Hapsi-bácsi a svédasztalnál

- Jó napot kívánok!
Odakinn egy ember mondta nekem, hogy ide kell bejönnöm. Itt lesz valami északi asztal. Gondolom, azért hidegtálas. Lapp. Nem is! Svéd asztallap. Milyen ember mondta? Egyenruhás. Dehogy! Nem csak egyen. A többin is volt ruha. Viszont nem látom az asztalt. Akkora itt a tolongás. Ennyien éheznek? Nagy lehet a baj, ha már így nyakkendőben, öltönyben is éhesek. Talán sosem laknak jól? Értem. Nagy az étvágyuk. Azért én etetés helyett mégsem ruháznám őket. Majd lesz, aki ad nekik. Ruhát. Másik öltönyt. Muszáj lesz. Főleg annak a köpcösnek ott, jobbra. Látja? Leette magát. Nem magát. És engem sem. Minket csak fogyasztanak, pedig állítólag mi vagyunk a fogyasztók. Ja! Az nyakkendő? Annyira tarka. Azt hittem szósz, meg folt. Tulajdonképpen praktikus divat, és előnyös, mert ha mégis tényleg leeszi …
Na, végre! Egy kis rés támadt az asztalnál. Fele jobbra, másik fele balra húzódott. Most legalább én is hozzáférek a … Mi ez? Teljesen üres ez a … húsos fazék! Ja, nem az? Magas falú salátás tál? Pedig első ránézésre … ismerős volt. Most másodikra még inkább. Mintha otthon is lett volna ilyen. Csak az régebben volt. És tele. Jó lesz nekem ez a kistányér is. Csak az a lényeg, hogy meg tudjam púpozni. Már ha az urak hagytak valamit.
Hopp ez jól néz ki, csak a tálalása csalóka. Teljesen olyan, mint egy asztali dísz, virágokkal. Abból ne vegyen, ami ott mellette van, mert az tényleg az! Hehehe, az ön mellett álló ember nem tudta? Teljesen lelegelte. Nem baj, ha az ember vegetáriánus, de azért figyelnie kellene, mit eszik! Hogyne, aki a virágot szereti … az valószínűleg kertész. Azért látom, a hús is fogy rendesen. Rajtam például lötyög a tavalyi nadrágom.
Sokan vigyáznak az egészségemre. Speciel az orvosok nem nagyon. Különben megromlana a rengeteg hatékony gyógyszer. Inni már csak szódavizet iszom. Bevenni is azzal veszem be mind. Igen. Órákkal később meg gyógyvizet eresztek. Néha azért zöldfélét is eszem. Tegnap annyira összevesztem a szomszédommal, hogy mérgemben megharaptam. Grínpész aktivista. Nagyon felidegesített! Nem hitte el nekem, hogy a lakásom falán lévő penész örökzöld. Tényleg örök. Semmivel sem tudom eltűntetni. A végén még zöldövezetté nyilvánítják. Lehet, hogy nemsokára megbokrosodom? Nem csoda ebben a mai feszült helyzetben.
Tudja, mire kell nagyon ügyelni? Persze, a kistányérra a kezében, de én nem arra gondoltam. Az egészségre. Nem szabad össze-vissza enni mindent. Csak azt egye, amire nincs ráírva, hogy egészséges. Nem itt, hanem a boltokban. Koleszterin? Ugyan már! Elárulok egy titkot. Csak magának. Csak most. Csak ne vegyen már többet abból a majonézes szardíniából, mert nekem nem marad.
Tehát. Hallott-e gyerekkorában a koleszterinről? Nem az. Nem diákszállós buli. A vérben van. Azt hiszem. Szóval, hallott vagy nem? Na ugye!
Annyi mindennel foglalkoznak a kutatóközpontokban. Évek óta figyelték ezt a … szóval, hogy van-e valami jelentősége? Rájöttek, hogy nincs, de ha már rátaláltak, kezdeni kellene valamit vele. Figyelték a szinteket az emberek vérében. Látták, hogy mennyi az átlag. Utána meghatározták a veszélyes mennyiséget. Természetesen az átlagérték alá tették a szerintük még egészséges szintet. Csak egy kicsivel. Csodák csodája, hirtelen rengeteg beteg ember lett, ezután pedig csináltak egy placebót … köszönöm, de nem tüsszentettem. Még csak az kéne!
Most már mesélhetne maga is valamit. Éhes vagyok, és nem tudok egyszerre két dolgot csinálni. Aki beszél, nem tud közben enni, és aki tud enni, az nem beszél.
- Egészségére!