Hapsi-bácsi

Hapsi-bácsi az új évben

2012-01-01T19:52:00.003+01:00

- Jó napot, szomszéd!

De jó, hogy újra lát engem! Meggyógyult már a szeme? Melyik, melyik? A napokban vettem észre, hogy be van dagadva a bal. Ez azután volt, amikor olyan későn tetszett hazaérni a munkahelyi szilveszteri buliról. Most már jobb? Értem. Jobb nem is beszélni róla. A kedves felesége jobbkezes, nem? Akkor érthető, miért a bal. Van, akinek a bal ügyesebb, mint a jobb. Neki mindkettő. Hordjon napszemüveget. Na és, ha tél van? Jó az hóvakság ellen is.

Most miért néz rám ilyen ferde szemmel? Biztos kínai kifőzdében volt a buli. Igen? Ügyesek azok a népek. A többi is. Mind itt ügyeskedik. A magyar nyelvvel azért van bajuk. Persze, nem csak nekik.

Apropó, kipróbálta a receptjeimet? Kár. Pedig nemsokára lesz egy újabb, csak még kísérleti stádiumban van. Viszont az a baj, hogy egyre messzebb kell mennem alanyért. A környéken feltűnően fogynak a kutyusok. Nem olyanok, mint a macskák. Azoknak kilenc életük van. Csak mind rövid.

Lassan magamon kísérletezem, mint valami tudós. De még élek. Igazából valami húsos tésztafélén gondolkodom. Teljesen egyéni tálalásban. Nem az étel lenne egyéni! Mondom, hogy a tálalás! Például, ha egy lapáttal rakunk a tányérra belőle, akkor hívhatnánk milánói makaróninak. Ha kettővel, akkor bolognai tésztának. Ha hárommal, akkor magyaros metéltnek. Elvégre, három a magyar. Igazam van? Ne legyen tudatlan! Négy nem fér rá egy tányérra. Miből? Nem mindegy? A lényeg a tészta.

Nehéz a felfogása ma, kedves szomszéd, pedig reménykedtem benne, hogy ott, a Balaton közelében nyithatunk egy közös éttermet. Lehet, hogy mi is ügyeskedhetünk. Van egy mesterszakács barátom, két felszolgáló haverom, egy kidobónémber ismerősöm. Igen, elég közeli ismerős. Már hogyne ismerné maga is! Nézze csak meg a saját szemével, illetve a saját szemét! A múltkor is láttam, micsoda sodró lendülettel ment maga felé, vagy csak sodró fával? Szinte szállni látszott. Mindenesetre, engem levett a lábamról, ahogyan önt is.

Azt mondja, külföldön kellene próbálkozni? Igaza lehet. Odakinn nem is lenne gond a nyelvvel. Szinte mindenhol van magyar. Itthon annál kevesebb. Sírva vigadunk. Vigadva viszont nem sírunk. Sírás nélkül adunk oda mindent. Birka türelmünk van, de egyesek szerint a türelem már elfogyott. Akkor mink van még?
Én mégis itthon szeretnék próbálkozni. Valami ideköt. Család? Köszönöm jól van. Ja, hogy az köt ide? Dehogy! Nem. Illetve, dehogynem.

A reklámot kellene megoldani még. Az a baj, az oszlopokra ki van ragasztva, hogy tilos kiragasztani. Mint ahogyan a gyep közepén a tábla. Fűre lépni tilos! Nem tudja, hogyan került oda? Képzelje el, én tudom. Aktiválták a gerelyvető olimpikonjainkat. De ez már régen volt. Ma már mindent szabad. Legalábbis fűre lépni biztosan. Nem látom a táblákat.

Persze, voltam már szemészeten, de ott azt mondták, hogy nincs baj a szememmel. Akkor miért nem látom a tiltó rendelkezéseket? Illetve, ha igen, akkor miért csak én látom? Én, a kisember, az apró betűs. Nekem látnom kell! Kötelező! Különben büntetnek.

A vétségekért fizetni kell. A bűnért ráérünk Isten előtt elszámolni. Csak nehogy elszámoljuk magunkat. Én jó matekos voltam mindig, csak a tanárnő nem értett a matekhoz. Neki vagy a végeredményem nem tetszett, vagy a megoldásom. Nekem ma már egyre kevésbé tetszenek a megoldások. A végeredmények meg pláne nem. Matekból persze.

Humánus vagyok. Azokkal a tárgyakkal sosem volt bajom. A fogalmakkal annál inkább. Kronológiából viszont verhetetlen vagyok. Minden évszám itt van a fejemben. Nullától kétezer-tizenkettőig. Csak nem tudom összekötni az eseményekkel. Leginkább azért nem, mert az adott évszámhoz mindig változik az esemény megnevezése. Hogy mi volt a nulla előtt? Mit tudom én! Ki tudja? Akkor nem számított az idő. Illetve, mi emberek nem számoltuk. Ma annál többet számolunk. Az idővel. Na ezért fontosabb a matek.

Ne jöjjön nekem a percdíjakkal. Ki beszélt itt arról? Legfeljebb a telefonba beszélünk. Percekig, de azt nem díjazom. De. Van mobiltelefonom, csak nem veszem fel, ha idegen számról hívnak. Minek nekem akkor a telefon? Azért, hogy elérjenek.

Mi van szomszéd? Elaludt? Itt előttem állva? Kicsit a falnak dől, és máris behunyja a szemét? Na, ott még nem tartunk. Szerencsére. Fáradt? Akkor csak csukja be nyugodtan. Én megyek tovább. Nyitott szemmel.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi szilvesztere

2012-01-01T19:33:00.001+01:00

- Jó estét! Lejöttem ide az ivóba. Nem tudok aludni. Kellett nekem kocsma fölé költözni. Mi van? Szilveszter este? Na és? Nem zavarom az urat. Mit szokott előadni? Nem előadó? Furcsa is lett volna egy kocsmában, de akkor ki az a Szilveszter? Eltünteti az évet? És másikat ad? Akkor bűvész! Eltüntethetne tőlem is pár évet. Nem az utolsókat, csak ami nem tetszett.

Mit lehet itt inni? Azokat nem ismerem, valami Magyar innivaló nincs? Jó öreg cseresznyepálinka, az jöhet. Régen nem ittam. Óvatosan töltse. Na ne annyira! Ez jólesett. Tudom, nem gyermelyi, de kérek még. Később akkor is töltsön, ha csak rámutatok a pohárra. Nem biztos, hogy beszélni is tudok majd.

Kik vannak itt? Ők sem tudnak aludni? Hoppá, alacsonyan repülnek a korsók. Havazni fog. Vagy csak kitörni a fog. Kitörő örömmel ölelgetik egymást. Boldog mosollyal, piros arccal. Vicsorognak? Ja, ezek verekednek? Akkor miért nem ütnek? Érthető. Annyi italtól már én sem tudnék. Ölelgetni meg pláne nem. Ezért nem megyek ittasan nőhöz. Nejemhez meg nem merek.

Mi van? Összebeszélt az asszonnyal, hogy nem tölt? Ez megint jólesett. Messzire is gurult a pohár. Ugyan, ne mondja, hogy attól esett el a vendég, mert rálépett! Egy felespohár nem lehet ilyen hatékony. A sörösüveg! Az igen! Látja ott a sarokban azt az illetőt? Fejbe verte a sör. Szó szerint. A haverja fogta a nyakát. Az üvegnek is.

Azt hiszem, kísérőt is kellene innom. Egyedül nem jutok semmire. Ha én csinálok valamit, akkor azt alaposan. Aludni nem tudok. Itt pedig csak inni lehet. Akkor szeretnék alaposan. Nem akarok én rugdosódni! Hová gondol? Nem szoktam én olyat. Na jó! Néha igen, de csak kicsit, és sosem fejbe. Amikor szakad a cérna. Bár kötélből vannak az idegeim, csak már nem bírom idegekkel a kötelekeleket. Bocsánat, kötelékeleket. Na, ma ezt nem bogozom ki!

Mit ajánl kísérőnek? Nőt ne! Mondtam már. Bizonyos mennyiség után hasonlatos vagyok egy bronzszoborhoz. Se menni, se ölelni. Dőlni is csak segítséggel. Viszont, ha állni hagynak, jól mutatok akár a főtéren. Vagy a sarokban. Dísznek.

Sosem iszunk, pajtikám? Ha már itt vagyok. Tényleg, hol vagyok? Ennyi vendég nem szokott nálam lenni. Így év végén sem. Csak töltsön nyugodtan. Magának is. Én már nem tudom kiszolgálni. Közeledik a szoborszindróma. Ezt a szót egy szakkönyvben olvastam. Valami Dr. Robin Cook írta. Az sok szindrómát ismer. Nem lennék a betege. Sok a könyvében a hulla.

Látom emelkedett a hangulat. Mint a gyomrom is az imént. Nincs magánál egy nejlonzacskó? Kimenni? Bár tudnék. Hoznom kellett volna még egy pár cipőt. Hideg a tenyeremnek a padló.

Lovon mégsem mehetek haza. Nem is tudok lovagolni. Kutyagolni igen. Akkor felveszem a kutyapózt, de nem félreérteni ám! Csak elindulok haza.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi lazít

2011-08-20T22:22:00.004+02:00

- Jó napot kívánok!

Szép idő van. Látom, szétnyitotta a székeket, asztalokat a kerthelyiségben. Vendégeket miért nem rakodott ki hozzájuk? Honnan, honnan! Átszalad ide szembe a sz.xshopba, vesz néhány ilyen felfújható ... szóval azt, és kész. Talán a forgalom is fellendülne. Dehogynem! Messziről úgy nézne ki, mintha itt lazítana a helyi női futballcsapat. Nem szabad olyan keményre fújni, akkor stimmel.
Hogyne! Fogyasztok is. Például a pénztárcámat. Egy korsó sört kérek. Milyen kísérőt? Nem szoktam keverni az alkoholt. Azért kértem korsóval, és nem pohárral. Eddig is korsóval ittam. Úgy döntöttem, ma lazítok kicsit, és nem dolgozom. Igaz, máskor sem szoktam, csak akkor nem jelentem ki ilyen konkrétan.

Gyér a forgalom. Mindenki dolgozik? Ugyan kérem! Az embereknek csak kisebb része robotol gyárban. A többség mozgásban van. Én is dolgoztam olyan helyen. Jártuk a várost. Ilyen szabadtéri dobozokat javítottunk. Mit tudom én, milyeneket? Nem mertem én egyikhez sem hozzányúlni! Szóval, egész nap mentünk a műhelykocsival. Az volt az érdekes benne, hogy a legtöbb doboz kocsma közelében volt. Be kellett mennünk megkérdezni, hogy nem szokott-e szikrázni, zümmögni, meg ilyenek. Kitől kérdeztük volna mástól? A csapos egész nap az ablakon bámult kifelé. Mint maga is. Szóval, rálátása volt. Ma már nem lehet munka közben inni? Ezt komolyan gondolja? Kérem. Lehetni lehet, csak nem szabad. Nagy különbség! Például lopni sem szabad. Na, ugye!

A múltkor sétálok az utcán, egyszer csak leülök egy padra, mert elfáradtam. Persze, bemehettem volna a "csöcsösbe" is, de ott már ismernek. Ahogy ülök a padon, látom, megérkezik a hibaelhárító csapat. Nem a dobozhoz. A csatornához. Elég hamar lekapták a fedelet. Nem szivárgott semmi, de valami miatt sürgősen le kellett menniük. Illetve, csak az egyiküknek. Feltűnő volt, hogy amint feljött, máris ment le a másik. Azután megint helyet cseréltek. Kis idő után már nem ment olyan gyorsan a művelet. Azt hittem, elfáradtak, de azután az egyikük odajött hozzám tüzet kérni. Mit mondjak? Másodpercek alatt berúgtam a leheletétől. Nem csoda, ha ennyi gondot okoz az ittas vezetés. Speciel most nem a sofőrökre gondoltam. Higgye el, vannak olyan helyek, ahol munka közben lehet inni.
Na, ezért nincs itt forgalom. Amúgy meg, nagyon szem előtt van itt az ember. Ha esetleg befuttatná vadszőlővel a kerthelyiséget, vagy valami ilyesmi. Nemrég cseréltek berendezést? Az nem ér semmit. Talán, ha magát cserélik le. Dehogynem! Látná csak, milyen morcosan néz most is.

Nincs valami jó ételreceptje? Szabadságon vagyok, és készítenem kellene valamit ebédre. Könyvből? Az nem működik. Megnéztem, de mindegyik receptben úgy kezdődnek a mondatok, hogy "vegyen egy ..." hát hol van az embernek annyi mindenre pénze? Abból kell gazdálkodni, ami van. Ezt persze nem ártana máshol is betartani. Nem lehet mindenért a szomszédba rohangálni. Mondom, hogy nem lehet! Próbáltam. Akkor fogott gyanút a szomszédasszonyom, amikor az olaj, só, hagyma mellé egy kis krumpliért is becsöngettem hozzá.
Egyébként, elavultak azok a receptek. Szegény unokahúgom is sokat sír miattuk. Valamikor nagyon finom süteményeket készített. A pogácsája például az egész falujukban elhíresült. Az utóbbi években azonban már az sem sikerül neki. Nem azért. Nem öreg még. Mondom, hogy a húgom. Nézzen rám! Hol vagyok én öreg? Ja, igen. De ott direkt rájátszom. Szóval, én megfejtettem a titkot. A pogácsába pontosan egy pohár tejföl kell. Akkor lesz az igazi. Igen ám, de régen egy pohárban öt deci tejföl volt. Most mit nem ért? Hol kap ma már ilyet az ember?

Na, töltsön még egy korsóval, mert én szomjan halok, maga meg éhen! Miért ártana? Egyre több dologról derül ki, hogy az emberi szervezetnek szüksége van rá. Kezdenek az orvosok is belátóbbak lenni. De az is lehet, hogy csak ritkábban jártak az órákra egyetemista korukban, mint a régiek. Nem attól káros az alkohol, hogy megisszák, hanem attól, hogy ki issza meg.
Például, ha én megiszok néhány pohárral, esetleg lefekszem aludni. Viszont, ha az alattunk lakó iszik ... Nem az van neki, hanem valami játékautomatás vállalkozása. A feleségének meg monoklija. A gyerekek hasonlítanak is rá. Az anyjukra ütöttek. Az apa meg rájuk.

Látom, itt is vannak játékgépek. Régebben csak flipperek voltak, de én azokkal sem próbáltam játszani. Volt jobb helye is annak a kétforintosnak. Most már nincs. Kétforintos. Jobb hely? Az talán még akad. Állítólag olyan a környezetünk, amilyenné magunk alakítjuk. Nem tudom, hogy ez fordítva is működik-e? Mert, ha igen, akkor nem csodálkozom a sok költözködőn. Keresik a jobb környezetet. Hátha visszahat. Lehet, hogy ennek a csapszéknek is a költözködés tenne jót. Nem jó a környezete. Nem hiszi? Én csak tudom. Ismerem az összes lakót a környéken. Csupa nyugdíjas, tanár, bolti eladó, meg szalagmunkás. Nem járnak ilyen kiemelt vendéglátóhelyre. Illetve, járnának, de nem jutnak el ide, mert nem jut.

Én is csak azért jöttem be, mert mint mondtam, lazítok kicsit. De már indulok is tovább. Jobban nem szabad lazítanom. A végén még megszokom, és akkor felborul az immunrendszerem. De igen! Van köze hozzá! Mert mi is az immunrendszer? A fizikai szervezet természetes védekezőképessége. Látott maga már olyat, hogy valaki ellazulva védekezett? Na, ugye!

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi a multiban

2011-07-22T17:18:00.001+02:00

- Ne tekerje már folyton odébb azt a gumiszalagot, kérem! Nem látja, hogy még pakolok? Aztán meg majd minden leesik meg szétgurul. Ha összetöri, én nem fogom ugyan kifizetni! Ez is micsoda találmány? Ez a sok korlát. Az ember nem tud így rendesen pakolni. Látja milyen nehezen érem el a kosártól a szalagot? Ha odébb tudnám tolni? De beállt az egyik kereke. Maguknál nincs kötelező szerviz? Meg karbantartó? Pedig láttam, hányféle járgányt használnak. Alig lehet tőlük elférni a sorok között. Nem is értem, miért nem éjjel rakodnak? Akkor nincs vásárló. Ja persze, olyankor maguk is alszanak. Meg kell, hogy valljam, nem látszik magán. Nincs valami jó színe. Nagyon piros. Vajon mitől?

Milyen vonalkód nincs rajta? Ez így volt a polcon. Most hová viszi? Nekem ne hozzon másikat. Nekem ez kell! A többi össze van nyomorgatva. Nagyon sokáig kellett keresnem, mire ezt a szebbet kiválasztottam. Még meg is nyomkodtam mindet, mire a megfelelő keménységűt megtaláltam. Akkor nem viszem el, ha nem lehet így, most boldog? Gondoltam. A mosolya is olyan benyomást kelt bennem, mintha tavalyról maradt volna az arcán. Mint az előre csomagolt kiflik ott hátul. Most miért rángatózik a szája sarka? Ez itt bolti betegség? Vagy egymástól kapják el? A hentesüknek is van ilyen, pedig igazán hamar megtaláltuk együtt azt a szép darab körmöt. Én arról nem tehetek, hogy a legalján volt.

Az a pulóver, amiről most szedi le azt a műanyag micsodát, akciósan van hirdetve. Akkor miért annyi? Nem kell! Annyiért nem. Nem érdekel, hogyan teszi vissza a vacakot rá! Tőlem rá is hegesztheti. Nehogy már menet közben menjen fel az ára, míg ideérek a pénztárhoz! Olyan sokáig én nem szoktam vásárolni. Bár igaz, bolyongok itt rendesen néha, de nem ám, hogy meg tudjam kérdezni valakitől, mit hol találok? Olyankor bezzeg, eltűnik mind! Próbálnék meg valamit elcsenni, akkor rögtön ott lennének, mi? A múltkor is csak egy zacskó csipeszt sikerült. Nem is tudom mire használni. Ahogy összenyomom, máris törik. Mint a cipő a lábamat. Azt hiszem, vissza kell mennem a régiért. Fogadjunk egy számmal kisebb. Pedig a jó helyről vettem le. Megnéztem, 45-ös volt a polc szélén. Persze a cipőbe nem írják bele ma már. Ez is jellemző.

Nekem nehogy az évszámot is hozzáadja a végösszeghez, mint a múltkor. Milyen gombot nyomogat ott maga mellett? Látom, ide tart a biztonsági őr. Tudnak maguk kedvesek is lenni. Igazán szép dolog, hogy ki kísérnek.

Hapsi-bácsi beteglátogatóban

2011-07-22T17:11:00.001+02:00

-Jó napot kívánok!

A nagybátyámat keresem! Ebben a kórteremben van? Már látom, ott van a sarokban. Megyek is hozzá, csak előbb megpróbálok eljutni az ágyáig. Még hogy kórterem! A kór, az stimmel, de ez egy lyuk. A buszon idefelé nem voltak ennyien. Mennyi beteg? Látogatók is? A színük nem sokkal jobb, mint akikhez jöttek. Most mit morognak? Dehogy a megvilágítás. Itt az nincs is.

Na, csakhogy ideértem. Kedves bátyám. Te mondd csak, miért nem használnak itt emeletes ágyakat? Több lenne a hely. Ugyan már, aki nem tud kimenni, az fekhet felül, annak nem mindegy? Felfekvés, igen. Most látom, hogy nézel ki? Ha nem integettél volna, amikor beléptem, meg sem ismerlek. Ajaj! Te se engem? Csúnya baleset lehetett, ha nem emlékezel rám. Amnézia? Látod, ezért nem jó kórházban lenni! Annyi minden ragályos nyavalyát elkap az ember. Na, de mesélj, mi történt? Közben kipakolom, amit hoztam neked. Náncsi néni küldött velem egy tál birsalmasajtot. Tudom, hogy nem szereted, de én igen. Ne félj, nem hagyom itt. Én mondtam neki, hogy ezt küldjön.

Milyen ebéd? Itt nem adnak? Ne szédíts. Te soha sem ettél sokat. Elég kell, hogy legyen. Különben is, azt már otthon oda adtam a gyerekeknek. Igen, előbb haza mentem, és csak utána ide. Volt rá időm. Ha azonnal utánad jövök, előbb érek be, mint te. Mondjuk, jobban jártál volna, mert akkor foglaltam volna neked egy ágyat. Ez szerinted ágy? Ne bolondozz, ennek kereke van, mintha bármelyik pillanatban el akarnának tolni innen máshová. Igaz is? Az más. Rakass rá rendszámot, mert holnap is jövök, és akkor könnyebben megtalállak. Add be nekik újításnak. A rendszámdolgot. Pluszbevétel a kórháznak. Előtte szólj azért, vagy tudod mit? Itt van az unokaöcsém névjegykártyája. Minek, minek? Ott van rajta, nem látod? Rendszámtáblákat gyárt.

Már megint integetsz? Minek? Itt vagyok már. Másról nem tudok, hogy jönne hozzád. Kinek? A feleségednek? Szegénykém, nagyon rosszul lehetsz, hiszen te agglegény vagy. Furcsa, miért suttogsz? Most látom, maga nem is a nagybátyám! Legközelebb ne integessen nekem! Még jó, hogy a sört nem adtam oda. Milyen nővért hívjak? Hagyjon már, nem vagyunk rokonok, különben sincs nővérem. Szép dolog, na! Itt mindig összekeverik a betegeket? Csoda, ha nem nagyon jönnek látogatni az emberek? Kujtorogjon itt órák hosszat, mire megtalálja a rokonait? A látogatási idő meg lejár közben. Ide sem jövök többet! Legalábbis a saját lábamon biztosan nem!

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi fokozza

2011-07-22T16:28:00.000+02:00

Jó napot kívánok!

Bejöttem, mert láttam, hogy az ajtó fölé ki van írva, reklám-marketing. Én a reklámok miatt járok most itt. Kérem, önök túlzásba estek. Nem a mennyiségre gondolok, hanem…tetszik tudni, a mennyiség mindig a minőség rovására megy. Ez mindennel így van. Például a házban, ahol lakom, a másodikon X-éknél hét gyerek van, de most nem is ezt akarom elmondani.

Két dolgot említenék csak. A gyümölcslevet és a fehérséget. Ne hadonásszon! Mi az, hogy ne itt reklamáljak? Akkor minek írták ki az ajtó fölé? Reklámügyben reklamálok! Folytatom. Akkor is, ha még egy marékkal bevesz abból a fehér tablettából. Emlékszem, tavaly az volt a szlogen, hogy száz százalék gyümölcs. Idén pedig maguk szerint most még gyümölcsösebb. Kedveseim! Matematika. Nem tanulták? Száz százalék felett csak a múlt rendszerben lehetett teljesíteni.

Erről jut eszembe a volt főnököm, és a volt kollégáim. A munkahelyen már csúcsjáratban pörögtünk, de a főnök szerint fokoznunk kellett volna a tempón. Ettől kiborultunk. Egészen a kapunk kívülre. Azóta üres a csarnok. Na, most már van mit fokozni, de nincs kivel. És akkor megint ott tartunk, hogy a gyümölcslében van ízfokozó is.

A mosópor tavaly már abszolúte fehérre mosott. Idén viszont állítólag még fehérebb lesz mosás után a ruha. Na, ez már vakít. Annyira fehér. Elvakítanak. Kérem, én tanultam fizikát. A fehérben az összes szín benne van. Ha valamit agyon mosunk, kimosunk belőle mindent. A színeket is. A telt-fehér több, mint a tejfehér. A világ sajnos a tejfehér felé halad. Pedig ma már a tudósok is megállapították, hogy a tejet a tehén a boci számára termeli, nem az embereknek. Állati nem?

A sportolók, szegények nem doppingolnak, csak nyerni szeretnének. A célszalagot szeretné mind átszakítani. Sajnos az ínszalag sokszor előbb szakad. Isszák a még gyümölcsösebbet, és a tejet. A vizsgálat meg rátalál az ízfokozóra, vagy mifenére. Ettek volna inkább eredeti gyümölcsöt. Azt viszont az alkoholszonda mutatná ki. Kell nekünk ilyen precíz műszer? Végülis, minden egyre érzékenyebb. Túlfokozott. Hová ez a nagy rohanás?

Tessék kérem mérsékelni. A reklámokat. Esetleg kevésbé túlozni, ha lehet. Az alma legyen alma, a fehér pedig csak egyszerűen fehér. Ne vakítson. No, de nem fokozom tovább, mert a végén még magánál is szakad a cérna, vagy valami. Mi az? Altatót vett be, hogy ilyen furcsán mosolyog rám? Na, mindegy. Akkor szép álmokat!

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi szelektál

2011-06-28T22:51:00.000+02:00

- Jó napot kívánok, szomszéd úr!

Jó, hogy találkoztunk, de nem futottunk össze! Például a munka világában. Érdekes, hogy ott sose látjuk egymást. Persze! Mert maga ki sem látszik a munkából. Én meg nem látom magát a munkától. Nem a saját munkámtól. De! Van nekem is munkahelyem, csak én nem halmozom, mint egyesek. Ugyan már! Maga tényleg elhiszi, hogy nincs munka? Olyan még sosem volt. Legfeljebb úgy álltak hozzá, hogy mások is hozzá férjenek. Vannak, akik máshol ácsorognak. Dehogy a munka mellett! Attól azok nagyon távol állnak. Illetve, távol áll tőlük. Mit tudom én, mi? Nem szeretek sorban állni.

Tényleg! Hová ilyen sietve? Szép tömött szatyor van a kezében. Ja, hogy szemét? Furcsa is lett volna, ha elmentében visz teli tasakot. Bár már sokan jöttükben sem nagyon izzadnak meg a cipekedésben. Remélem, szelektíven gyűjti! Nem beszélek csúnyán. Azt jelenti, hogy válogatva. Hogyne. Színre színt. Ne komolytalankodjon! Az nem ugyanaz. Gondoljon az unokái jövőjére! Ne tegye tönkre a Földet! Tudom, hogy nincs telke. Nem is arra gondoltam. Glóbusz. Érti már? Jaj, de el van maradva! Nem mustár. Bár abban igaza van, hogy a színe, az állaga emlékeztet valamire.

Szóval, én sem tudom kiválogatni, mert annyi zacskóm nincs otthon, de például az unokaöcsémék falun meg tudják tenni. Dehogy. Nem kerül többe a szemétszállítás. Nekik is csak egy konténerük van. Kuka, ha így jobban tetszik. Okosan csinálják. Van tyúk, malac, nyúl, és minden, ami kell. Megesznek azok mindent, ami elrágható. A papír, és ami éghető, az pedig megy a cserépkályhába. A fémet meg odaadják a … szóval, rendszeresen járnak hozzájuk ilyen vashiányos emberek. A konzervdobozokat is elviszik. Sőt! A múlt hónapban elvitték az ezüst étkészletet, meg a pálinkafőzőt is. Mondtam nekik, hogy ne rézből csinálják, de beszélhet nekik az ember. Miből, miből? Saválló fémből. Ugyan már! És ha nem lesz tiszta a pálinka? Néhány pohár után már mindegy. A fogyasztó sem lesz tiszta.

Apropó! Unoka! A hétvégéken már nem igazán szeretek sétálgatni vele a városban. A múltkor is csavarogtunk egyet. Igazoltattak a rendőrök. Egy ángolt kerestek. Valami Philt. Várjon csak! Mindjárt az eszembe jut a neve. Megvan! Mister Pedót keresték. Akkor engedtek tovább, amikor a gyerek megszólalt, hogy „Papa nézd! Színes bácsik!” Maga mit válaszolt volna a helyemben, amikor a gyerek megkérdezte, hogy miért olyan furcsák? A bohócokat még csak-csak megmagyaráztam. Szóval, nem járok mostanában vele sehová. Inkább itthon játszunk. Olyankor hozatok pizzát és fagyit. Hogyne! Fagyit is lehet. Nem. Tévét nem néz nálunk. Egy sima kábeldarabbal nem jönnek be a mesecsatornák. Nem ért maga ehhez. Csak két szög a falba, a kábelt betekerem dipól alakba, és kész. Ami lényeges, azt meg tudom nézni így is. A többit pedig hallom az emberektől. Higgye el, ma már biztosabb hírforrás, mint bármelyik média! Boldogok a lelki szegények. Maga nagyon boldog ember. Elhiszi, hogy igazak a hírek?

Na! Ide is értünk a konté … a kukához. Mit dob ki, hogy ilyen tömött a zacskó? A sok csomagolóanyag, mi? Bizony! A csomagolás a lényeg! De azért, ilyen sokra talán nincs szükségünk. Azért olyan drága minden. Fizetjük a csomagolást rendesen. Vagy húsz éve. Pedig ugyebár nem a ruha teszi. Pláne nem az embert. Embert barátjáról. Kellemetlen, ha nincs. Annyit is ér, amennyit a barátja. Miért? Maga az ellenségeitől kér kölcsön? Bár, igaza lehet. Még nem próbáltam, de hát, nincs túl sok barátom. Illetve, volt, amíg nekem is volt. Mára valahogy elfogytak. A sok reklám lehet az oka. Folyton a fogyókúráról papolnak. Pedig nem kövérek az emberek. Ez csak az evolúciós út. Régebben alacsonyabb volt az átlag. Azután megnőttünk. Most pedig fejlődünk a magasságunkhoz. Vastagodunk. Na, jó! Nem mindenki, de az átlag azt mutatja.

Tanult matematikát? Mert, hogy ilyen értelmesen néz rám. Elmagyarázom. Átlagot úgy számítunk, hogy a legkisebbet meg a legnagyobbat összeadjuk és elosztjuk kettővel. Például, ha magánál van húszezer forint … csak tízezer van? Na jó, akkor folytatom. Tehát, van magánál tízezer forint, nálam pedig nulla, akkor kettőnknek van fejenként ötezer forintja. Lehet bonyolultabban is, de minek? A bonyolultabb, ha minden lakó pénzét összeadnánk, de akkor annyi felé kellene osztani a végeredményt.

Szerintem, ne vonjuk be őket. Most meg hová siet annyira? És az ötezer forintom? Ami magánál van! Így már mindjárt jobb. Most már rohanhat, ha olyan sürgős dolga van. Legközelebb is szívesen segítek. Csak szóljon, ha valamit nem ért! A tanácsadást meg kell fizetni. Attól lendül fel a gazdaság. Legalábbis, az enyém biztosan.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi és a nyeremény

2009-08-31T01:36:00.001+02:00

(Ez pedig a következő könyvben fog megjelenni)

- Jó napot szomszéd! Képzelje, beköttettem az Internetet. Egyik este éppen szőrözök rajta … Nem. Azt nem tudok. Deszkám sincs hozzá. Ami volt, abból csináltam a spájzba polcokat. Feleségemnek legyen hová tenni a lekváros üvegeket. Mit? Adnék én szívesen, de üresek. Nem mondtam, hogy lekvárt tesz a polcra. Üvegeket mondtam. Szóval szőrözök a Neten, erre jön valami villogó, remegő izé, hogy nyertem. Oda volt írva, hogy „klikk ide”. Megtettem. Utána mehettem venni egy másik monitort.
A kereskedő, aki az üzletben adta a monitort, magyarázta, hogy az egérrel kellett volna. Mondtam neki, hogy azzal nem lehet akkorát. Ha én klikkelek, akkor azt alaposan teszem. Van egy jó kalapácsom. Még magam reszeltem lakatosinas koromban. Ilyet ma már nem gyártanak. Az még anyagból van.
Hol is tartottam? Folyton félbe szakít itt engem! Még jó, hogy maga nem olyan erős. Tehát ülök ott a gép előtt. Közben jött egy csomó minden oda a képernyőre. Reklám, és ajánlatok. Tuti meggazdagodási lehetőség, meg ilyenek. Az egyiknek nagyon tetszett a szövege. Meg is jegyeztem. „Sok pénzt akar keresni? Ötezer forintért tájékoztatást küldök a megadott címre.” Most mit szól? Ilyet én is tudok. Csak én ezer forintért. Van egy ezrese? Akkor maga nem lesz gazdag. De így én sem.
Volt egy másik üzleti ajánlat is, de azt nem értettem. Valami emelem. Csak tudja, nekem öt kilónál többet már nem szabad. Az orvosom mondta. Nem is adtam neki többet öt kilónál. Ha egyszer nem emelhetek fel többet? Próbált meggyőzni, hogy nem úgy értette. Szerintem az öt kiló, az öt kiló, és kész! Nagyon tartózkodó volt, mikor eljöttem tőle. Én is. Tartózkodom, hogy a közeljövőben felkeressem.
Manapság amúgy sem fér sok bele az öt kilóba. Két kiló kenyér, meg három üveg sör. Most mit magyaráz? Literes sörről nem hallott?
Miért, miért? Azért nem felvágottat veszek, mert az nem annyi! Boldog ember, ha hisz a mérlegekben! Nem horoszkópra gondoltam. Maga egy gonosz pók. Folyton kötekedik velem. És eltérít a mondanivalómtól. Nem akar képviselő lenni? Van hozzá érzéke. Mit fújtat? Még csak két emeletet jöttünk. Azt is lifttel.
Maga nem szereti a nyereményeket? Mióta van Netem, én folyton játszom. Nem pókert. Azt csak a hétvégén szoktam a kocsmában. Emberekkel. A gépeket nem lehet megverni. Illetve lehet, csak nem szabad. Összetörik. Az embert a törzsvendégek.
Csodás dolog ez a világháló. Több nagyvárosban is várnak engem, mert ingyenes szállásokat nyertem. Csak valahogy el kellene jutnom oda. És az a rengeteg ismerős! Olyan is van, akit eddig nem is ismertem. Fantasztikus! Az is megtalál, aki eddig nem is tudott a létezésemről!
Azért vannak visszataszító dolgok is. Néhány képtől szinte hányingerem támad. Dehogy pornó oldal. Maga szerint csak ott vannak undorító képek? Nézze meg a hírportálokat.
De a nyereményeket szeretem. Annyi mindent nyertem már! Csak mindig tennem kell valamit, hogy meg is kapjam. Nem tudtam, hogy mennyi minden hiányzik otthonról. Most már tudom. Furcsa, milyen sok felesleges dolgot tartok! Azért tudom, mert olyasmit sosem ajánlanak, ami már van nekem. Vagy ennyire tudják, mim van?
Magánál nincs bekötve a Net? Jót tenne pedig. Nem lenne ennyire magányos. Velem is alig beszélget, pedig naponta találkozunk. Tényleg nem kíváncsi, hogyan lehet meggazdagodni?
Akkor nem zavarom tovább.
A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi utazik

2009-08-31T01:29:00.000+02:00

-Jó napot, szomszéd!
De örülök, hogy összefutottunk itt a villamoson! Éppen magára gondoltam. Nincs egy felesleges jegye? Nekem csak az van. Mind lyukas már. Automatákból pedig nem merek venni. Becsapósak. Tegnap is, amikor a kedvenc kocsmámban ittam éppen a kisfröccsömet, látom, hogy az egyik vendég buzgón dobálja be a százasait egy ilyen pléhdobozba. Jegyet meg nem adott neki vissza. Ne mondja, hogy az nem olyan gép! Hallottam, amikor a végén az illető megjegyezte a mellette állónak, „Na, ma sem megyek már innen sehova”. Tényleg, maga hová megy? Akkor egy felé tartunk. Igaz, szép is lenne, ha ez a kocsi egyszer csak két irányba indulna el! Miért? Volt már olyan, nem?

Ejnye, hogy lökdösődnek itt! Ennyi mindenkivel nem szeretek összefutni, na! Mit mutat? Milyen szalag? Ja, hogy kar! Nekem ínszalagom van, azzal megyek éppen az orvoshoz. Nem. Jegyem nincs. Mondom, ínszalag. Az van nekem. Ellenőr? És mit ellenőriz? Az érvényes jegyeket? Akkor menjen csak tovább. Nálam nincs mit ellenőriznie.

Büntetés? Kérem, én tisztességes, törvénytisztelő állampolgár vagyok. Igen, utas is. De csak egy darabig. Le kell szállnom? Igazán kedves, hogy szól, de még három megálló. Nem most akarok. Akkor fizessek? Miért nem ezzel kezdte? Mennyit? Annyi nincs nálam. Hogy milyen drága lett a tömegközlekedés? Borzasztó! Persze, megértem. Be kell hozniuk a sok ingyen utazó miatt. Nem, én nem utazom ingyen, csak nincs jegyem. Szokott lenni, de most éppen elfogyott.

Jó, akkor adjon csekket. Köszönöm. Maga nagyon jól végzi a munkáját. Magabiztos a kiállása. Maga biztos sokat sportol. Szakmájában elhivatott. Hívták már máshová is a szakmáján kívül? Pedig maga nagyon lelkiismeretes. Ez a munka pedig olyan lelketlen, nem? Nem. Persze, hogy nem, hiszen maga lelkesen csinálja. Sőt, művészi szinten űzi. Így átnyújtani egy csekket csak egy hozzáértő tud. Egy pillanat. Rá tetszene írni, hogy mekkora az összeg, mert a végén még elfelejtem, és mint említettem, betartom a törvényeket. Igazán kedves tetszik lenni. Szép az írása. A nullái nagyon tetszenek. Ami előtte van szám, az nem annyira. Most, hogy ezt a csekket oda adta, utazhatom tovább, ugye? Nem? Jó, rendben, maga győzött. Akkor itt most már le is szállok. További jó munkát, és üdvözlöm a kedves főnökét is. Adja át neki jókívánságaimat. Minden jót.

Na, szomszéd, milyen szerencse, hogy éppen itt szálltunk le. Pont itt van dolgom. Milyen csekket? Ja, azt már az imént összetéptem és eldobtam. Viccel? Ugyan, honnét fogják megtudni, hogy ki nem fizette be? Elkérte az ellenőr az adataimat? Na, ugye!
A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi a svédasztalnál

2009-07-26T00:12:00.002+02:00

- Jó napot kívánok!
Odakinn egy ember mondta nekem, hogy ide kell bejönnöm. Itt lesz valami északi asztal. Gondolom, azért hidegtálas. Lapp. Nem is! Svéd asztallap. Milyen ember mondta? Egyenruhás. Dehogy! Nem csak egyen. A többin is volt ruha. Viszont nem látom az asztalt. Akkora itt a tolongás. Ennyien éheznek? Nagy lehet a baj, ha már így nyakkendőben, öltönyben is éhesek. Talán sosem laknak jól? Értem. Nagy az étvágyuk. Azért én etetés helyett mégsem ruháznám őket. Majd lesz, aki ad nekik. Ruhát. Másik öltönyt. Muszáj lesz. Főleg annak a köpcösnek ott, jobbra. Látja? Leette magát. Nem magát. És engem sem. Minket csak fogyasztanak, pedig állítólag mi vagyunk a fogyasztók. Ja! Az nyakkendő? Annyira tarka. Azt hittem szósz, meg folt. Tulajdonképpen praktikus divat, és előnyös, mert ha mégis tényleg leeszi …
Na, végre! Egy kis rés támadt az asztalnál. Fele jobbra, másik fele balra húzódott. Most legalább én is hozzáférek a … Mi ez? Teljesen üres ez a … húsos fazék! Ja, nem az? Magas falú salátás tál? Pedig első ránézésre … ismerős volt. Most másodikra még inkább. Mintha otthon is lett volna ilyen. Csak az régebben volt. És tele. Jó lesz nekem ez a kistányér is. Csak az a lényeg, hogy meg tudjam púpozni. Már ha az urak hagytak valamit.
Hopp ez jól néz ki, csak a tálalása csalóka. Teljesen olyan, mint egy asztali dísz, virágokkal. Abból ne vegyen, ami ott mellette van, mert az tényleg az! Hehehe, az ön mellett álló ember nem tudta? Teljesen lelegelte. Nem baj, ha az ember vegetáriánus, de azért figyelnie kellene, mit eszik! Hogyne, aki a virágot szereti … az valószínűleg kertész. Azért látom, a hús is fogy rendesen. Rajtam például lötyög a tavalyi nadrágom.
Sokan vigyáznak az egészségemre. Speciel az orvosok nem nagyon. Különben megromlana a rengeteg hatékony gyógyszer. Inni már csak szódavizet iszom. Bevenni is azzal veszem be mind. Igen. Órákkal később meg gyógyvizet eresztek. Néha azért zöldfélét is eszem. Tegnap annyira összevesztem a szomszédommal, hogy mérgemben megharaptam. Grínpész aktivista. Nagyon felidegesített! Nem hitte el nekem, hogy a lakásom falán lévő penész örökzöld. Tényleg örök. Semmivel sem tudom eltűntetni. A végén még zöldövezetté nyilvánítják. Lehet, hogy nemsokára megbokrosodom? Nem csoda ebben a mai feszült helyzetben.
Tudja, mire kell nagyon ügyelni? Persze, a kistányérra a kezében, de én nem arra gondoltam. Az egészségre. Nem szabad össze-vissza enni mindent. Csak azt egye, amire nincs ráírva, hogy egészséges. Nem itt, hanem a boltokban. Koleszterin? Ugyan már! Elárulok egy titkot. Csak magának. Csak most. Csak ne vegyen már többet abból a majonézes szardíniából, mert nekem nem marad.
Tehát. Hallott-e gyerekkorában a koleszterinről? Nem az. Nem diákszállós buli. A vérben van. Azt hiszem. Szóval, hallott vagy nem? Na ugye!
Annyi mindennel foglalkoznak a kutatóközpontokban. Évek óta figyelték ezt a … szóval, hogy van-e valami jelentősége? Rájöttek, hogy nincs, de ha már rátaláltak, kezdeni kellene valamit vele. Figyelték a szinteket az emberek vérében. Látták, hogy mennyi az átlag. Utána meghatározták a veszélyes mennyiséget. Természetesen az átlagérték alá tették a szerintük még egészséges szintet. Csak egy kicsivel. Csodák csodája, hirtelen rengeteg beteg ember lett, ezután pedig csináltak egy placebót … köszönöm, de nem tüsszentettem. Még csak az kéne!
Most már mesélhetne maga is valamit. Éhes vagyok, és nem tudok egyszerre két dolgot csinálni. Aki beszél, nem tud közben enni, és aki tud enni, az nem beszél.
- Egészségére!

Hapsi-bácsi ügyintéz

2009-07-26T00:08:00.001+02:00

Jó napot kívánok!

Szeretném itt a hivatalban elintézni ezt az apró kis ügyemet. Ezen a papíron minden szerepel. Hogyan kérem? Nem megyek át a másik emeletre, mert azt a nyomtatványt, amit mondani tetszik, már korán reggel beszereztem. Hány példányban? Ugyan kérem, nem gond. Otthon van még belőle öt kiló. Ha megengedi, hogy hazatelefonáljak, behozatom a fiammal. Akkor mégsem kell? Irat? Rávezetni? Akkor vezesse rá kérem. Én csak írni tudok, vezetni nem. Van, aki meg csak fordítva. Gondolom, itt mindenki tud írni. Bár, ha van írógép…Ah! Számítógép! Akkor rögtön ki is számolják? Pedig arra számítottam. Sajnos, az olvasószemüvegemet otthon hagytam. Olvasógépük nincs? Olyan jól felszerelt irodának látszik. Hol kell aláírnom? Látom már, de mi ez a sok apró betűs rész? Akkor fölötte írom csak alá. Bár akkor föléírás lesz, nem alá. Ott majd, ha otthon elolvastam. A szemüvegemmel. Nem vihetem haza? Az én példányomat sem? Értem. Szóval csak, ha hiteles lesz. Ki fogja hitelesíteni? Jó, vigye csak. Addig itt várok. Nem megyek ki, mert kinn olyan morcosak. Még megvernek a végén. De igen, mert bejöttem előttük. Sorszám? Otthon csináltam. Nullás, hogyne. Tudtam, hogy olyan nem lehet senkinek. És kisebb sem, hacsak nem duplán.

Már vissza is ért? Addig beszélgettem a kollégáival. Nem tudom, hová lettek, pedig csak kérdeztem tőlük néhány dolgot. Ez a hitelesítő aláírás legalább olyan olvasható, mint az apró része. Ilyet én is tehettem volna rá. Ebből tudni fogják ki az, ha esetleg gond lenne a papírral?

Illetékbélyeg? Mennyibe? Hol? Érdekes, hogy a büfében lehet megvenni. Árukapcsolás, mi? Ravasz, nagyon ravasz. Nem hoztam magammal pénzt. Akkor elkölteném. Egyébként pedig nem maguk az illetékesek? Én is az vagyok. Ezért nem értem a bélyeget. Jól néznénk ki. A végén még bevezetik az illetéktelen bélyeget is. Na tessék, adom itt a jó tippet. Alkalmazzanak engem szaktanácsadónak. Van még néhány ilyen ötletem. Csak fizessék meg rendesen. Prémiumot nem kérek. Állatvédő vagyok. Nem szeretném, ha miattam pusztulna néhány prémes. Akkor adhatom az ötleteket? Jutalomért? Jó, hogy nem már nyeremény! Nem szeretem az utazásokat. Nincs költőpénzem. Jobban szeretem azt a szót, hogy fizetés. Nem bér. Dehogy. Annak olyan negatív kicsengése van. Én nem szeretek bérelni. Ja, hogy csak jellegű! Azt meg nem értem. Valami legyen az, vagy ne legyen az, de ne jellegű. Mit szólna maga például, ha a férje otthon csak simogatásjellegű érintést adna? Lehet az akár pofon is! Az is érintés. Na jó, látom már itt érdemben nem intézkednek kellőképp.

Kifelé menet azért megnézem, mi van a hivatal homlokzatára írva, mert lehet, hogy ez csak egy önkormányzati jellegű egészségügyi intézmény.

A viszontlátásra!

Hapsi-bácsi egészséges

2009-07-25T23:54:00.001+02:00

- Jó napot szomszéd!

Megint nem működik a lift? Akkor menjünk szépen a lépcsőn, végül is, a mozgás fél egészség. Én nem is félek az egészségtől, csak nem értem, miért kell annyi mindent szedni ahhoz, hogy azok maradjunk. Ott van mindjárt az a sárga gyöngyöcske. Azt kelkáposzta főzelék után érdemes bevenni. Mondjuk, én jobban szeretem a régi hagyományt, csak a családom nem. Tehetek arról, ha büdös? A pirosat meg lefekvés előtt, és akkor éjjel az ember rohanhat, mert megkönnyíti folyó ügyeit. A hivatalit sajnos nem. A nejemét sem, mert utál éjfél körül felmosni. Utánam.

Azért sokat fejlődött a táplálkozástudomány. Az ember ehet, ihat bármit. Mindenre van ám valami bogyójuk. Nekem csak az a bajom vele, ha mindet beszerzem, ételre, italra már nem telik. És akkor hol van még a gyümölcs? Pedig abból kellene a legtöbb. Az almánk elfogyott. Nekünk is. Otthon.

Tudja, mit kell reggelizni? Kefirt! Élőflórásat. Nekem elég volna a sima Flóra, a szomszéd utcából, bár már alig élek. Mondják, hogy öreg kecske is…de arról só sem lehet, mert az ártalmas. Ha sok. Nem úgy, mint a gyógyvízben az ásványok. Most éppen arról megy a vita, melyik jobb nekünk? Ha sok benne az anyag, vagy ha majdnem desztillált minőségű. Nem kell félni, a gazdasági osztály kiszámolja. Utána meg fogjuk tudni, nekünk melyik az egészségesebb. Csak az a kérdés, melyik kerül többe? Nekik. Megásványozni a vizet, vagy desztillálni. Emlegetnek valami szabad gyököket, szóval biztos, hogy számolnak. Utoljára legalábbis matekórán hallottam gyökökről. A végén megint marad a falmelléki. Az csak kórós. Bocsánat klóros. Viszont, problémának itt van mindjárt a vízkő. És ha lerakódik bennünk? Fűtőszálat nem tudok magamban cserélni, a házi pálinka meg ártalmas. Amelyik nem árt, az meg kell a francnak.

Amikor először hallottam a koleszterinről, nagyon megijedtem. Azonnal felhívtam az unokámat. Azt hittem náluk is kitört a járvány, mivel ő is diákszállón lakik. Megnyugtatott, hogy az mindenkinek van. A szint, ami nem mindegy. Ez viszont igaz. Már fél órája megyünk itt a lépcsőn, mivel az ötödik szinten lakunk. Tényleg van köze a szívhez. Okos az én unokám, pedig nem orvosin tanul.

Amit hallottam még, hogy nagyon egészséges a müzli. Valami harcművész kaja. Igen kemény. Én maradok mégis a krumplinál. Keményítő abban is van, és azt el tudom még rágni. Valami köze ennek a gumónak is van az egészséghez.

Na, szomszéd, megérkeztünk. Ugye, mennyivel jobban érezzük magunkat? Egészségesebbnek is? Viszont van egy rossz hírem a számára. Túljöttünk két emeletet. Na nézd csak, most mit kapkod a szívéhez? Elfáradt, hogy így elterült itt nekem? Maga tudja. Én mindenesetre visszamegyek a saját szintemre.

A viszontlátásra!