Jó reggelt, kedves szomszéd!
Milyen csinos kis reklámtáska van a kezében. Szerződött? Nem? Akkor minek cipeli? A maga helyébe én jutalékot kérnék az áruházlánctól. Az üzleti életben azt mondják, egy ember kétszázötven emberrel ér fel. Reklám szinten. Maga felér legalább ezerrel. Annyi felé kujtorog. Főleg így év végén. Gondoljon csak bele! Tömegközlekedik. Vásárol. És a sarki krimóba is beugrik hazafelé jövet. Önnek akkora reklámértéke van, hogy na! Miért nem abból él?
Ha már reklám, hadd kérdezzek valamit! Meg tudná nekem mondani, mi az, hogy teljes kiőrlésű? Napok óta ezen töröm a fejem. Akkor ezek szerint eddig a gazdaság nem végzett rendes munkát? Csak ímmel-ámmal őrölt? Most, hogy teljes kiőrlés, most jobb? Akkor nem értem, eddig miért működött? Azóta meg miért gyengült? Nem csak a gabona.
Erről jut eszembe! Ismeri az „ilyen volt, ilyen lett” reklámokat? Mindent el lehet így adni! Ne mondja nekem, hogy nem. Tudja, mi benne a lényeg? A régi fotó alá tesszük az „ilyen lett” feliratot. A friss fotó alá az „ilyen volt” feliratot. Jó ötlet, nem? Például fogyókúrás hirdetés. Kozmetikai szerek reklámja. És még sorolhatnám. Az egyik rokonom így tudta jó áron eladni a régi lakását. Annak idején beköltözéskor lefotózták. Meg most is, miután lelakták. A fotók alatt csak a dátumokat cserélték fel a hirdetéskor.
Azon sem szabad csodálkozni, ha a mai fiatalok nem mernek szorosabb kapcsolatot kötni egymással. Félnek. Azt a kifejezést, hogy „zsákbamacska”, jobban ismerik, mint mi. Annak idején legfeljebb a vásári forgatagban találkoztunk vele. Most meg már mindenhol belebotlik az ember. Ne mondja! Maga elhiszi, hogy az van mindenben, mint amit a csomagolásra írnak? Ne vicceljen. Maga szerint mi az a sok rövidítés? És azok a betűjelek számokkal kombinálva? Persze! Számítógépes jelszó! Hogyne! Az nem az. Az a vonalkód. Naná, majd Etióp családi fotó! Csak ne nevessen! Lehet, hogy nemsokára nekünk sem kell oldalazva közlekednünk a szűkebb utcákon. Mondjuk, annak is meg lesz az előnye. Legalább nem kell kerülgetni a parkoló autókat. Elég lesz a hely, amit a fal mellett hagynak nekünk.
Szóval, nem csoda, ha egyre kevesebb a gyerek. Honnan tudom? Szintén a reklámokból. Meg egy rövidfilmből, ahol bemutatták, hogy mire képes néhány hozzáértő. Az utcáról bevittek a stúdióba egy átlagos külsejű leányzót. Nem volt ronda! Ezt nem mondtam! Azt mondtam, hogy átlagos! Az átlag sosem ronda. Nézzen meg bármilyen statisztikát! Na ugye!
Tehát, beültették a leányzót egy székbe, és rövid idő alatt bombázót csináltak belőle. No jó, ez túlzás, de amire a fodrász és a kozmetikus már nem volt képes, holott a maximumot adták a szakmájukból, azt a számítógépesek még jobbá alakították. Micsoda technika! Na, ezért félnek a mai fiatalok egymástól! Képzelje el! Elmegy szórakozni. Megtetszik ott egy fiatal leányzó. Felcsípi. Ha sikerül, este ágyba bújnak. Reggel ébredéskor meg rémülten menekül a látványtól. Futás közben pedig azon gondolkodhat, hogy vajon mennyit ivott az este?
Ami a még nagyobb baj, hogy ez fordítva is előfordulhat. Nem-e? És a harmadikon az a bájgúnár? Ha utána száll be a liftbe az ember, tiszta drogériában érzi magát. Szerintem minden este, lefekvés előtt ledobja az arcát a toalett-tükör asztalkájára. Reggel meg újra kezdi a vakolást. Hány arca lehet már? A tükör előtt is. Hogyne. Egyszer véletlenül becsöngettem hozzá. Azt hittem, az apja nyitott ajtót, de később megtudtam, hogy egyedül él. Mondjuk, nem csodálkozom. Látta már az eredeti arcát? Örüljön neki. Aznap egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap is csak akkor, miután megnéztem egy kellemes horrorfilmet. Úgy legalább nem voltak rémálmaim.
Lehet, hogy másoknak is több arca van? Mármint, ilyen leszedhető. Lehet benne valami, mert az egyik kollégám rám szólt tegnapelőtt odabenn, hogy nem ismertem őt meg az utcán. Biztosan nem a munkahelyi képe volt rajta. Már abban sem vagyok biztos, hogy most magával beszélgetek. Vagy maga velem.
Nem tartom fel? Látom, ma nem siet. Nem dolgozik? Értem. Év vége van, de akkor ma ki tartja el az országot? Hová jutunk, ha ilyen sok szabadságot adnak egy évben? Megmaradt, mi? Ha ennyire szeret dolgozni, miért nem szól, hogy kevesebb is elég? Na, minden jót! Megyek, mert be vagyok jelentkezve a fodrászomhoz. Elvégre, szabadságon vagyok! Kozmetikushoz is! Naná!
A viszontlátásra!
Milyen csinos kis reklámtáska van a kezében. Szerződött? Nem? Akkor minek cipeli? A maga helyébe én jutalékot kérnék az áruházlánctól. Az üzleti életben azt mondják, egy ember kétszázötven emberrel ér fel. Reklám szinten. Maga felér legalább ezerrel. Annyi felé kujtorog. Főleg így év végén. Gondoljon csak bele! Tömegközlekedik. Vásárol. És a sarki krimóba is beugrik hazafelé jövet. Önnek akkora reklámértéke van, hogy na! Miért nem abból él?
Ha már reklám, hadd kérdezzek valamit! Meg tudná nekem mondani, mi az, hogy teljes kiőrlésű? Napok óta ezen töröm a fejem. Akkor ezek szerint eddig a gazdaság nem végzett rendes munkát? Csak ímmel-ámmal őrölt? Most, hogy teljes kiőrlés, most jobb? Akkor nem értem, eddig miért működött? Azóta meg miért gyengült? Nem csak a gabona.
Erről jut eszembe! Ismeri az „ilyen volt, ilyen lett” reklámokat? Mindent el lehet így adni! Ne mondja nekem, hogy nem. Tudja, mi benne a lényeg? A régi fotó alá tesszük az „ilyen lett” feliratot. A friss fotó alá az „ilyen volt” feliratot. Jó ötlet, nem? Például fogyókúrás hirdetés. Kozmetikai szerek reklámja. És még sorolhatnám. Az egyik rokonom így tudta jó áron eladni a régi lakását. Annak idején beköltözéskor lefotózták. Meg most is, miután lelakták. A fotók alatt csak a dátumokat cserélték fel a hirdetéskor.
Azon sem szabad csodálkozni, ha a mai fiatalok nem mernek szorosabb kapcsolatot kötni egymással. Félnek. Azt a kifejezést, hogy „zsákbamacska”, jobban ismerik, mint mi. Annak idején legfeljebb a vásári forgatagban találkoztunk vele. Most meg már mindenhol belebotlik az ember. Ne mondja! Maga elhiszi, hogy az van mindenben, mint amit a csomagolásra írnak? Ne vicceljen. Maga szerint mi az a sok rövidítés? És azok a betűjelek számokkal kombinálva? Persze! Számítógépes jelszó! Hogyne! Az nem az. Az a vonalkód. Naná, majd Etióp családi fotó! Csak ne nevessen! Lehet, hogy nemsokára nekünk sem kell oldalazva közlekednünk a szűkebb utcákon. Mondjuk, annak is meg lesz az előnye. Legalább nem kell kerülgetni a parkoló autókat. Elég lesz a hely, amit a fal mellett hagynak nekünk.
Szóval, nem csoda, ha egyre kevesebb a gyerek. Honnan tudom? Szintén a reklámokból. Meg egy rövidfilmből, ahol bemutatták, hogy mire képes néhány hozzáértő. Az utcáról bevittek a stúdióba egy átlagos külsejű leányzót. Nem volt ronda! Ezt nem mondtam! Azt mondtam, hogy átlagos! Az átlag sosem ronda. Nézzen meg bármilyen statisztikát! Na ugye!
Tehát, beültették a leányzót egy székbe, és rövid idő alatt bombázót csináltak belőle. No jó, ez túlzás, de amire a fodrász és a kozmetikus már nem volt képes, holott a maximumot adták a szakmájukból, azt a számítógépesek még jobbá alakították. Micsoda technika! Na, ezért félnek a mai fiatalok egymástól! Képzelje el! Elmegy szórakozni. Megtetszik ott egy fiatal leányzó. Felcsípi. Ha sikerül, este ágyba bújnak. Reggel ébredéskor meg rémülten menekül a látványtól. Futás közben pedig azon gondolkodhat, hogy vajon mennyit ivott az este?
Ami a még nagyobb baj, hogy ez fordítva is előfordulhat. Nem-e? És a harmadikon az a bájgúnár? Ha utána száll be a liftbe az ember, tiszta drogériában érzi magát. Szerintem minden este, lefekvés előtt ledobja az arcát a toalett-tükör asztalkájára. Reggel meg újra kezdi a vakolást. Hány arca lehet már? A tükör előtt is. Hogyne. Egyszer véletlenül becsöngettem hozzá. Azt hittem, az apja nyitott ajtót, de később megtudtam, hogy egyedül él. Mondjuk, nem csodálkozom. Látta már az eredeti arcát? Örüljön neki. Aznap egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap is csak akkor, miután megnéztem egy kellemes horrorfilmet. Úgy legalább nem voltak rémálmaim.
Lehet, hogy másoknak is több arca van? Mármint, ilyen leszedhető. Lehet benne valami, mert az egyik kollégám rám szólt tegnapelőtt odabenn, hogy nem ismertem őt meg az utcán. Biztosan nem a munkahelyi képe volt rajta. Már abban sem vagyok biztos, hogy most magával beszélgetek. Vagy maga velem.
Nem tartom fel? Látom, ma nem siet. Nem dolgozik? Értem. Év vége van, de akkor ma ki tartja el az országot? Hová jutunk, ha ilyen sok szabadságot adnak egy évben? Megmaradt, mi? Ha ennyire szeret dolgozni, miért nem szól, hogy kevesebb is elég? Na, minden jót! Megyek, mert be vagyok jelentkezve a fodrászomhoz. Elvégre, szabadságon vagyok! Kozmetikushoz is! Naná!
A viszontlátásra!
