Jó napot
kívánok!
Ki előtt következem? Mi az, hogy után? Nem szeretek utolsó lenni. Különben is, időpontra jöttem. Igen. Pont időre. Mit morognak? Ráérnek, nem? Gondolom, betegek. Én nem. Csak lázas vagyok, fáj a torkom, köhögök, és tele az … orrom. Semmiség. Ezzel sokáig el lehet még élni. Meg dolgozni is. Mondjuk, azt nem sokáig. Maga nagyon csúnyán néz rám. Ferde szemmel. Üzemi baleset? Miért nem vigyáz? Igaz, aki dolgozik, az hibázik. Én soha sem hibázom.
Nincs egy üres szék valahol? Járvány van? Ja, székrepedés. Bútoripari probléma. De legalább az van. Mármint probléma. Bútoripar? Csak préselt anyagokból. Az meg nem tartós. Az iparban dolgozók borítékja is préselt. Az sem tartós. Szóródik, mint a polc anyaga. Nem csoda, ha szétszórtak. Vagy szétszóródtak. Gyerekkoromban azt hittem, az asztalos csak asztalt készít. Amikor kérdezték tőlem, mi akarok lenni, azt mondtam, sámlis. Gondoltam kisebb darab, kevesebb munka. Félreértették. Azt hitték, simlist mondtam. Vagy félre hallották.
Mostanában sok a félre hallás. A fülészet még sincs fellendülőben. A fogászat viszont igen, pedig egyre kevesebb a harapnivaló. Illetve … lenne ötletem, kit harapnék meg. Ha volna mivel. Mit mosolyog? Mit mosolyog? Nem a szomszédasszonyra gondoltam. Nála már a daráló is csődöt mondana.
Fenntartanák a helyemet, amíg kimegyek rágyújtani? Hogy, hogy miért? Talán itt is lehet? Na ugye! Jaj már! Maga komolyan elhiszi, hogy káros az egészségre? Higgye el, egy csomó más dolog sokkal károsabb. Például a Hold. Most mit csodálkozik? A nagyapám egész életében dohányzott. Nyolcvanöt évet élt. Egy átlagember dohányozva is elélhet akár hetven évig. Maga szerint egy átlagember meddig élne a Holdon? Na látja! Egyébként semmi sem ártalmas, ami jólesik. Csak az irigyek találják ki. Azok vannak többen.
Olyan értelmesen néz rám. Sugárzik önről az intelligencia. Mondjuk, azért ne jöjjön közelebb, jó? Ilyen tekintetet eddig csak a lépcsőházunkban lakó Fricikétől láttam. Nem tudom, hány éves, mert iskolába sem járatják. Olyan kortalan az arca. Szegényke akkora tuskó, hogyha a hegy lábánál állna hócsuszamláskor, megakadna rajta a lavina. Nem ő tehet róla. Ilyenné faragták. És egyre sűrűbben lehet hallani a baltacsapkodást. Tiszta horror. Én már nem is nézek tévét. Dehogy! Csak elvitte a végrehajtó. Akkor láttam utoljára. Tévét. A végrehajtó már kedves ismerősöm. Néha velünk ebédel. Muszáj kienni a kaját a herendiből, különben nem tudja elvinni.
Amúgy nem csoda, hogy ilyen sokan vagyunk itt a rendelőben. Kutatnak. Meg kísérleteznek. Mindig kiderül egy-egy régi gyógyszerről, ételről vagy zöldségről valami. Akkor pedig betiltják. Fogadjunk, hogy nem hallott még semmi rosszat a zellerről. Én sem, de figyelje meg, arról is ki fog derülni valami. Csak szegény özvegy Zellernét sajnálom.
No de megkezdődött a rendelés. Megyek, mert én következem. Ne sziszegjenek! Használják ki a technika által adott lehetőségeket. Ja, hogy utálják a mobiltelefont? Én is. A nejem szokott időpontot kérni nekem.
A viszontlátásra!
Ki előtt következem? Mi az, hogy után? Nem szeretek utolsó lenni. Különben is, időpontra jöttem. Igen. Pont időre. Mit morognak? Ráérnek, nem? Gondolom, betegek. Én nem. Csak lázas vagyok, fáj a torkom, köhögök, és tele az … orrom. Semmiség. Ezzel sokáig el lehet még élni. Meg dolgozni is. Mondjuk, azt nem sokáig. Maga nagyon csúnyán néz rám. Ferde szemmel. Üzemi baleset? Miért nem vigyáz? Igaz, aki dolgozik, az hibázik. Én soha sem hibázom.
Nincs egy üres szék valahol? Járvány van? Ja, székrepedés. Bútoripari probléma. De legalább az van. Mármint probléma. Bútoripar? Csak préselt anyagokból. Az meg nem tartós. Az iparban dolgozók borítékja is préselt. Az sem tartós. Szóródik, mint a polc anyaga. Nem csoda, ha szétszórtak. Vagy szétszóródtak. Gyerekkoromban azt hittem, az asztalos csak asztalt készít. Amikor kérdezték tőlem, mi akarok lenni, azt mondtam, sámlis. Gondoltam kisebb darab, kevesebb munka. Félreértették. Azt hitték, simlist mondtam. Vagy félre hallották.
Mostanában sok a félre hallás. A fülészet még sincs fellendülőben. A fogászat viszont igen, pedig egyre kevesebb a harapnivaló. Illetve … lenne ötletem, kit harapnék meg. Ha volna mivel. Mit mosolyog? Mit mosolyog? Nem a szomszédasszonyra gondoltam. Nála már a daráló is csődöt mondana.
Fenntartanák a helyemet, amíg kimegyek rágyújtani? Hogy, hogy miért? Talán itt is lehet? Na ugye! Jaj már! Maga komolyan elhiszi, hogy káros az egészségre? Higgye el, egy csomó más dolog sokkal károsabb. Például a Hold. Most mit csodálkozik? A nagyapám egész életében dohányzott. Nyolcvanöt évet élt. Egy átlagember dohányozva is elélhet akár hetven évig. Maga szerint egy átlagember meddig élne a Holdon? Na látja! Egyébként semmi sem ártalmas, ami jólesik. Csak az irigyek találják ki. Azok vannak többen.
Olyan értelmesen néz rám. Sugárzik önről az intelligencia. Mondjuk, azért ne jöjjön közelebb, jó? Ilyen tekintetet eddig csak a lépcsőházunkban lakó Fricikétől láttam. Nem tudom, hány éves, mert iskolába sem járatják. Olyan kortalan az arca. Szegényke akkora tuskó, hogyha a hegy lábánál állna hócsuszamláskor, megakadna rajta a lavina. Nem ő tehet róla. Ilyenné faragták. És egyre sűrűbben lehet hallani a baltacsapkodást. Tiszta horror. Én már nem is nézek tévét. Dehogy! Csak elvitte a végrehajtó. Akkor láttam utoljára. Tévét. A végrehajtó már kedves ismerősöm. Néha velünk ebédel. Muszáj kienni a kaját a herendiből, különben nem tudja elvinni.
Amúgy nem csoda, hogy ilyen sokan vagyunk itt a rendelőben. Kutatnak. Meg kísérleteznek. Mindig kiderül egy-egy régi gyógyszerről, ételről vagy zöldségről valami. Akkor pedig betiltják. Fogadjunk, hogy nem hallott még semmi rosszat a zellerről. Én sem, de figyelje meg, arról is ki fog derülni valami. Csak szegény özvegy Zellernét sajnálom.
No de megkezdődött a rendelés. Megyek, mert én következem. Ne sziszegjenek! Használják ki a technika által adott lehetőségeket. Ja, hogy utálják a mobiltelefont? Én is. A nejem szokott időpontot kérni nekem.
A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése