- Ne tekerje már folyton odébb azt a gumiszalagot, kérem! Nem látja, hogy még pakolok? Aztán meg majd minden leesik meg szétgurul. Ha összetöri, én nem fogom ugyan kifizetni! Ez is micsoda találmány? Ez a sok korlát. Az ember nem tud így rendesen pakolni. Látja milyen nehezen érem el a kosártól a szalagot? Ha odébb tudnám tolni? De beállt az egyik kereke. Maguknál nincs kötelező szerviz? Meg karbantartó? Pedig láttam, hányféle járgányt használnak. Alig lehet tőlük elférni a sorok között. Nem is értem, miért nem éjjel rakodnak? Akkor nincs vásárló. Ja persze, olyankor maguk is alszanak. Meg kell, hogy valljam, nem látszik magán. Nincs valami jó színe. Nagyon piros. Vajon mitől?
Milyen vonalkód nincs rajta? Ez így volt a polcon. Most hová viszi? Nekem ne hozzon másikat. Nekem ez kell! A többi össze van nyomorgatva. Nagyon sokáig kellett keresnem, mire ezt a szebbet kiválasztottam. Még meg is nyomkodtam mindet, mire a megfelelő keménységűt megtaláltam. Akkor nem viszem el, ha nem lehet így, most boldog? Gondoltam. A mosolya is olyan benyomást kelt bennem, mintha tavalyról maradt volna az arcán. Mint az előre csomagolt kiflik ott hátul. Most miért rángatózik a szája sarka? Ez itt bolti betegség? Vagy egymástól kapják el? A hentesüknek is van ilyen, pedig igazán hamar megtaláltuk együtt azt a szép darab körmöt. Én arról nem tehetek, hogy a legalján volt.
Az a pulóver, amiről most szedi le azt a műanyag micsodát, akciósan van hirdetve. Akkor miért annyi? Nem kell! Annyiért nem. Nem érdekel, hogyan teszi vissza a vacakot rá! Tőlem rá is hegesztheti. Nehogy már menet közben menjen fel az ára, míg ideérek a pénztárhoz! Olyan sokáig én nem szoktam vásárolni. Bár igaz, bolyongok itt rendesen néha, de nem ám, hogy meg tudjam kérdezni valakitől, mit hol találok? Olyankor bezzeg, eltűnik mind! Próbálnék meg valamit elcsenni, akkor rögtön ott lennének, mi? A múltkor is csak egy zacskó csipeszt sikerült. Nem is tudom mire használni. Ahogy összenyomom, máris törik. Mint a cipő a lábamat. Azt hiszem, vissza kell mennem a régiért. Fogadjunk egy számmal kisebb. Pedig a jó helyről vettem le. Megnéztem, 45-ös volt a polc szélén. Persze a cipőbe nem írják bele ma már. Ez is jellemző.
Nekem nehogy az évszámot is hozzáadja a végösszeghez, mint a múltkor. Milyen gombot nyomogat ott maga mellett? Látom, ide tart a biztonsági őr. Tudnak maguk kedvesek is lenni. Igazán szép dolog, hogy ki kísérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése