- Jó estét! Lejöttem ide az ivóba. Nem tudok aludni. Kellett nekem kocsma fölé költözni. Mi van? Szilveszter este? Na és? Nem zavarom az urat. Mit szokott előadni? Nem előadó? Furcsa is lett volna egy kocsmában, de akkor ki az a Szilveszter? Eltünteti az évet? És másikat ad? Akkor bűvész! Eltüntethetne tőlem is pár évet. Nem az utolsókat, csak ami nem tetszett.
Mit lehet itt inni? Azokat nem ismerem, valami Magyar innivaló nincs? Jó öreg cseresznyepálinka, az jöhet. Régen nem ittam. Óvatosan töltse. Na ne annyira! Ez jólesett. Tudom, nem gyermelyi, de kérek még. Később akkor is töltsön, ha csak rámutatok a pohárra. Nem biztos, hogy beszélni is tudok majd.
Kik vannak itt? Ők sem tudnak aludni? Hoppá, alacsonyan repülnek a korsók. Havazni fog. Vagy csak kitörni a fog. Kitörő örömmel ölelgetik egymást. Boldog mosollyal, piros arccal. Vicsorognak? Ja, ezek verekednek? Akkor miért nem ütnek? Érthető. Annyi italtól már én sem tudnék. Ölelgetni meg pláne nem. Ezért nem megyek ittasan nőhöz. Nejemhez meg nem merek.
Mi van? Összebeszélt az asszonnyal, hogy nem tölt? Ez megint jólesett. Messzire is gurult a pohár. Ugyan, ne mondja, hogy attól esett el a vendég, mert rálépett! Egy felespohár nem lehet ilyen hatékony. A sörösüveg! Az igen! Látja ott a sarokban azt az illetőt? Fejbe verte a sör. Szó szerint. A haverja fogta a nyakát. Az üvegnek is.
Azt hiszem, kísérőt is kellene innom. Egyedül nem jutok semmire. Ha én csinálok valamit, akkor azt alaposan. Aludni nem tudok. Itt pedig csak inni lehet. Akkor szeretnék alaposan. Nem akarok én rugdosódni! Hová gondol? Nem szoktam én olyat. Na jó! Néha igen, de csak kicsit, és sosem fejbe. Amikor szakad a cérna. Bár kötélből vannak az idegeim, csak már nem bírom idegekkel a kötelekeleket. Bocsánat, kötelékeleket. Na, ma ezt nem bogozom ki!
Mit ajánl kísérőnek? Nőt ne! Mondtam már. Bizonyos mennyiség után hasonlatos vagyok egy bronzszoborhoz. Se menni, se ölelni. Dőlni is csak segítséggel. Viszont, ha állni hagynak, jól mutatok akár a főtéren. Vagy a sarokban. Dísznek.
Sosem iszunk, pajtikám? Ha már itt vagyok. Tényleg, hol vagyok? Ennyi vendég nem szokott nálam lenni. Így év végén sem. Csak töltsön nyugodtan. Magának is. Én már nem tudom kiszolgálni. Közeledik a szoborszindróma. Ezt a szót egy szakkönyvben olvastam. Valami Dr. Robin Cook írta. Az sok szindrómát ismer. Nem lennék a betege. Sok a könyvében a hulla.
Látom emelkedett a hangulat. Mint a gyomrom is az imént. Nincs magánál egy nejlonzacskó? Kimenni? Bár tudnék. Hoznom kellett volna még egy pár cipőt. Hideg a tenyeremnek a padló.
Lovon mégsem mehetek haza. Nem is tudok lovagolni. Kutyagolni igen. Akkor felveszem a kutyapózt, de nem félreérteni ám! Csak elindulok haza.
A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése