Hapsi-bácsi és a nyeremény

(Ez pedig a következő könyvben fog megjelenni)

- Jó napot szomszéd! Képzelje, beköttettem az Internetet. Egyik este éppen szőrözök rajta … Nem. Azt nem tudok. Deszkám sincs hozzá. Ami volt, abból csináltam a spájzba polcokat. Feleségemnek legyen hová tenni a lekváros üvegeket. Mit? Adnék én szívesen, de üresek. Nem mondtam, hogy lekvárt tesz a polcra. Üvegeket mondtam. Szóval szőrözök a Neten, erre jön valami villogó, remegő izé, hogy nyertem. Oda volt írva, hogy „klikk ide”. Megtettem. Utána mehettem venni egy másik monitort.
A kereskedő, aki az üzletben adta a monitort, magyarázta, hogy az egérrel kellett volna. Mondtam neki, hogy azzal nem lehet akkorát. Ha én klikkelek, akkor azt alaposan teszem. Van egy jó kalapácsom. Még magam reszeltem lakatosinas koromban. Ilyet ma már nem gyártanak. Az még anyagból van.
Hol is tartottam? Folyton félbe szakít itt engem! Még jó, hogy maga nem olyan erős. Tehát ülök ott a gép előtt. Közben jött egy csomó minden oda a képernyőre. Reklám, és ajánlatok. Tuti meggazdagodási lehetőség, meg ilyenek. Az egyiknek nagyon tetszett a szövege. Meg is jegyeztem. „Sok pénzt akar keresni? Ötezer forintért tájékoztatást küldök a megadott címre.” Most mit szól? Ilyet én is tudok. Csak én ezer forintért. Van egy ezrese? Akkor maga nem lesz gazdag. De így én sem.
Volt egy másik üzleti ajánlat is, de azt nem értettem. Valami emelem. Csak tudja, nekem öt kilónál többet már nem szabad. Az orvosom mondta. Nem is adtam neki többet öt kilónál. Ha egyszer nem emelhetek fel többet? Próbált meggyőzni, hogy nem úgy értette. Szerintem az öt kiló, az öt kiló, és kész! Nagyon tartózkodó volt, mikor eljöttem tőle. Én is. Tartózkodom, hogy a közeljövőben felkeressem.
Manapság amúgy sem fér sok bele az öt kilóba. Két kiló kenyér, meg három üveg sör. Most mit magyaráz? Literes sörről nem hallott?
Miért, miért? Azért nem felvágottat veszek, mert az nem annyi! Boldog ember, ha hisz a mérlegekben! Nem horoszkópra gondoltam. Maga egy gonosz pók. Folyton kötekedik velem. És eltérít a mondanivalómtól. Nem akar képviselő lenni? Van hozzá érzéke. Mit fújtat? Még csak két emeletet jöttünk. Azt is lifttel.
Maga nem szereti a nyereményeket? Mióta van Netem, én folyton játszom. Nem pókert. Azt csak a hétvégén szoktam a kocsmában. Emberekkel. A gépeket nem lehet megverni. Illetve lehet, csak nem szabad. Összetörik. Az embert a törzsvendégek.
Csodás dolog ez a világháló. Több nagyvárosban is várnak engem, mert ingyenes szállásokat nyertem. Csak valahogy el kellene jutnom oda. És az a rengeteg ismerős! Olyan is van, akit eddig nem is ismertem. Fantasztikus! Az is megtalál, aki eddig nem is tudott a létezésemről!
Azért vannak visszataszító dolgok is. Néhány képtől szinte hányingerem támad. Dehogy pornó oldal. Maga szerint csak ott vannak undorító képek? Nézze meg a hírportálokat.
De a nyereményeket szeretem. Annyi mindent nyertem már! Csak mindig tennem kell valamit, hogy meg is kapjam. Nem tudtam, hogy mennyi minden hiányzik otthonról. Most már tudom. Furcsa, milyen sok felesleges dolgot tartok! Azért tudom, mert olyasmit sosem ajánlanak, ami már van nekem. Vagy ennyire tudják, mim van?
Magánál nincs bekötve a Net? Jót tenne pedig. Nem lenne ennyire magányos. Velem is alig beszélget, pedig naponta találkozunk. Tényleg nem kíváncsi, hogyan lehet meggazdagodni?
Akkor nem zavarom tovább.
A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi utazik

-Jó napot, szomszéd!
De örülök, hogy összefutottunk itt a villamoson! Éppen magára gondoltam. Nincs egy felesleges jegye? Nekem csak az van. Mind lyukas már. Automatákból pedig nem merek venni. Becsapósak. Tegnap is, amikor a kedvenc kocsmámban ittam éppen a kisfröccsömet, látom, hogy az egyik vendég buzgón dobálja be a százasait egy ilyen pléhdobozba. Jegyet meg nem adott neki vissza. Ne mondja, hogy az nem olyan gép! Hallottam, amikor a végén az illető megjegyezte a mellette állónak, „Na, ma sem megyek már innen sehova”. Tényleg, maga hová megy? Akkor egy felé tartunk. Igaz, szép is lenne, ha ez a kocsi egyszer csak két irányba indulna el! Miért? Volt már olyan, nem?

Ejnye, hogy lökdösődnek itt! Ennyi mindenkivel nem szeretek összefutni, na! Mit mutat? Milyen szalag? Ja, hogy kar! Nekem ínszalagom van, azzal megyek éppen az orvoshoz. Nem. Jegyem nincs. Mondom, ínszalag. Az van nekem. Ellenőr? És mit ellenőriz? Az érvényes jegyeket? Akkor menjen csak tovább. Nálam nincs mit ellenőriznie.

Büntetés? Kérem, én tisztességes, törvénytisztelő állampolgár vagyok. Igen, utas is. De csak egy darabig. Le kell szállnom? Igazán kedves, hogy szól, de még három megálló. Nem most akarok. Akkor fizessek? Miért nem ezzel kezdte? Mennyit? Annyi nincs nálam. Hogy milyen drága lett a tömegközlekedés? Borzasztó! Persze, megértem. Be kell hozniuk a sok ingyen utazó miatt. Nem, én nem utazom ingyen, csak nincs jegyem. Szokott lenni, de most éppen elfogyott.

Jó, akkor adjon csekket. Köszönöm. Maga nagyon jól végzi a munkáját. Magabiztos a kiállása. Maga biztos sokat sportol. Szakmájában elhivatott. Hívták már máshová is a szakmáján kívül? Pedig maga nagyon lelkiismeretes. Ez a munka pedig olyan lelketlen, nem? Nem. Persze, hogy nem, hiszen maga lelkesen csinálja. Sőt, művészi szinten űzi. Így átnyújtani egy csekket csak egy hozzáértő tud. Egy pillanat. Rá tetszene írni, hogy mekkora az összeg, mert a végén még elfelejtem, és mint említettem, betartom a törvényeket. Igazán kedves tetszik lenni. Szép az írása. A nullái nagyon tetszenek. Ami előtte van szám, az nem annyira. Most, hogy ezt a csekket oda adta, utazhatom tovább, ugye? Nem? Jó, rendben, maga győzött. Akkor itt most már le is szállok. További jó munkát, és üdvözlöm a kedves főnökét is. Adja át neki jókívánságaimat. Minden jót.

Na, szomszéd, milyen szerencse, hogy éppen itt szálltunk le. Pont itt van dolgom. Milyen csekket? Ja, azt már az imént összetéptem és eldobtam. Viccel? Ugyan, honnét fogják megtudni, hogy ki nem fizette be? Elkérte az ellenőr az adataimat? Na, ugye!
A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi a svédasztalnál

- Jó napot kívánok!
Odakinn egy ember mondta nekem, hogy ide kell bejönnöm. Itt lesz valami északi asztal. Gondolom, azért hidegtálas. Lapp. Nem is! Svéd asztallap. Milyen ember mondta? Egyenruhás. Dehogy! Nem csak egyen. A többin is volt ruha. Viszont nem látom az asztalt. Akkora itt a tolongás. Ennyien éheznek? Nagy lehet a baj, ha már így nyakkendőben, öltönyben is éhesek. Talán sosem laknak jól? Értem. Nagy az étvágyuk. Azért én etetés helyett mégsem ruháznám őket. Majd lesz, aki ad nekik. Ruhát. Másik öltönyt. Muszáj lesz. Főleg annak a köpcösnek ott, jobbra. Látja? Leette magát. Nem magát. És engem sem. Minket csak fogyasztanak, pedig állítólag mi vagyunk a fogyasztók. Ja! Az nyakkendő? Annyira tarka. Azt hittem szósz, meg folt. Tulajdonképpen praktikus divat, és előnyös, mert ha mégis tényleg leeszi …
Na, végre! Egy kis rés támadt az asztalnál. Fele jobbra, másik fele balra húzódott. Most legalább én is hozzáférek a … Mi ez? Teljesen üres ez a … húsos fazék! Ja, nem az? Magas falú salátás tál? Pedig első ránézésre … ismerős volt. Most másodikra még inkább. Mintha otthon is lett volna ilyen. Csak az régebben volt. És tele. Jó lesz nekem ez a kistányér is. Csak az a lényeg, hogy meg tudjam púpozni. Már ha az urak hagytak valamit.
Hopp ez jól néz ki, csak a tálalása csalóka. Teljesen olyan, mint egy asztali dísz, virágokkal. Abból ne vegyen, ami ott mellette van, mert az tényleg az! Hehehe, az ön mellett álló ember nem tudta? Teljesen lelegelte. Nem baj, ha az ember vegetáriánus, de azért figyelnie kellene, mit eszik! Hogyne, aki a virágot szereti … az valószínűleg kertész. Azért látom, a hús is fogy rendesen. Rajtam például lötyög a tavalyi nadrágom.
Sokan vigyáznak az egészségemre. Speciel az orvosok nem nagyon. Különben megromlana a rengeteg hatékony gyógyszer. Inni már csak szódavizet iszom. Bevenni is azzal veszem be mind. Igen. Órákkal később meg gyógyvizet eresztek. Néha azért zöldfélét is eszem. Tegnap annyira összevesztem a szomszédommal, hogy mérgemben megharaptam. Grínpész aktivista. Nagyon felidegesített! Nem hitte el nekem, hogy a lakásom falán lévő penész örökzöld. Tényleg örök. Semmivel sem tudom eltűntetni. A végén még zöldövezetté nyilvánítják. Lehet, hogy nemsokára megbokrosodom? Nem csoda ebben a mai feszült helyzetben.
Tudja, mire kell nagyon ügyelni? Persze, a kistányérra a kezében, de én nem arra gondoltam. Az egészségre. Nem szabad össze-vissza enni mindent. Csak azt egye, amire nincs ráírva, hogy egészséges. Nem itt, hanem a boltokban. Koleszterin? Ugyan már! Elárulok egy titkot. Csak magának. Csak most. Csak ne vegyen már többet abból a majonézes szardíniából, mert nekem nem marad.
Tehát. Hallott-e gyerekkorában a koleszterinről? Nem az. Nem diákszállós buli. A vérben van. Azt hiszem. Szóval, hallott vagy nem? Na ugye!
Annyi mindennel foglalkoznak a kutatóközpontokban. Évek óta figyelték ezt a … szóval, hogy van-e valami jelentősége? Rájöttek, hogy nincs, de ha már rátaláltak, kezdeni kellene valamit vele. Figyelték a szinteket az emberek vérében. Látták, hogy mennyi az átlag. Utána meghatározták a veszélyes mennyiséget. Természetesen az átlagérték alá tették a szerintük még egészséges szintet. Csak egy kicsivel. Csodák csodája, hirtelen rengeteg beteg ember lett, ezután pedig csináltak egy placebót … köszönöm, de nem tüsszentettem. Még csak az kéne!
Most már mesélhetne maga is valamit. Éhes vagyok, és nem tudok egyszerre két dolgot csinálni. Aki beszél, nem tud közben enni, és aki tud enni, az nem beszél.
- Egészségére!

Hapsi-bácsi ügyintéz

Jó napot kívánok!

Szeretném itt a hivatalban elintézni ezt az apró kis ügyemet. Ezen a papíron minden szerepel. Hogyan kérem? Nem megyek át a másik emeletre, mert azt a nyomtatványt, amit mondani tetszik, már korán reggel beszereztem. Hány példányban? Ugyan kérem, nem gond. Otthon van még belőle öt kiló. Ha megengedi, hogy hazatelefonáljak, behozatom a fiammal. Akkor mégsem kell? Irat? Rávezetni? Akkor vezesse rá kérem. Én csak írni tudok, vezetni nem. Van, aki meg csak fordítva. Gondolom, itt mindenki tud írni. Bár, ha van írógép…Ah! Számítógép! Akkor rögtön ki is számolják? Pedig arra számítottam. Sajnos, az olvasószemüvegemet otthon hagytam. Olvasógépük nincs? Olyan jól felszerelt irodának látszik. Hol kell aláírnom? Látom már, de mi ez a sok apró betűs rész? Akkor fölötte írom csak alá. Bár akkor föléírás lesz, nem alá. Ott majd, ha otthon elolvastam. A szemüvegemmel. Nem vihetem haza? Az én példányomat sem? Értem. Szóval csak, ha hiteles lesz. Ki fogja hitelesíteni? Jó, vigye csak. Addig itt várok. Nem megyek ki, mert kinn olyan morcosak. Még megvernek a végén. De igen, mert bejöttem előttük. Sorszám? Otthon csináltam. Nullás, hogyne. Tudtam, hogy olyan nem lehet senkinek. És kisebb sem, hacsak nem duplán.

Már vissza is ért? Addig beszélgettem a kollégáival. Nem tudom, hová lettek, pedig csak kérdeztem tőlük néhány dolgot. Ez a hitelesítő aláírás legalább olyan olvasható, mint az apró része. Ilyet én is tehettem volna rá. Ebből tudni fogják ki az, ha esetleg gond lenne a papírral?

Illetékbélyeg? Mennyibe? Hol? Érdekes, hogy a büfében lehet megvenni. Árukapcsolás, mi? Ravasz, nagyon ravasz. Nem hoztam magammal pénzt. Akkor elkölteném. Egyébként pedig nem maguk az illetékesek? Én is az vagyok. Ezért nem értem a bélyeget. Jól néznénk ki. A végén még bevezetik az illetéktelen bélyeget is. Na tessék, adom itt a jó tippet. Alkalmazzanak engem szaktanácsadónak. Van még néhány ilyen ötletem. Csak fizessék meg rendesen. Prémiumot nem kérek. Állatvédő vagyok. Nem szeretném, ha miattam pusztulna néhány prémes. Akkor adhatom az ötleteket? Jutalomért? Jó, hogy nem már nyeremény! Nem szeretem az utazásokat. Nincs költőpénzem. Jobban szeretem azt a szót, hogy fizetés. Nem bér. Dehogy. Annak olyan negatív kicsengése van. Én nem szeretek bérelni. Ja, hogy csak jellegű! Azt meg nem értem. Valami legyen az, vagy ne legyen az, de ne jellegű. Mit szólna maga például, ha a férje otthon csak simogatásjellegű érintést adna? Lehet az akár pofon is! Az is érintés. Na jó, látom már itt érdemben nem intézkednek kellőképp.

Kifelé menet azért megnézem, mi van a hivatal homlokzatára írva, mert lehet, hogy ez csak egy önkormányzati jellegű egészségügyi intézmény.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi egészséges

- Jó napot szomszéd!

Megint nem működik a lift? Akkor menjünk szépen a lépcsőn, végül is, a mozgás fél egészség. Én nem is félek az egészségtől, csak nem értem, miért kell annyi mindent szedni ahhoz, hogy azok maradjunk. Ott van mindjárt az a sárga gyöngyöcske. Azt kelkáposzta főzelék után érdemes bevenni. Mondjuk, én jobban szeretem a régi hagyományt, csak a családom nem. Tehetek arról, ha büdös? A pirosat meg lefekvés előtt, és akkor éjjel az ember rohanhat, mert megkönnyíti folyó ügyeit. A hivatalit sajnos nem. A nejemét sem, mert utál éjfél körül felmosni. Utánam.

Azért sokat fejlődött a táplálkozástudomány. Az ember ehet, ihat bármit. Mindenre van ám valami bogyójuk. Nekem csak az a bajom vele, ha mindet beszerzem, ételre, italra már nem telik. És akkor hol van még a gyümölcs? Pedig abból kellene a legtöbb. Az almánk elfogyott. Nekünk is. Otthon.

Tudja, mit kell reggelizni? Kefirt! Élőflórásat. Nekem elég volna a sima Flóra, a szomszéd utcából, bár már alig élek. Mondják, hogy öreg kecske is…de arról só sem lehet, mert az ártalmas. Ha sok. Nem úgy, mint a gyógyvízben az ásványok. Most éppen arról megy a vita, melyik jobb nekünk? Ha sok benne az anyag, vagy ha majdnem desztillált minőségű. Nem kell félni, a gazdasági osztály kiszámolja. Utána meg fogjuk tudni, nekünk melyik az egészségesebb. Csak az a kérdés, melyik kerül többe? Nekik. Megásványozni a vizet, vagy desztillálni. Emlegetnek valami szabad gyököket, szóval biztos, hogy számolnak. Utoljára legalábbis matekórán hallottam gyökökről. A végén megint marad a falmelléki. Az csak kórós. Bocsánat klóros. Viszont, problémának itt van mindjárt a vízkő. És ha lerakódik bennünk? Fűtőszálat nem tudok magamban cserélni, a házi pálinka meg ártalmas. Amelyik nem árt, az meg kell a francnak.

Amikor először hallottam a koleszterinről, nagyon megijedtem. Azonnal felhívtam az unokámat. Azt hittem náluk is kitört a járvány, mivel ő is diákszállón lakik. Megnyugtatott, hogy az mindenkinek van. A szint, ami nem mindegy. Ez viszont igaz. Már fél órája megyünk itt a lépcsőn, mivel az ötödik szinten lakunk. Tényleg van köze a szívhez. Okos az én unokám, pedig nem orvosin tanul.

Amit hallottam még, hogy nagyon egészséges a müzli. Valami harcművész kaja. Igen kemény. Én maradok mégis a krumplinál. Keményítő abban is van, és azt el tudom még rágni. Valami köze ennek a gumónak is van az egészséghez.

Na, szomszéd, megérkeztünk. Ugye, mennyivel jobban érezzük magunkat? Egészségesebbnek is? Viszont van egy rossz hírem a számára. Túljöttünk két emeletet. Na nézd csak, most mit kapkod a szívéhez? Elfáradt, hogy így elterült itt nekem? Maga tudja. Én mindenesetre visszamegyek a saját szintemre.

A viszontlátásra!