Hapsi-bácsi a svédasztalnál

- Jó napot kívánok!
Odakinn egy ember mondta nekem, hogy ide kell bejönnöm. Itt lesz valami északi asztal. Gondolom, azért hidegtálas. Lapp. Nem is! Svéd asztallap. Milyen ember mondta? Egyenruhás. Dehogy! Nem csak egyen. A többin is volt ruha. Viszont nem látom az asztalt. Akkora itt a tolongás. Ennyien éheznek? Nagy lehet a baj, ha már így nyakkendőben, öltönyben is éhesek. Talán sosem laknak jól? Értem. Nagy az étvágyuk. Azért én etetés helyett mégsem ruháznám őket. Majd lesz, aki ad nekik. Ruhát. Másik öltönyt. Muszáj lesz. Főleg annak a köpcösnek ott, jobbra. Látja? Leette magát. Nem magát. És engem sem. Minket csak fogyasztanak, pedig állítólag mi vagyunk a fogyasztók. Ja! Az nyakkendő? Annyira tarka. Azt hittem szósz, meg folt. Tulajdonképpen praktikus divat, és előnyös, mert ha mégis tényleg leeszi …
Na, végre! Egy kis rés támadt az asztalnál. Fele jobbra, másik fele balra húzódott. Most legalább én is hozzáférek a … Mi ez? Teljesen üres ez a … húsos fazék! Ja, nem az? Magas falú salátás tál? Pedig első ránézésre … ismerős volt. Most másodikra még inkább. Mintha otthon is lett volna ilyen. Csak az régebben volt. És tele. Jó lesz nekem ez a kistányér is. Csak az a lényeg, hogy meg tudjam púpozni. Már ha az urak hagytak valamit.
Hopp ez jól néz ki, csak a tálalása csalóka. Teljesen olyan, mint egy asztali dísz, virágokkal. Abból ne vegyen, ami ott mellette van, mert az tényleg az! Hehehe, az ön mellett álló ember nem tudta? Teljesen lelegelte. Nem baj, ha az ember vegetáriánus, de azért figyelnie kellene, mit eszik! Hogyne, aki a virágot szereti … az valószínűleg kertész. Azért látom, a hús is fogy rendesen. Rajtam például lötyög a tavalyi nadrágom.
Sokan vigyáznak az egészségemre. Speciel az orvosok nem nagyon. Különben megromlana a rengeteg hatékony gyógyszer. Inni már csak szódavizet iszom. Bevenni is azzal veszem be mind. Igen. Órákkal később meg gyógyvizet eresztek. Néha azért zöldfélét is eszem. Tegnap annyira összevesztem a szomszédommal, hogy mérgemben megharaptam. Grínpész aktivista. Nagyon felidegesített! Nem hitte el nekem, hogy a lakásom falán lévő penész örökzöld. Tényleg örök. Semmivel sem tudom eltűntetni. A végén még zöldövezetté nyilvánítják. Lehet, hogy nemsokára megbokrosodom? Nem csoda ebben a mai feszült helyzetben.
Tudja, mire kell nagyon ügyelni? Persze, a kistányérra a kezében, de én nem arra gondoltam. Az egészségre. Nem szabad össze-vissza enni mindent. Csak azt egye, amire nincs ráírva, hogy egészséges. Nem itt, hanem a boltokban. Koleszterin? Ugyan már! Elárulok egy titkot. Csak magának. Csak most. Csak ne vegyen már többet abból a majonézes szardíniából, mert nekem nem marad.
Tehát. Hallott-e gyerekkorában a koleszterinről? Nem az. Nem diákszállós buli. A vérben van. Azt hiszem. Szóval, hallott vagy nem? Na ugye!
Annyi mindennel foglalkoznak a kutatóközpontokban. Évek óta figyelték ezt a … szóval, hogy van-e valami jelentősége? Rájöttek, hogy nincs, de ha már rátaláltak, kezdeni kellene valamit vele. Figyelték a szinteket az emberek vérében. Látták, hogy mennyi az átlag. Utána meghatározták a veszélyes mennyiséget. Természetesen az átlagérték alá tették a szerintük még egészséges szintet. Csak egy kicsivel. Csodák csodája, hirtelen rengeteg beteg ember lett, ezután pedig csináltak egy placebót … köszönöm, de nem tüsszentettem. Még csak az kéne!
Most már mesélhetne maga is valamit. Éhes vagyok, és nem tudok egyszerre két dolgot csinálni. Aki beszél, nem tud közben enni, és aki tud enni, az nem beszél.
- Egészségére!

Hapsi-bácsi ügyintéz

Jó napot kívánok!

Szeretném itt a hivatalban elintézni ezt az apró kis ügyemet. Ezen a papíron minden szerepel. Hogyan kérem? Nem megyek át a másik emeletre, mert azt a nyomtatványt, amit mondani tetszik, már korán reggel beszereztem. Hány példányban? Ugyan kérem, nem gond. Otthon van még belőle öt kiló. Ha megengedi, hogy hazatelefonáljak, behozatom a fiammal. Akkor mégsem kell? Irat? Rávezetni? Akkor vezesse rá kérem. Én csak írni tudok, vezetni nem. Van, aki meg csak fordítva. Gondolom, itt mindenki tud írni. Bár, ha van írógép…Ah! Számítógép! Akkor rögtön ki is számolják? Pedig arra számítottam. Sajnos, az olvasószemüvegemet otthon hagytam. Olvasógépük nincs? Olyan jól felszerelt irodának látszik. Hol kell aláírnom? Látom már, de mi ez a sok apró betűs rész? Akkor fölötte írom csak alá. Bár akkor föléírás lesz, nem alá. Ott majd, ha otthon elolvastam. A szemüvegemmel. Nem vihetem haza? Az én példányomat sem? Értem. Szóval csak, ha hiteles lesz. Ki fogja hitelesíteni? Jó, vigye csak. Addig itt várok. Nem megyek ki, mert kinn olyan morcosak. Még megvernek a végén. De igen, mert bejöttem előttük. Sorszám? Otthon csináltam. Nullás, hogyne. Tudtam, hogy olyan nem lehet senkinek. És kisebb sem, hacsak nem duplán.

Már vissza is ért? Addig beszélgettem a kollégáival. Nem tudom, hová lettek, pedig csak kérdeztem tőlük néhány dolgot. Ez a hitelesítő aláírás legalább olyan olvasható, mint az apró része. Ilyet én is tehettem volna rá. Ebből tudni fogják ki az, ha esetleg gond lenne a papírral?

Illetékbélyeg? Mennyibe? Hol? Érdekes, hogy a büfében lehet megvenni. Árukapcsolás, mi? Ravasz, nagyon ravasz. Nem hoztam magammal pénzt. Akkor elkölteném. Egyébként pedig nem maguk az illetékesek? Én is az vagyok. Ezért nem értem a bélyeget. Jól néznénk ki. A végén még bevezetik az illetéktelen bélyeget is. Na tessék, adom itt a jó tippet. Alkalmazzanak engem szaktanácsadónak. Van még néhány ilyen ötletem. Csak fizessék meg rendesen. Prémiumot nem kérek. Állatvédő vagyok. Nem szeretném, ha miattam pusztulna néhány prémes. Akkor adhatom az ötleteket? Jutalomért? Jó, hogy nem már nyeremény! Nem szeretem az utazásokat. Nincs költőpénzem. Jobban szeretem azt a szót, hogy fizetés. Nem bér. Dehogy. Annak olyan negatív kicsengése van. Én nem szeretek bérelni. Ja, hogy csak jellegű! Azt meg nem értem. Valami legyen az, vagy ne legyen az, de ne jellegű. Mit szólna maga például, ha a férje otthon csak simogatásjellegű érintést adna? Lehet az akár pofon is! Az is érintés. Na jó, látom már itt érdemben nem intézkednek kellőképp.

Kifelé menet azért megnézem, mi van a hivatal homlokzatára írva, mert lehet, hogy ez csak egy önkormányzati jellegű egészségügyi intézmény.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi egészséges

- Jó napot szomszéd!

Megint nem működik a lift? Akkor menjünk szépen a lépcsőn, végül is, a mozgás fél egészség. Én nem is félek az egészségtől, csak nem értem, miért kell annyi mindent szedni ahhoz, hogy azok maradjunk. Ott van mindjárt az a sárga gyöngyöcske. Azt kelkáposzta főzelék után érdemes bevenni. Mondjuk, én jobban szeretem a régi hagyományt, csak a családom nem. Tehetek arról, ha büdös? A pirosat meg lefekvés előtt, és akkor éjjel az ember rohanhat, mert megkönnyíti folyó ügyeit. A hivatalit sajnos nem. A nejemét sem, mert utál éjfél körül felmosni. Utánam.

Azért sokat fejlődött a táplálkozástudomány. Az ember ehet, ihat bármit. Mindenre van ám valami bogyójuk. Nekem csak az a bajom vele, ha mindet beszerzem, ételre, italra már nem telik. És akkor hol van még a gyümölcs? Pedig abból kellene a legtöbb. Az almánk elfogyott. Nekünk is. Otthon.

Tudja, mit kell reggelizni? Kefirt! Élőflórásat. Nekem elég volna a sima Flóra, a szomszéd utcából, bár már alig élek. Mondják, hogy öreg kecske is…de arról só sem lehet, mert az ártalmas. Ha sok. Nem úgy, mint a gyógyvízben az ásványok. Most éppen arról megy a vita, melyik jobb nekünk? Ha sok benne az anyag, vagy ha majdnem desztillált minőségű. Nem kell félni, a gazdasági osztály kiszámolja. Utána meg fogjuk tudni, nekünk melyik az egészségesebb. Csak az a kérdés, melyik kerül többe? Nekik. Megásványozni a vizet, vagy desztillálni. Emlegetnek valami szabad gyököket, szóval biztos, hogy számolnak. Utoljára legalábbis matekórán hallottam gyökökről. A végén megint marad a falmelléki. Az csak kórós. Bocsánat klóros. Viszont, problémának itt van mindjárt a vízkő. És ha lerakódik bennünk? Fűtőszálat nem tudok magamban cserélni, a házi pálinka meg ártalmas. Amelyik nem árt, az meg kell a francnak.

Amikor először hallottam a koleszterinről, nagyon megijedtem. Azonnal felhívtam az unokámat. Azt hittem náluk is kitört a járvány, mivel ő is diákszállón lakik. Megnyugtatott, hogy az mindenkinek van. A szint, ami nem mindegy. Ez viszont igaz. Már fél órája megyünk itt a lépcsőn, mivel az ötödik szinten lakunk. Tényleg van köze a szívhez. Okos az én unokám, pedig nem orvosin tanul.

Amit hallottam még, hogy nagyon egészséges a müzli. Valami harcművész kaja. Igen kemény. Én maradok mégis a krumplinál. Keményítő abban is van, és azt el tudom még rágni. Valami köze ennek a gumónak is van az egészséghez.

Na, szomszéd, megérkeztünk. Ugye, mennyivel jobban érezzük magunkat? Egészségesebbnek is? Viszont van egy rossz hírem a számára. Túljöttünk két emeletet. Na nézd csak, most mit kapkod a szívéhez? Elfáradt, hogy így elterült itt nekem? Maga tudja. Én mindenesetre visszamegyek a saját szintemre.

A viszontlátásra!