. Annyira fehér. Elvakítanak. Kérem, én tanultam fizikát. A fehérben az összes szín benne van. Ha valamit agyon mosunk, kimosunk belőle mindent. A színeket is. A telt-fehér több, mint a tejfehér. A világ sajnos a tejfehér felé halad. Pedig ma már a tudósok is megállapították, hogy a tejet a tehén a boci számára termeli, nem az embereknek. Állati nem?

A sportolók, szegények nem doppingolnak, csak nyerni szeretnének. A célszalagot szeretné mind átszakítani. Sajnos az ínszalag sokszor előbb szakad. Isszák a még gyümölcsösebbet, és a tejet. A vizsgálat meg rátalál az ízfokozóra, vagy mifenére. Ettek volna inkább eredeti gyümölcsöt. Azt viszont az alkoholszonda mutatná ki. Kell nekünk ilyen precíz műszer? Végülis, minden egyre érzékenyebb. Túlfokozott. Hová ez a nagy rohanás?

Tessék kérem mérsékelni. A reklámokat. Esetleg kevésbé túlozni, ha lehet. Az alma legyen alma, a fehér pedig csak egyszerűen fehér. Ne vakítson. No, de nem fokozom tovább, mert a végén még magánál is szakad a cérna, vagy valami. Mi az? Altatót vett be, hogy ilyen furcsán mosolyog rám? Na, mindegy. Akkor szép álmokat!

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi szelektál

- Jó napot kívánok, szomszéd úr!

Jó, hogy találkoztunk, de nem futottunk össze! Például a munka világában. Érdekes, hogy ott sose látjuk egymást. Persze! Mert maga ki sem látszik a munkából. Én meg nem látom magát a munkától. Nem a saját munkámtól. De! Van nekem is munkahelyem, csak én nem halmozom, mint egyesek. Ugyan már! Maga tényleg elhiszi, hogy nincs munka? Olyan még sosem volt. Legfeljebb úgy álltak hozzá, hogy mások is hozzá férjenek. Vannak, akik máshol ácsorognak. Dehogy a munka mellett! Attól azok nagyon távol állnak. Illetve, távol áll tőlük. Mit tudom én, mi? Nem szeretek sorban állni.

Tényleg! Hová ilyen sietve? Szép tömött szatyor van a kezében. Ja, hogy szemét? Furcsa is lett volna, ha elmentében visz teli tasakot. Bár már sokan jöttükben sem nagyon izzadnak meg a cipekedésben. Remélem, szelektíven gyűjti! Nem beszélek csúnyán. Azt jelenti, hogy válogatva. Hogyne. Színre színt. Ne komolytalankodjon! Az nem ugyanaz. Gondoljon az unokái jövőjére! Ne tegye tönkre a Földet! Tudom, hogy nincs telke. Nem is arra gondoltam. Glóbusz. Érti már? Jaj, de el van maradva! Nem mustár. Bár abban igaza van, hogy a színe, az állaga emlékeztet valamire.

Szóval, én sem tudom kiválogatni, mert annyi zacskóm nincs otthon, de például az unokaöcsémék falun meg tudják tenni. Dehogy. Nem kerül többe a szemétszállítás. Nekik is csak egy konténerük van. Kuka, ha így jobban tetszik. Okosan csinálják. Van tyúk, malac, nyúl, és minden, ami kell. Megesznek azok mindent, ami elrágható. A papír, és ami éghető, az pedig megy a cserépkályhába. A fémet meg odaadják a … szóval, rendszeresen járnak hozzájuk ilyen vashiányos emberek. A konzervdobozokat is elviszik. Sőt! A múlt hónapban elvitték az ezüst étkészletet, meg a pálinkafőzőt is. Mondtam nekik, hogy ne rézből csinálják, de beszélhet nekik az ember. Miből, miből? Saválló fémből. Ugyan már! És ha nem lesz tiszta a pálinka? Néhány pohár után már mindegy. A fogyasztó sem lesz tiszta.

Apropó! Unoka! A hétvégéken már nem igazán szeretek sétálgatni vele a városban. A múltkor is csavarogtunk egyet. Igazoltattak a rendőrök. Egy ángolt kerestek. Valami Philt. Várjon csak! Mindjárt az eszembe jut a neve. Megvan! Mister Pedót keresték. Akkor engedtek tovább, amikor a gyerek megszólalt, hogy „Papa nézd! Színes bácsik!” Maga mit válaszolt volna a helyemben, amikor a gyerek megkérdezte, hogy miért olyan furcsák? A bohócokat még csak-csak megmagyaráztam. Szóval, nem járok mostanában vele sehová. Inkább itthon játszunk. Olyankor hozatok pizzát és fagyit. Hogyne! Fagyit is lehet. Nem. Tévét nem néz nálunk. Egy sima kábeldarabbal nem jönnek be a mesecsatornák. Nem ért maga ehhez. Csak két szög a falba, a kábelt betekerem dipól alakba, és kész. Ami lényeges, azt meg tudom nézni így is. A többit pedig hallom az emberektől. Higgye el, ma már biztosabb hírforrás, mint bármelyik média! Boldogok a lelki szegények. Maga nagyon boldog ember. Elhiszi, hogy igazak a hírek?

Na! Ide is értünk a konté … a kukához. Mit dob ki, hogy ilyen tömött a zacskó? A sok csomagolóanyag, mi? Bizony! A csomagolás a lényeg! De azért, ilyen sokra talán nincs szükségünk. Azért olyan drága minden. Fizetjük a csomagolást rendesen. Vagy húsz éve. Pedig ugyebár nem a ruha teszi. Pláne nem az embert. Embert barátjáról. Kellemetlen, ha nincs. Annyit is ér, amennyit a barátja. Miért? Maga az ellenségeitől kér kölcsön? Bár, igaza lehet. Még nem próbáltam, de hát, nincs túl sok barátom. Illetve, volt, amíg nekem is volt. Mára valahogy elfogytak. A sok reklám lehet az oka. Folyton a fogyókúráról papolnak. Pedig nem kövérek az emberek. Ez csak az evolúciós út. Régebben alacsonyabb volt az átlag. Azután megnőttünk. Most pedig fejlődünk a magasságunkhoz. Vastagodunk. Na, jó! Nem mindenki, de az átlag azt mutatja.

Tanult matematikát? Mert, hogy ilyen értelmesen néz rám. Elmagyarázom. Átlagot úgy számítunk, hogy a legkisebbet meg a legnagyobbat összeadjuk és elosztjuk kettővel. Például, ha magánál van húszezer forint … csak tízezer van? Na jó, akkor folytatom. Tehát, van magánál tízezer forint, nálam pedig nulla, akkor kettőnknek van fejenként ötezer forintja. Lehet bonyolultabban is, de minek? A bonyolultabb, ha minden lakó pénzét összeadnánk, de akkor annyi felé kellene osztani a végeredményt.

Szerintem, ne vonjuk be őket. Most meg hová siet annyira? És az ötezer forintom? Ami magánál van! Így már mindjárt jobb. Most már rohanhat, ha olyan sürgős dolga van. Legközelebb is szívesen segítek. Csak szóljon, ha valamit nem ért! A tanácsadást meg kell fizetni. Attól lendül fel a gazdaság. Legalábbis, az enyém biztosan.

A viszontlátásra!